Major Gyöngyi

A Holosz kihívása

"Egy rendszer, egy társadalom vagy egy egyéni élet legfeljebb annyira lehet erős, mint az elvek, amiken áll."

Dr. Francis A. Schaeffer

A Logosz civilizációja ma iszonyodik és fuldokol az önmaga általi bezártságában. A digitális elitnek a káosz pereméről - a bifurkációs pontból - egy magasabb rend egyensúlya felé való áttörésének a feltétele, hogy a fenntarthatatlanság egzisztenciális élményében a szellemi áttörés próbatételét élje meg és át.

A sokdimenziós létezési modell korlátlan lehetőségei előtt csak akkor tud megnyílni az ember, ha megnyitja magát; ha visszakapcsolódik a kozmikus rendhez, amellyel a Logosz civilizációja elveszítette közvetlen kapcsolatát, ám paradox módon teremtett egy szimbólumok mögötti valóságot: önmagát - az ontológiát a Holoszba emelte úgy, hogy közben a gnoszeológia a Logoszban rekedt. A paradoxont a Holosz-elmélete oldhatja, paradox módon éppen azáltal, hogy mentesíti magát az oldás kényszerétől.

A többszintes létezés többszintes, n-dimenziós értelmezést feltételez, azt, hogy a szubjektum realizálódási dimenziói esetlegesek és egyediek, s éppen ezáltal univerzális renddé szublimálódnak.

A pillanat elmélete: kiút az elmélet pillanatának csapdájából

1. A varjak bölcsessége

Mindenféle teremtmény számára eljön a pillanat, amikor ott kell hagynia az övéit, és a közösségük tekintélyesebb tagjaihoz kell csatlakozniuk. Ez alól a varjak sem kivételek.

Amiről most hallotok, akkor történt, amikor az idősebb varjak három ifjoncot vizsgáztattak. Azt figyelték, elérték-e már azt a kort, amikor megvan a kellő érettségük és eszük ahhoz, hogy az öregekkel együtt röpködhessenek. A varjak vezére megkérdezte az első ifjút:

Mit gondolsz, az egész földkerekségen mitől kell egy varjúnak a legjobban félnie?
A fiatal egy pillanatra elgondolkodott, aztán válaszolt.
A legfélelmetesebb dolog a nyílvessző, mert egy csapásra képes megölni a madarat.
Amikor az öregek meghallották a választ, mindjárt tudták, hogy okos feleletet hallottak. Helyeslően károgtak, és csapkodtak a szárnyukkal. A vezetőjük azt mondta:
Igazat szóltál. Üdvözlünk a csapatunkban.

1.1. "A BETELJESÜLT ÉRTELMETLENSÉG KORA VITATJA LEGHANGOSABBAN ÉS LEGERŐSZAKOSABBAN ÖNNÖN LÉNYEGÉT." (HEIDEGGER)

A felnőtté válás útját - az útkeresés időszakát mennydörgő éveknek szokás nevezni, hiszen minden szépsége, kérdése és nehézsége erőpróba. A mennydörgést hozó vihar gazdagabbá tesz, segíti az elköteleződést a harcosok ösvénye mellett.

Egy ősi életbölcsesség szerint azonban a mennydörgésben jut kifejezésre a civilizáció változási és fejlődési esélye is. A keresztutat, amikor az irány megválasztása attól függ, hogyan használódnak fel a tomboló erők, a tudomány bifurkációs pontnak nevezi.

Létezési modellünk ma egy ilyen pontban és pillanatban van. Az áttörés (breakthrough) egyben feltétele és következménye is a létezés innovációjának. Az intellektuális, erkölcsi és fizikai válság, amely fenntarthatatlanná teszi a meglévő struktúrát, az elvont, a kozmoszból kivonult ember válsága - aki már nem gyermek, de nincs ereje felnőtté válni, noha már jócskán benne van a korban.[1]

A kozmosz ellenében pörgő létezés következtében a modern civilizációt mindinkább a centrifugális erők mozgatják, s közben a megújulás, amit elég cinikusan innovációként értelmezünk, a kinti formációra (külvilágra) - outformation - vonatkozik. Az egyensúlytalanság, a felszínen ragyogó, mégis egyre inkább megkopó konstrukció elhatalmasodása azonban életképtelen közegévé válik az emberi egzisztenciának. Erősödik a fenntarthatatlanság veszélye, a lények között üvöltő űr: a szakadék, amely az örökkévalóról leszakadt idő, az időbeliség horizontális pályájának kizárólagosságán bolyongó létezés menekülése, vissza a vertikális irányba. Ez azt jelenti, hogy a civilizációs áttörés annak függvénye, hogy a funkcionalitásra szűkített létezés magába tudja-e szublimálni az egzisztencia szubsztancialitását./szubsztanciális jellegét. ,Az ittlét az idő, az idő azonban maga értelmét az örökkévalóságban nyeri el. - írja Heidegger ¹

Ahhoz, hogy pontosan érzékelhető legyen a kihívás, képzeljük el, hogy egy igencsak megrokkant/lerobbant autóval közelítünk egy szakadék felé. Épp ésszel fel sem merül bennünk, hogy folytassuk az utat, kiszállunk inkább. S éppen ez az a pont/pillanat, amikor arra kényszerülünk, hogy az út folytatásához átlépjük korlátainkat - ami adott esetben maga az autó, s nem csak azért, mert már egyébként is recsegett-ropogott, hanem mert a szakadék átívelésére alkalmatlan. Az emberi létezés konstrukciója fenntarthatatlan. Az út ezen pontján meg kell halni, és újjá kell születni egy másik síkon².

A történelem egy lidércnyomás, melyből szeretnék fölébredni. (James Joyce, Ulysses)

A bifurkáció pátosza egyszerre jelent szenvedést és emelkedettséget: szenvedést, amely magában hordozza a megtisztulás lehetőségét, hiszen általa szabadulhatunk meg civilizációs fájdalmunktól - a félelem fájdalmától,³ felvállalva persze a felnőtté válás belső csatájának kínlódását.

Az idő deszakralizációja következtében az ego vált a fejlődés - a harc "motorjává". Ahogyan az ember/létezés elveszítette a létben való gyökerezését, úgy kötötte az ittlét kizárólagossága által egyre nagyobb teret kapó ego, magát a létezést, a centrifugális erők erősödéséhez, s veszítette el ily módon a létezés természetében benne lévő harc saját kozmikus voltát, azt, hogy a küzdelem a legmagasabb szint, a princípiumok világának irányára összpontosulhasson. A vertikális fejlődés, a metafizikai önrealizáció lehetősége így degradálódott lassan "az ember embernek farkasa" önkényuralmára. Az önmagáért - önmaga beteljesedéséért vívandó küzdelmet mások, majd csaknem önmaga legyőzésének eszközévé deklarálta a moderség időbeliségbe feledkezett embere. "A harcos előtérbe lépett és magával hozta a harcot: a háború metafizikáját"⁴ -- a kizárólagosság logikáját. S veszik bele az ember egyre mélyebbre a kizárólagosság rombolásába.⁵ A félelem- és kibillenés-ittas létezésbe rekedvén, gépekkel kezdi kiterjeszteni önmagát, hogy a technika kényelemvákuumába érve, végképp a külső csatározásban élje meg azt, amire belső világa tudattalanul is áhítozik. Eközben folyamatosan leépül az értékképzési bázis teljessége, s szinte minden cselekvésnek mozgatójává az élet ösztönös fenntartási kényszere válik.[3] "Azt, amit Thálesz és Anaxagórasz tudnak, az emberek különösnek, nehéznek és isteninek vélik, ugyanakkor haszontalannak is, hiszen őket nem érdekelték az emberi javak"- idézi Nitzsche Arisztotelészt[2]. "Mindazonáltal, hogy az elme mozgása szenvedélyesebbé válik, mint bármikor korábban, ez a mozgás az önműködés fenntartásához kötődik. Alacsony-rendű, mert nem az abszolút Minőséget, a személy magasabb minőségbe történő átlényegülését inspirálja. Vagyis az általános fejlődés eszméjét éppen hogy nem tartalmazza." [3]

"Denn nur vom Nutzen wird die Welt regiert"⁶

Kant felvetése[4], hogy "a felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából, hiszen a kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék", éppen ezért érdekes felettébb. A sapere aude aligha tartalmazza a mozgásnak az önazonosság időtlen dimenziójában való értelmezés igényét. A gyerekkor perspektívájából nem értelmezhető a gyermekkor,⁷ a bölcsességtől - alázattattól - mentes tudás nem vállal felelősséget az életért, mert nem vállal felelősséget az állandó jelenlétért, pillanatért.⁸

"... pontosan, amikor az emberi gondolkodás úgy véli, hogy tökéletesen megszabadult valamennyi antropomorf projekciótól, amikor a világot aktívan tudat nélkülinek, mechanikusnak és személytelennek konstruálja meg, a világ akkor a leginkább az emberi tudat szelektív terméke. Az emberi elme az egészből elvonta, absztrahálta a tudatos intelligenciát, a célt és az értelmet, hogy ezeket kizárólag magának tulajdonítsa, majd a világra egy gép tulajdonságait vetítette rá. A tudós saját tudatállapotának kivetüléseit tapasztalja meg a létezésben az ember a modern tudat tulajdon személytelen és lélektelen voltát vetíti rá belülről a világra: pontosabban projekció révén von el a világtól."[5]

A kizárólagosság logikájára épülő Logosz civilizáció pontosan azért jutott a szakadék szélére, mert képtelen a felnőttkor teremtő misztériumát, s inherens természetét, a felelősséget magába ágyazni, noha lényegében az outformation túlsúlyából adódóan kibillenve, saját üstökösét megragadva képessé vált a fordulatra, önmagát új pályára - kitágított realitásba emelte: a Logosz civilizáció áttört önmaga korlátain,⁹ miközben létezési modellként továbbra is a régi keretekben "funkcionál". A digitális elit a káosz peremén pedig egyre összezavarodottabb¹⁰

Nobody knows
Nobody knows what is shining.

"És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt."(János ev.). Az ember skizofrén állapotban van, hiszen a szinkronicitás hatalmával a kezében, amit megteremtett magának, önálló logikai terekben kószál továbbra is. Céltalanul - mert "az egyneműsítés az időnek a térhez, az abszolút értelemben vett jelenlétéhez való hozzáidomítása; az a törekvés, hogy minden időt kiűzzünk magunkból"[1] Korunk paradoxona az, hogy az ember éppen a kizárólagosság logikája mentén felépített civilizációban egyre kevésbé képes az A=A logikája szerint élni.¹¹ A gondolkodást kell újjászülni, az embert.¹²

Már-már szinte önirónia, hogy kiszállva az autóból - immár a repülő mellett - "bölcselkedve" továbbra is azon töprengünk, hogy esetleg több ugrással is sikerülhet átjutni a szakadék túloldalára. "Amikor a modern Prométheusz ismeret után nyújtja ki kezét, nem a gnózis fáklyát hozza le, hanem információk sok-sok gyertyáját. De millió gyertya sem ér fel a fáklya fényével, mert tüzük nem azonos rendű." [6]

Csodálkozunk hát, hogy az Éj Királynőjének¹³ félelmetes dala kísért?

Létezésmodellünk továbbra is Polykleitosz kigúnyolt szobrára emlékeztet. /Alianos tarka történeteiben /XIV, 8./ Polykleitosz egyszerre két szobrot készített, egyiket saját elképzelése alapján, másikat pedig a járókelők tanácsainak - megjegyzéseinek - a tömegdiktátuma alapján. Kiállítván a két szobrot, az elsőt elragadtatással fogadták, a másikat pedig kigúnyolták. Polykleitos ekkor azt mondotta: "pedig ezt ti csináltátok." A szobor, amelyet nem belső megérzése alapján formázott, hanem másokra hallgatván, akik azonban csupán felületesen vették ki részüket a szobrászkodásból, csupán a tények alapján - hogy a szobornak hiányzik a keze, lába - utasították a szobrászt, a szoborral való azonosulás, a szoborba való beleveszettségük nélkül tették ezt, s egyáltalán nem véletlen, hogy a szobor nélkülözte az összhangot, a harmóniát. Az alkotás a felismerés síkján maradt, nem jutott el az önazonosság élményéig: amikor szobor és szobrász eggyé válnak.

"A fejlődés az elmaradottságból való kilábalás, miközben sem a fejlődésre sem az elmaradottságra nincs jó meghatározásunk." [7]

Vajon fejlődés-e ha az emberevő késsel és villával eszik?

"Az Úr (...) nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez."-mondja Herakleitos

A létezés innovációja sokkal többet kell, hogy jelentsen attól, hogy az autót repülőre cseréljük, mert a sofőrből is pilóta lesz, akiben átértelmeződik a szakadék fogalma, hiszen ő már elrugaszkodik a látható, anyagi világtól, s fokozatosan megtapasztal egy másikat. A létezés megújulása azt feltételezi, hogy azon túl, hogy megszabadulván azoktól az értékektől és elvektől, melyek mentén a konstrukció elavult, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a ma elavuló konstrukció éppen ezen értékek mentén fejlődött. Mindeközben azonban egy konstrukció fejlődése nem azonosítható az Univerzális fejlődéssel. Jóllehet azt, hogy az ember egyre inkább, egyre nagyképűbb (s ily módon egyre életidegenebb) elméletek által megszerkesztett életet él, amelyet már egyáltalán nem a közvetlen érzéki tapasztalatokra, hanem elvekre épít - hogy ő maga is egyre absztraktabb, aligha nevezhetjük fejlődésnek. Valójában ennek felismerése az áttörés feltétele, s ily módon ez mindenképpen előbbre lépés.¹⁴ Már Heidegger is felismerte, hogy a filozófia történelmi folyamata nem egyéb, mint annak a kérdésnek az elfelejtése, amely még a korai hellén filozófia alapja volt: a létnek, mint létnek a kérdése.

Hiába volt hát a nagy út:

Semmitől - Önmagamig?

...............................

Maradok örök zálogul,

Egyedül mindenkivel.

(Vankó Gergely)

Lebegő princípiumok mentén, csupán lebegni lehet. De az még nem repülés. A profán tudás a bifurkációs pontban, az elmagányosodás kihívásában mérettetik meg, akkor, amikor a külvilág reflektorai képtelenek már a lélek sötét éjszakáját bevilágítani. A belső fény generálása - létezésfeltétel. Hiszen "nem minősíthető semmilyen emberi cselekvés tudatosnak mindaddig, amíg az emberben nem tudatos önmaga lényege, létének értelme és célja" [3]

"- Jó napot! - mondta a kis herceg.

- Jó napot! - mondta a kereskedő.

Ez a kereskedő szomjúságoltó labdacsokat árult. Aki hetente egyet bevesz, az többé nem is kíván inni.

- Hát ezt meg minek árulod? - kérdezte a kisherceg.

- Rengeteg időt lehet megtakarítani vele - felelte a kereskedő. A tudósok kiszámították 53 percet!

- És mit csinál az ember azzal az 53 perccel?

- Amit akar..

- Én - gondolta a kisherceg - ha nekem 53 felesleges percem volna, szépen elindulnék egy forrás felé..."

Tényleg lenne csodaszer? Hiszen minél több segédeszközt találunk fel, annál kevesebb időnk van.¹⁵ Álmodni. Pedig jó lenne "emlékeztetni" arra, hogy "Az ember álmai nyersanyaga" (Shakespeare: A vihar).¹⁶

A szárnyalás megtanítja, hogy nemcsak azok az utak léteznek, amelyeket megszokásból választunk - megszokott tudatosságunk meghaladható, ráadásul át tudjuk alakítani az anyagi világhoz való viszonyunkat is, kiröppenhetünk kötöttségei alól. Eljuthatunk az "opus contra naturam"-ig, hogy tényleg szárnyalhassunk. Mert csak így láthatjuk meg, hogy a világnak és így saját magunknak is számos más, számunkra eddig ismeretlen aspektusai is vannak. Ahogy felfedezzük önmagunkat, úgy tudatosíthatjuk a történelemhez - az időhöz és az időtlenhez való viszonyunkat is. Rádöbbenhetünk az univerzum törvényeihez való kötődésünkre, s meglehetjük a harmóniát.

"A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: Egyszerűen csak harmónia dolga." (LAO-CE)

A fenntarthatatlanság mélységei felett, a szétszakítottság űrjét feltöltve, az ember visszanyerheti önmagát és jelentőségének tudatát, magára öltve ismét a befejezetlen lény identitását. "Porszemnyi identitásunk át fog változni egy sokkal átfogóbb tudatosságba." [8]

Az ember a társas érintkezésben, a többi emberhez való kapcsolatával a környezetéhez is viszonyul. Az önérdeknek a kozmikus racionalitás általi átértelmezése elkerülhetetlen. Alteri vivas oportet, si vis tibi vivere. (Seneca) Az emberi törekvést kozmikus hasznosultságban kell értelmezni, hogy az ego teljes önhittségének ráadásul önmaga nagyságának bűvöletében, megérthesse "amikor leástam a mezei orchideák mélyen gyökerező tövéhez, én élvezetem a dolgot, nem ők."¹⁷

Az időbeliség felértékelődése tompította a résztvevő tudatosságot (participating consciouness), mígnem az önközpontúság állomásán keresztül eljuttatott a kötődésképtelenség (detachment) teljes homályába.¹⁸ Márpedig ködben veszélyes a repülés. Az áttörés az anyagi civilizációnak egy magasabb létezésformában való megújulását feltételezi. Hogy - miként a beavatás szimbolikájában - föld méhébe, majd a Naphoz szálljon, s végül felülemelkedvén az anyagon, megérkezzen a kozmikus Rend ragyogásába! S elmondhassa a fogadalmat: Mulandó életem ezentúl az Örökkévalóság mércéjével mérem.

"Szebb idők jönnének rögtön e világra,

Ha lakatot tehetnénk a hazugok szájára!

Rágalom és pletyka, isten veletek!

Uralkodjék köztünk béke és szeretet!¹⁹

2. Varjak bölcsessége 2. rész

Ezután a második ifjúhoz intézte a kérdést.

- Mit gondolsz, mitől kell a legjobban félnünk?

Azt hiszem, a jó íjászoktól kell a legjobban félnünk - mondta a második ifjú-, mert a nyíl nem magától repül a célba. Az íjász nélkül a nyílvessző csak levágott hajtás, amin akár üldögélhetnék is.

Az idős varjak tudták, ez a válasz még az előzőnél is okosabb, sőt a legintelligensebb felelet, amit valaha hallottak. E fiatal varjú szülei büszkén károgtak, csak úgy sugárzott róluk lángeszű gyermekük iránt érzett büszkeségük.

A varjúcsapat vezére így szólt.

- Nagyon okosan beszéltél. Örömmel fogadunk csapatunk tagjává.

2.2. "A GONDOLKODÁS CSAK AKKOR KEZDŐDIK, AMIKOR MÁR MEGTAPASZTALTUK, HOGY A SZÁZADOKON ÁT ÜNNEPELT ÉSZ A GONDOLKODÁS LEGKEMÉNYEBB ELLENFELE." (HEIDEGGER)

Bár sokáig biztosnak tűnt az ember kiütéses győzelme, a világ méltó ellenfélnek bizonyult. Most a döntetlenre álló játszmába egyre inkább belegyengülve, lassan felsejlik, nem eldönteni/megnyerni kell a csatát, hanem magasabb szintre vinni azt. Mert akkor is nagy lehet az ember, ha közben nem tesz kicsivé másokat. Sőt, igazából csak akkor.

A létezés az időbeliség kizárólagosságának egyre homogénebb terébe ágyazta be magát: az egység megbomlásából keletkező űrben, a deszakralizált hatalommal a kezében, az ego elkezdte felépíteni az érzékelhető "outformation" birodalmát, az emberi nagyságot - a fejlődést -, gazdagság és rangok függvényébe terelve ezzel. A földi viszonylatok paradigmája, a Mennyiség Civilizációja elindult diadalútjára.

Aki nem tud írni, arra kényszerül, hogy diktáljon.²⁰

"A filozófiai iskolák a szkepticizmus idején keletkeztek, amikor az ősi rend felbomlott, és az emberek más utakat kerestek, hogy eligazodjanak az élet kérdéseiben. Ha azt mondjuk, hogy a szkepticizmus, a gyökértelenség, az irányvesztettség az, ami nem elégítette ki őket, akkor túl enyhén fogalmazunk; elviselhetetlennek találták, és mentőövként az igazság felé nyúltak"- írja Huston Smith[9]. A megismerés, az időtlenség és időbeliség között tátongó űr élet-halál kérdésévé vált, az ontológiai és szimbolikus valóságról szerzett ismeretek ahelyett, hogy az ember valóságdimenzióit tágították volna, a hatalom és uralom eszközévé kontaminálódtak. A tudatosság célfogalmak köré szerveződve mind jobban bezárkózott.²¹ Egyre inkább beérte a rövid táv szűkülő horizontjával, miközben önmagát azzal a képességgel identifikálta, amely képessé teszi az embert arra, hogy gyorsan hozzájuthasson ahhoz, amire éppen úgy gondolja, hogy szüksége van²². "Nem arra szolgál, hogy az élet szempontjából maximális bölcsességgel járjunk el²³, hanem, hogy a legrövidebb logikai vagy oksági úton jussunk hozzá ahhoz, amit akarunk, legyen az egy ebéd, egy Beethoven-szonáta, legyen az a szex vagy mindenek felett: hatalom és pénz." [10] S mindeközben az ittlét perspektívájába szűkített/szűkült ember az anyag kontingenciájának játékává válik: a hiúság, nem pedig az élvezet az, ami bennünket érdekel." - mondja Adam Smith[11]. Csakhogy gőggel teli ajkon a nagy szavak nagy romlásra vezetnek.²⁴

Arany-e? Sárga, csillogó, csillogó arany?

Nem istenek, nem kérek semmiséget.

Gyökér kell, tiszta ég! - Csak ennyi ebből:

S a fekete fehér lesz, rút szép, jogtalan

Jogos, silány nemes, vén ifjú, gyáva hős.

Miért ez, istenek? Minek? Hisz ez

Elvon papot, hívőt mellőletek,

S a még erősnek vánkosát kirántja.

E sárga gaz: hitet köt s bont; az átkost

Megáldja; szürke poklost megszerettet;

Tolvajnak állást, czímet, bókokat,

Tetszést s tanácsos-széket ád; az elnyűtt

Özvegynek új férjet szerez, s kitől

A genyédeses kórház okádna,

Oly illatossá teszi s fűszeressé,

Mint az aprili nap. Jer kárhozott föld,

Emberiség közös rimája, ki

Népek csoporti közt viszályokat szítsz:

Tedd tisztedet."²⁵

Létezésjavító impulzus nem generálható a Logosz civilizációján belül, hiszen annak hamis inspirációk általi mozgása éppen azon az intellektuális pályán kering, amelyen növekedett ugyan az emberek profán hatalma, csakhogy e pályán képtelenség megmondani e hatalom használatának helyes módját [12], nem is beszélve annak a paradoxonnak az észlelhetetlenségéről, amely éppen a létezésmodell fenntarthatatlanságát gerjeszti. Azzal a hatalommal a kezében, "amilyenről korábban élt emberek még csak nem is álmodtak" [12], az embernek továbbra sincs hatalma az űrben való lebegés-félelme fölött, noha hatalomvágyát éppen e félelem táplálja."Az ökológiai krízis így annak a nyugati civilizációnak a válsága lesz, amit az "elműszakiasított" ész uralmára alapoztak, ami nem a harmóniára, hanem az ellenőrzésre törekszik."[13]. Márpedig éppen a harmónia hiánya táplálja az emberben azt a félelmet, amelynek legyőzésére törekszik látszólagos hatalmának erősítésével. A Logosz-civilizációban azonban az embernek éppen azért nem lehet hatalma civilizációs-félelme fölött, mert az (a Logosz-civilizizáció), egyre távolabb kerül a harmóniától,²⁶ magát a félelmet erősítve fel ezzel, aminek következtében immár az ember a másik embertől és/vagy önmagától is fél. "Az emberek, ha a logosszal meghasonlanak, csak egyik oldalát látják annak, amire bukkannak; s amire bukkannak, az ugyanolyan mértékben saját magától is, hogy úgy mondjuk, elidegenedik." [14]

Az "elvarázsolt kert"-től való elidegenedett világot a tudomány ugyan reálisnak nevezi, noha az nélkülözi az ember számára felismerhető összes minőséget- írja Manfred Stanley [15]. A tudomány nem tagadja ugyan meg, hogy ezek részei az emberi élet exisztenciális realitásának, megvonja azonban a jogot, hogy róluk, mint a világ "objektív" részét képező valóságokról beszélhessünk, ehelyett arra kényszerít, hogy az emocionális tapasztalatokat benső életünk "puszta szubjektív" kivetítéseként definiáljuk. A minden varázstól elidegenült világ, céltól s iránytól, és - ilyen értelemben - magától az élettől is megfosztott. Absztrakt. "Mindaz, ami az emberi állapot természetének alapvető velejárója, visszaszorul a "szubjektív" kategóriájának karámjába, a tudományos világnézet pedig arra törekszik, hogy ezt a fennmaradó rezervátumot is fokozatosan az álmok és illúziók tartományába száműzze." [15] Olyan ez, mint a madár szárnyak nélkül.²⁷

"Sed quantum interest inter lumen quod illuminat et quod illuminator, tantum inter sapientam quae creat et istam quae creata est"²⁸ [16]

Attól, hogy az űr homogén, még űr marad, csak a szakadékot magába szublimálni képes egység a teljesség.²⁹ Csak a másolat-világ³⁰ felszínre törő paradoxona egyre érzékelhetőbbé válása hozta felszínre az "egységesítés" igényét. Akkor, amikor az ittlétbe szakadt ember érzékelni kezdte, hogy az időbeliség centrifugális erői őt támadják, amikor már "érzékelhetően" mélyülni kezdett az űr ember és tevékenysége között is. Amikor már végérvényesen "az emberek többre becsülik a gazdagságot a tisztességnél."(Machiavelli) Pontosan akkor, amikor a létezést már megérintette annak veszélye, hogy a tükörben ugyan egyre többet fogunk látni, de egyre inkább megfeledkezünk majd, magáról a tükörről. S a "másolatvilág" fölényét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a szellemi megújulás elengedhetetlenségének felismerését nem magának a /tudás/ hasadásának az alapvető ténye indukálta, hanem e meghasadás felszínre törő következménye.³¹ "...tudományban (különösen gyakorlati téren) senki ne számítson addig haladásra, amíg a természetfilozófiát el nem vezetik külön-külön minden tudományhoz, és amíg külön-külön minden tudományt vissza nem vezetnek a természetfilozófiához... Pedig a természetfilozófia új serkentő erőt önthetne beléjük, mert megtanítaná őket, hogyan kell helyesen szemlélni a mozgásokat, sugarakat, hangokat, a testek külső és belső szerkezetét, az érzelmeket és az értelmi fogalmakat. Nem csoda tehát, ha a tudomány ilyen gyökértelenül nem gyarapodhat." [18]

Az erdőben egyszer csak nagy lárma támadt. Mint kiderült, az állatok egy csoportja heves vitát folytatott arról, hogy melyikük kölykezik többet egyszerre.

Az egér így kérkedett:

-Én egyszerre nyolc kicsinyt szültem! Na, ezt próbálja felülmúlni valaki!

-Az semmi - tódította a cickány. - Én legutóbb tizet szültem!

A rókának feltűnt a nőstény oroszlán, aki a közelükben üldögélt és mélyen hallgatott.

-Na és te? A te almodban hány kölyök született egyszerre? - kérdezte a róka lekicsinylően

- Ez alkalommal csak egy - felelte büszkén. De ő mégiscsak egy oroszlán!

A Logosz civilizációja odüsszeuszi útjának végén dimenziókapuban találtatik. Az áttöréshez a centrifugális erőknek ténylegesen irányt kell váltaniuk, az emberben lévő belső potenciálnak belül, a személyiségben kell hasznosulnia, egyébként a centrifugális erők által diktált önmegvalósítás csak személytelenségét fokozza, s marad a másolatvilág illúziója³², a létezésmodell pedig noha egyre gyorsabban, de továbbra is a fenntarthatatlanság kelepcéjében fog toporogni. Az áttörés feltétele az in-novation, amely az out- formationban képződik le.³³ Az egyensúly, aminek titkát azonban immár nem a serpenyők tartalmának összemérése rejti, hanem maga a mérleg közepe: a mérték. A személy. Mert "az egyre egyénibb (személyesebb) embereken nyugszik a közösség teljes egysége. Az ember tulajdonságaiban minél árnyaltabb és sokszerűbb és változatosabb (differenciáltabb), annál teljesebb és egészségesebb integráltabb"- írja Hamvas Béla³⁴

"A világról bennünk élő kép megváltoztatásával képesek vagyunk arra, hogy megváltoztassuk magát a világot is". [19] A frommi "To Have or To Be" kérdés felülemelkedett a kizárólagosság űrjén és ezzel megszűnik az eldöntendő jellege is. A fényt sokáig magunkon kívül kerestük. "Amit a nemes ember keres, az önmagában van; amit azonban a közönséges ember keres, másokban van." (Konfuciusz) A szakadék elvonatkoztatása a szellem belső küzdelmeiből táplálkozik. Minden más deja vu. "Újnak vélt elképzeléseink nem egyebek, mint az ősi bölcsesség példái, igazolásai és finomításai."³⁵

Az időbeliség horizontális síkján kiléphetünk ugyan a gyerekkorból, ám a "magát megtévesztő racionalizmus" [20], nem lesz több metamorfózis-látszatnál. A katarzis élménye a belső harc megtisztító katlanjaiban élhető meg. A felnőtt lét rejtelmeiről egyedül ez az élmény ránthatja le a leplet.

"Szabad az út, a kapu nyitva,

Küzdened kell mégis, hogy beléphess rajta!"³⁶

3. Varjak bölcsessége 3. rész

Aztán a harmadik fiatal madárhoz fordult, és tőle is megkérdezte:

Hát te mit gondolsz, mitől kell a világon a legjobban félnünk?
Egyik már említett dologtól sem, hanem a képzetlen íjásztól.

Hát ez szerfelett különös válasz volt! Az elképedt varjak némán és zavartan ácsorogtak. Többen arra gondoltak, hogy a harmadik ifjonc talán kissé tompa agyú, és meg sem értette a kérdést.

- Miért mondtad azt, amit mondtál? - kérdezte meg végül az összesereglett madarak vezére.

- Úgy vélem, a második társam jót mondott, mivel az íj semmit nem ér íjász nélkül, s a képzett íjász pontosan céloz. Tehát amikor meghalljuk a felhúzott íj húrjának pendülését, elég, ha egy kicsit arrébb repülünk valamilyen oldalsó irányban, s a vessző elkerül. De mit tehetünk egy rossz céllövő ellenében? Hiszen soha nem tudhatjuk, hová érkezik majd az általa kilőtt vessző. Ha megpróbálunk odébb szállni előle, lehet, hogy éppen az útjába röpülünk. Soha nem tudhatjátok, hogyan védekezzetek, elmozduljatok inkább, vagy nyugton maradjatok.

A részletes magyarázat hallatán a madarak megértették, hogy ezúttal igazi bölccsel van dolguk. Olyan személyiséggel, aki túllát a jelenségek felszínén. Csodálattal és tisztelettel szóltak hozzá a vizsga után, s nemsokára őt választották csapatuk vezérévé. [22]

3.3. "AZ EMBER NEM A LÉTEZŐK URA, HANEM A LÉT PÁSZTORA"(HEIDEGGER)

A mennydörgő éveknek, a felnőtt korba való átkelésnek legnagyobb kihívása, az emberi minőség próbatételének megéléséhez szükséges elszántság, a személyiségfejlesztés vállalása. Felnőttkorának valóságdimenzióit az ember annak függvényében fogja élni, hogy ekkor mennyire tudta megnyitni a szellem rejtett érzékszerveit.

Az ittlét kizárólagosságában való létezés ellentmondásos,³⁷ s a létezést mozgató centrifugális erők gátolják - kizárják - azt, hogy az ember eljuthasson belső téridejéhez: Önmagához , ellehetetlenítve ezzel azt is, hogy a személy saját most-jának perspektíváján és távcsövén keresztül ragadhassa meg a jelen pillanatát, annak csendjét és zaját, s azok egységét: azt az egységet, amely egyedüli tere az ember személyes kibontakozásának. Ugyanakkor bifurkációs pontból való áttörés sikere, amellyel ismét rálelhet az időtlenséghez fűződő kapcsolatára éppen "a közbenjáró személyek belső állapotától függ."³⁸

A kor csak egyéni válaszokat enged meg - írja Horányi Katalin [23], ezért a "legfőbb érték az egyéni átélés milyensége. Az élet minél mélyebb átélése, s az a szabadság, amellyel mi magunk megteremtjük az átélés körülményeit és igényét." [23] A civilizációs kihívás most tehát azt jelenti, hogy a megismerés kommunikációs tárát (és téridejét) a végtelen perspektívájába kell emelni,³⁹ hogy a megismerés kommunikációs megújulása⁴⁰ az ittlét kizárólagosságából utat nyithasson az időtlenség kinyilatkozása előtt, a felismerés - kommunikációs üzenet - többszintes értelmezhetősége előtt. Hogy a Logosz Civilizációjának univerzalizmusa és látszólagos individualizmusa ténylegesen eljusson az egyediségig, hogy a megismerés a második - a tudományos megismerés⁴¹ világos és egyértelmű szintjéről - a szimbolikus értelmezés mélységén keresztül eljuthasson a transzcendens n-dimenziós személyes, s ezáltal univerzális igazságig.

A Logosz civilizáció "matematizált valóságának" megismerése, a szimbolikus értelmezés igényére épülve ugyan, de beleragadva az egységes értelmezésbe, képtelen az értelmezések egységére.⁴² Éppen ezért önmagán belül nincs lehetősége a kommunikációs mélyülésre, s ezért képtelen eljutni az egységes és többrétű, tehát holisztikus értelmezhetőségig.

A tudományos vizsgálódás az intellektust nyitja meg (eszköze az IQ), amikor az elme értelmezni kezdi az észlelt tényeket, csakhogy "az önmagukban vett meghatározottságoknak az az univerzuma, amelyben az egzakt tudomány a létezők univerzumát megragadja, nem egyéb, mint eszmékből szőtt köntös, amelyet a közvetlen szemlélet és tapasztalat világára, az élővilágra vetnek. Ez az eszmékből szőtt köntös teszi, hogy igazi létnek tekintsünk valamit, ami csupán módszer." [25] A tudomány az emberi valóságokat leszűkíti az általánosra, majd a legkisebb közös nevezőt teszi meg valósággá. A megismerés, amely nem az általánosra vonatkozik,⁴³kiszorult a tudományból, illetve az, az általánosság leszűkített valóságában értelmeződött. Éppen ezzel magyarázható, hogy a püthagoraszi tanítás mélységei befogadására képtelen naturalista filozófia (tudomány) előtt azok lezárt betűk maradtak, s profán matematikává minősültek át.

"Sagredo: Mert nem minden alap nélkül fogja különösnek tartani, hogy ez az ősrégi püthagoraszi szemlélet, mely oly tökéletesen illik a jelenségekre, az évezredek során oly kevés követőre akadt, sőt Arisztotelész el is vetette. ...

Salviati:....Az én csodálatomat, Sagredo, valami egészen más vívja ki: te azon csodálkozol, hogy a püthagorikus felfogás oly kevés követőre akadt; én bámulok, hogy egyik vagy másik egyáltalában elfogadta és csatlakozott hozzá! Nem tudom eléggé csodálni azoknak a szellemi emelkedettségét, akik csatlakoztak hozzá, és igaznak tartották, akik eleven szellemükkel erőszakot követtek el saját érzéseiken, oly módon, hogy józan eszüket követve, a látszattal a legnyilvánvalóbban ellentétes dolgokat mertek elképzelni." [27]

Nem véletlenül állapítja meg Heidegger [28], hogy a modern kor egyik legnagyobb bűne, hogy elvette a emberektől a titokra nyitottságot, s helyébe a számító gondolkodást tette. Ez pedig Whiteheaddel élve azt jelenti, hogy természettudományunk a félresiklott konkrétságon alapult.

"Eljutni a csúcsra, ahol minden irányban szabad a látóhatár, keserves túra. Legtöbben, már akik egyáltalán vállalkoznak a túrára, azok közül a legtöbben - sosem jutnak túl a határsávon. Pedig a túra végcélja a csúcs volt eredetileg, többnyire a szerelés sem hiányzott - hátizsák, iránytű, szöges bakancs - ám a turista elakad valahol egy vendéglőben, ahol jó adag malacpörköltet adnak, jegelt sört mérnek hozzá, és andalító cigányzene szól. És az a kisebbik baj, hogy elakadtak a hegy lábánál. De a szöges bakancs és a rézveretes görbe bot társaságában a legturistább turistának érzik továbbra is magukat. Sőt jókat mulatnak a kínlódva feljebb kapaszkodón."⁴⁴

"Boldog, aki beavatást nyer a nagymisztériumokba, és akit e kettő jellemez: pietas és religi" Euripidész

A pszichikus rendből azonban addig nem lehet átlépni a spirituális rendbe, amíg a pszichikus rend nem stabil, csakhogy az elme megnyitásánál nem szükségszerű leakadni, a megismerés mélyebb szintjén, az "empatikus hallgatásban" megnyílhat a szív, az emocionális intelligencia, s a megrögzött mentális modelleket elhagyva, hozzákapcsolódhatunk a megfigyelés tárgyához, miközben érzékelhetővé válnak a teljesség összefüggései.

A lánc leggyengébb szeme a legerősebb, elszakítja a láncot.⁴⁵

A filozófia nem erőltetheti, hogy belépjünk a bölcsesség tárházába, de elvezethet addig, hogy át tudjuk lépni önmagunk küszöbét - "emlékeztethet" a tágabb valóságokra. Liszt Ferenc mondta egyszer, hogy a karmester feladata, hogy önmagát feleslegessé tegye. Rorty kérdését, tehát, hogy "Ki lenne a jó filozófia ellen?,"⁴⁶ nem is olyan nehéz megválaszolni. Miért is lennénk az a filozófia ellen, amely képes a funkcionálistól eljuttatni a szubsztanciálisig. De innen, ez tovább már nem filozófia, mert "a filozófia sohasem fogja birtokolni az örökkévalóságot.... A filozófus számára csak az a lehetőség marad, hogy az időből értse meg az időt." [1]

... Az embernek azonban felelőssége van a létért.

Éppen azért válik elkerülhetetlenné a megismerés kommunikációs megújulása, hogy a kommunikációs mélyülés az empatikus hallgatáson keresztül eljuttathasson az alkotó hallgatásig, hogy az intellektuális lehetőségek kibontakoztatása után sor kerülhessen arra is, hogy az ember az önmagában hordozott egyéb lehetőségeket is kibontakoztathassa szabadon, ami által pedig képessé lesz a profán létmódtól különböző létezési módok megtapasztalására is. "The imagery of myth is therefore by no means allegory. It is nothing less than a carefully chosen cloak for abstract thought. It represents the form in which the experience has become conscious." [29] Az ősi misztériumok több mindent foglalnak magukba, mint egy csupán elméleti filozófia, hiszen életstílust is megmutatnak, egészen pontosan azt, hogy "a magasabb létmód minden ember számára megtapasztalható, ha hajlandó érte áldozatokat hozni." [30] Az ember valóságdimenziója - a kommunikatív értelme - tágítható, ha hajlandó érte megdolgozni. S a munka talán annak a kérdésnek az átgondolásával kezdődik, hogy vajon miért nem ízlik az oroszlánnak soha a gondozójától kapott hús annyira, mint amikor nem pusztán az éhségét, hanem az élő zsákmánnyal, magával az élettel való egyesülés, az egység iránti sóvárgását is kielégítheti.

"Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél."⁴⁷

A teljesség dimenziója - a Holosz - miközben a kvantumtolerancia precíz mércéjével szolgálva ráébreszt, hogy önmagunktól megvédve másokat védhetjük meg leginkább magunkat, annak felismerésére is lehetőséget nyit, hogy a centripetális erőkkel is távolságok tapasztalhatók meg. S éppen a különböző dimenziók távolságainak egybecsengetése az igazi kihívás. "A kialakuló jövő mezejében történő alkotó hallgatás"⁴⁸ ráébreszti az embert, hogy csodák hordozója lehet⁴⁹, hogy "ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja" (Babits Mihály), hogy minden próbatétel a szellemi áttörés egy fokozatának felel meg, hogy a személyiség ténylegesen csak a teremtő hallgatásban tud változtatni, amikor mély spirituális élményben részesülve, egyre mélyebben kapcsolódhat a forráshoz:

"Eljutottál-e a tenger forrásáig?

Bejártad-é a mélységnek fenekét?" (Jób 38.16)

A jelenlétérzékelés - presencing⁵⁰ - a spirituális intelligenciát nyitja meg, s általa az emberi lény azonosulni tud kozmikus voltával. Ezzel azonban magának a kozmosznak is új önrealizációs, önkifejeződési lehetőséget ad. Önmagunk helyreigazítása: az univerzum megváltoztatását jelenti. Ez a fejlődés egyedüli realitása - a realitás fejlődése: amikor a létező lényegileg változik meg, amikor a "learning about"nak lehetősége van transzcendentális erénybe, "learning to be"-be szublimálódnia.

A fény maga az út.⁵¹

WE are the music-makers,

And we are the dreamers of dreams,

Wandering by lone sea-breakers,

And sitting by desolate streams;

World-losers and world-forsakers,

On whom the pale moon gleams:

Yet we are the movers and shakers

Of the world for ever, it seems.

We, in the ages lying

In the buried past of the earth,

Built Nineveh with our sighing,

And Babel itself with our mirth;

And o'erthrew them with prophesying

+To the old of the new world's worth;

For each age is a dream that is dying,

Or one that is coming to birth.[52]

A metafizikai önmegvalósítás teljesség aspektusában érzékelhetővé válik a Logosz bezártsága, s felismerhetővé válik, hogy egyedül a szeretet hatalma oldhatja fel a civilizációs félelmet, teljesen eltörpítve a hatalom szeretetének pozicionáltságát. "Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak" ⁵³

A résztvevő tudatossággal azonban nem csupán a Logosz civilizációjának beszűkültsége - életidegensége - válik érzékelhetővé, hanem átláthatóvá válik a Logosz létezési modelljének ebből következő fenntarthatatlan bolyongása is, mert a résztvevő tudatosság a kozmikus perspektívából már érzékelni tudja, hogy Antigoné egyedül maradása a Logoszban az értékrelativizmus zsákutcáját sejteti, azt, hogy a filozófus eljuthat a felismerésre, mely szerint az időbeliség azonos minőséget képvisel, mint az időtlenség.⁵⁴ "A törvények sokszínűsége bizonyítja, hogy nem ismerjük az igazi igazságot." [32]⁵⁵S akkor hogy lehetünk igaz lényekké?

Ha benne élünk az életben, ha éljük az állandó jelenlétet térben és időben, akkor talán a fejlődés egyedi és esetleges dimenziójában - áldozatvállalásunk függvényében - van rá esélyünk, hogy jobban megismerhessük lényünk lényegét, a boldogság forrását - hogy az egység gyönyöre visszhangozhassék az Univerzumban.

"Kettőből egy, egyből kettő,

Összefűz a titkos erő!"⁵⁶

IRODALOM

[1] Heidegger, M., 1992, Az idő fogalma (Der begriff der zeit), Budapest: Kossuth

[2] Niče, F., 1985, Filozofija u tragičnom razdoblju grka. (Nietzsche: Die Philosophie im tragischen Zeitalter der Griechen) Beograd: Grafos

[3] Sütő, Z.,2006 Paradigma, Budapest: Püski

[4] Kant, I., 1784, Beantwortung der Frage: Was ist Aufklärung?

http://www.mv.helsinki.fi/home/tkannist/E-texts/Kant/Aufklarung.htm

[5] Tarnas, R., 1995, A nyugati gondolat stációi (The Passion of the Western Mind: Understanding the ideas that have shaped our world view), Budapest:AduPrint

[6] Roszak, T., 1974, The Monster and the Titan: Science, Knowledge and Gnosis, Daedalus, Vol. 103.3

[7] Myrdal, G.: 1968, Asian drama: An inquiry into the poverty of nations, New York: Pantheon Books

[8] Szász, I. 2005, A vallások végső igazsága. In.: Metaelmélet, metafilozófia Budapest: Stratégiakutató Intézet 420-454

[9] Smith, H., 1992, Essays on World Religion, New York: Paragon House

[10] Bateson, G., 1973, (A szellem és a rend tudománya- összefoglaló) Steps to an Ecology of Mind. London: Granada Publishing Ltd

[11] Smith, A.: 1977 Az erkölcsi érzelmek elmélete, In.: Brit moralisták a tizennyolcadik században, (The Theory of Moral Sentiments), Budapest: Gondolat

[12] Strauss, L., 1989, An Introduction to Heideggerian Existentalism. In: The Rebirth of Classical Political Rationalism. Essays and Lectures by Leo Strauss. Chicago: The University of Chicago Press

[13] Kohák, E., 2000, Az ökológiai tapasztalat változatai (Variations of Ecological Experience. Environmental Ethics, vol. 19.2. 1997.) In: Természet és szabadság. Budapest:Osiris

[14] Heidegger, M., 1986, Seminare, Gesamtausgabe I. Bd. 15. Hrsg. Curdt Ochwadt, Frankfurt/M.: Klostermann

[15] Stanley, M., 1976, Beyond Progress: Three Post-Political Futures. In: Images of the Future, (ed:Robert Bundy), Buffalo: Prometheus Books

[16] St. Augustine, Confessions http://www.thelatinlibrary.com/augustine/conf12.shtml

[17] Wallerstein, I., 2000, The racist alternative, An analysis of the rise of Central European fascism in a global context, based of a lecture by the author in Vienna. In: Eszmélet 46 22-47

[18] Bacon, F., 1954, Novum Organum, Budapest: Művelt Nép

[19] Harman, W., 1988 Global Mind Change, Indianapolis: Knowledge Systems

[20] Husserl, E., 1972, Az európai emberiség válsága és a filozófia. Válogatott tanulmányok, Budapest: Gondolat

[21] Varga, Cs., 2004, Új elmélethorizontok előtt, Budapest: Tertia

[22] Johnson, J. T., 2002, Mennydörgő évek (The Thundering Years) Budapest: Édesvíz

[23] Horányi, K., 2006, Életfilozófia, Budapest: Mérték

[24] Scharmer, O., Theory U http://www.ottoscharmer.com/

[25] Husserl, E., 1984, Tapasztalat és ítélet. In Fenomenológia a társadalomtudományokban, Budapest: Gondolat

[26] Barnes, J., 1982, Aristotle, Oxford: Oxford University Press

[27] Galilei, 1983 Párbeszédek (The Dialogue Concerning the Two Chief World Systems) Bukarest: Kriterion

[28] Heidegger, M., 1983 Érzetlenség, Magyar Filozófiai Szemle 2. 275-276. p.

[29] Frankfort, H., Before Philosophy http://inst.santafe.cc.fl.us/~jbieber/HS/befphil.htm

[30] Boldizsár, I., 2005, A mese mint beavatás, Pannonhalmi Szemle 4.

[31] Hegel, G., W.,F., 1979, Esztétika (Lectures on Aesthetics) Budapest:Gondolat

[32] Perelman, H., 1983, Pravo, moral i filozofija (Librairie Générale de Droit et de Jurispundence), Beograd: Nolit

Jegyzetek

¹ Kiskorúnak lenni csakugyan kényelmes, hiszen a világ funkcionális jellegének megismerése semmire sem kötelez. No de meddig nyújtható a gyermekkor? És egyre inkább mennyi mindenről kell lemondani cserébe. A mennydörgést hozó vihart senki sem kerülheti el, akik visszaridnak attól, hogy elinduljanak önmaguk megismerésének útján, előbb-utóbb nagyon megáznak majd.

² A sötétség óráján a halál szemébe kell nézni: ez a mester művészete

³ a szorongás filozófiájától

⁴ Hamvas, B. www.terebess.hu/keletkultinfo/rg.html - 28k

⁵ A fenntarthatatlanság, ami nem más, mint az ember-ember, ember-természet, ember-kultúra közötti szakadék átjárhatatlanságának manifesztációja, lényegében annak következménye, hogy ahelyett, hogy az ego leépült volna, beteljesedett.

⁶ "Világunkat haszon vezérli csak" Schiller Wallenstein halála.

⁷ És részekből (akár évekből) sohasem áll össze az egész, csak ha a részek tartalmazzák az egész princípiumát.

⁸ Pedig a "most" az egyedüli hely, ahol az élet zajlik.

⁹ A centrifugális erők részben irányt váltottak az információs technológiára épülő gazdaságban. Az immateriális gazdaságnak új - virtuális - pályája van, új játékszabályokkal, a versengő együttműködéssel és új szubjektumokkal, tudatosodó fogyasztókkal és élethossziglan tanuló "termelők"-kel. Ráadásul a kibertérben maga a fogyasztó és a termelő egylényegűvé válik. Ebben a világban a Herbert Marcuse által leírt One-Dimensional Man csakugyan életképtelen már. A sokdimenziós és soklábon álló termelő-fogyasztó - felhasználó azonban még nem személy. Még akkor sem, ha már "lovemarks"-okat fogyaszt. Tehát legyünk óvatosak! Óvatosabbak, mint bármikor korábban, hiszen a civilizációs kérdés most éppen az, hogy vajon a Szeretetgazdaság ténylegesen többet jelent-e, mint, végső elkeseredésben immár nem maradt más, mint hogy a szeretetet is feláldozzuk a profit (anyag, önérdek) oltárán. Maga a szeretetgazdaság egyik szószólója így ír Lovemarks c. Könyvében: "A márkák után jönnek a Bizalommárkák, utánuk pedig a szeretmárkák... Gondolj arra, hogyan lehet a legtöbb pénzt keresni. Úgy, hogy a hűséges fogyasztók, a nagy fogyasztók mindig a termékedet használják. Ebben van a pénz" Kevin Roberts: Lovemarks. Magyar Könyvklub

¹⁰ Akaratlanul is Emir Kusturica Undergroundjának realitásával azonosul, hiszen ha felidézi Piqou szavait, az Economics of Welfare-ből, akkor tényleg megnövekedhet szkepticizmusa, vajon tényleg a fény, vagy csak annak a visszaverődése csábít-e. Piqou professzor ugyanis a következőket mondja:" A közgazdászok által végzett elemzések az emberi élet jobbításának az eszközei. A bennünket övező szegénység és nyomorúság, a reménység kihaló lángja...- mindez világunk túlságosan is nyilvánvaló tragédiája ahhoz, hogy figyelmen kívül hagynánk. A tudományban óhajtott tudás révén talán enyhíthetünk mindezen. Igyekezzünk megszabadulni a sötétségtől, törekedjünk a fényre."

¹¹ Ezért a topogás a káosz peremén -, a Logosz civilizációja a bomlasztó erők dominanciája után, az egyesülés kihívásával képtelen szembenézni, hiszen éppen ő maga lépett ki az Egyből akkor, amikor az A=A mentén tanítani kezdte "önmagát". "A logosz fogalmát az eleai iskola zúzta szét azzal, hogy feltételezett egy isteni elvet, amely minden ember és isten felett áll. Kezdetben ezt az elvet a világegyetemmel azonosították, később azonban értelemmel rendelkező és személyként megjelenő istennek gondolták, aki fentről irányítja az egész világot. Innen számítjuk a nyugati filozófiára oly jellemző gondolkodásmód eredetét, amely különválasztja a lelket az anyagtól, és a világ dualista felfogásához vezet." (F. Capra : A fizika taója). Így zárta tehát ki a Logosz önmagából önmaga lényegét, a kölcsönös áthatolás - áthatás, az inqualieren lehetőségét, (elvét). A középpont iránti érzék elveszésével, pedig a felület érzéke lépett be - mondhatjuk Pythagoras mentén. Paradoxon azonban, hogy éppen az az információs technológia, amely a duális, bináris "vagy" logika "csúcsteljesítménye", ébreszt rá bennünket eme logika életképtelenségére - amikor a virtualitás, a párhuzamos létezések lehetőségét nyújtja s új téridő szerkezetével az idő mélyébe visz bennünket vissza, metanoiát idézve elő és kikényszerítve ezzel az ellentétekben gondolkodó és egymással szembeállító A=A azonosság logikájára épülő modern gondolkodás halálát, s egyben lehetővé téve annak a különbségekből kiinduló - Distinguer pour unir - egységlogikában való újjászületését. Ez azonban a kizárólagosság logikájának értékrendjén felépült demokrácia és piacgazdaság alakzatán belül lehetetlen. "Az ember és a társadalom az egyenlőség irányában mozog, de az egyenlőséget minél jobban eléri, természetesen annál dezintegráltabb lesz, mert az egyenlőség nem egyéb, mint az Egység megrablása." (Hamvas Béla)

¹² "Csak akkor érthetjük meg a szenvedélyes reakciókat, amelyeket a modern fizika legújabb fejlődése kiváltott, ha világosan látjuk, hogy itt a fizika alapjaiban rendült meg. Olyen érzés volt ez, mintha a tudományt elvágták volna gyökereitől." (Heisenberg) Látni kell azonban, hogy a talajt nem csak a fizika veszítette el, hanem a társadalomfilozófia is.

¹³ Mozart: Varázsfuvola: "Halálos bosszú tüze emészti lelkem! Ha Sarastro el nem pusztul! Hunyjanak ki a csillagok, A Nap zuhanjon örök éjbe, A Hold merüljön sötétségbe!"

¹⁴ Jóllehet Julius Juvenalis is leírta: Nunquam aliud natura, aliud sapientia dicit.

¹⁵ Lásd a "Zahavi törvényt" vagy a "Hupke állandót" Lásd: Ropke, I. 1999, The Dynamics of Willingness to Consume. Ecological Economics, 28 399-420

¹⁶ S emlékeztetni magára az emlékezésre, arra, hogy scire est reminisce.

¹⁷ Izumi Shikibu, ókori japán költő, The Ink Dark Moon verséből

¹⁸ Először a létezés szakadt le a létről, majd a nem résztvevő tudatosság erősödésével az ittlétben is hasadás keletkezett, amikor a "termelés" szakadt le a szükségletekről. A versengés kizárólagosságából születő önközpontúság hozta magával a késztermékek/készigazságok fenntarthatatlan világát. A munka - az ember profanizálását.

¹⁹ Mozart: A varázsfuvola

²⁰ Stanislav Jerzy Lec (lengyel irodalmár és szatirista),

²¹ Civilizációnk Lock-in effektusa - a fenntarthatatlanság legfőbb oka. Ő maga azonban az A=A logika következménye

²² Így történhetett meg az, hogy éppen az ésszerűség zászlaja alatt sodorta magát az összeomlás szélére .

²³ Hiszen hogy is szolgálhatna iránytűként? Az időtlenségről leszakadva, önmaga a bölcsesség is lebegni kezdett. Saját megj.

²⁴Szophoklész: Antigoné<

²⁵ Shakespeare: Timon of Athens

²⁶ episztémére és doxára szakad maga az ember

²⁷ Vagy a repülő pilóta nélkül.

²⁸ "Amilyen nagy azonban a különbség a sugarat hintő fény és a megsugarazott között, úgy különbözik a teremtő és a teremtett bölcsesség" - írja szent Ágoston.

²⁹ A kihívás nem a kettőség megszüntetése, éppen ellenkezőleg, új minőségbe emelése, ami pedig paradox módon azt jelenti, hogy értelmet kell adni a "kettőnek".

³⁰ A magára maradt létezés igyekezett játékszabályokat/törvényeket, célokat definiálni , "rendet imitálni" azonban, hogy erre képtelen, éppen ezeknek a törvényeknek, szabályoknak és céloknak felülírhatósága mutatja - a dinamikusabb bolyongás. Kénytelenek vagyunk megérteni Tacitust: Corruptissima in re publica plurimae leges. Az Igazságosság (dikaiosyne) a bölcsesség (sophia), a bátorság (andreia) és a mérsékletesség (sophrosyne) harmóniája - ahogy azt Platon is elmondja.

³¹ Immanuel Wallerstein [17] pl. a tudás meghasadtságának a tényét az igazság (természettudományok) illetve a jó és a szép (filozófia) kutatásának intellektuális és intézményi elkülönülésében ismeri fel, s szerinte ez az alapvető törés szabta meg a társadalomtudományok további fejlődésének irányát. "A két kultúra a tudomány területét olyan választóvonalak mentén osztotta fel, amit ma természetesnek tekintünk, pedig senki még csak elképzelni sem tudta volna ezt a XVII. században, vagy korábban." Pedig, ha nem csupán a gyermekkor perspektívájából tekintünk vissza, akkor láthatóvá válik, hogy a "két kultúra" csupán kivetülése az időbeliségbe való szakadásnak. Annak továbbhasadása.

³² Egyszerű tüneti kezelés marad. Miután a beszennyezett vizet, az össztudásunkat összeszedve is legfeljebb csak megtisztíthatjuk, de az már nem lesz forrásvíz többé.

³³ Hogy a kínálat megemberelhesse magát, s karonfogva az emberi szükségleteket, igazi úriember módjára nem kényszeríti őt többé arra, hogy értelmetlenül loholjon utána. S szerelmi fészkükben, a munka - az öntevékenység szentségében - megfoganhat a létezési modell tényleges egyensúlya. Mert az ember a növekedés-paradigmájából (a piacgazdaságból) kitörve, immár nem rablója a természetnek, hanem művelője. S immár joggal beszélhetünk Barrow mentén Művészi Univerzumról.

³⁴ http://www.terebess.hu/keletkultinfo/magia.html

³⁵ J. R. Oppenheimert idézi Fritjof Capra: A fizika taója (The Tao of Physics 1975) Budapest: Tertia

³⁶ Mozart: A varázsfuvola

³⁷ Éppen a kizárólagosságból adódik, hogy képtelen eljutni a megtermékenyítésig, s eljutni az egységéig. Hiszen nem különbözőségben (analógiákban) gondolkodik, hanem ellentétekben (azonosságban). A kettőség megdermedtségét és a civilizáció életképtelenségét az egységlogika oldhatja fel. (A feloldás pedig maga a megoldás)

³⁸ O'Brien, B Hannover Biztosító igazgatóját idézi Ruzsa, Á., Szól a Sol, Piac-profit 2006/6

³⁹ Teret nyitva ezzel az egyre nehezebben kívül tartható szubjektivitás aspektusának. Eddig a közös nevezőt kerestük a sokszínűben, a szabályt a szabálytalanságban. Most már egyre inkább a sokféleség, az aszimmetria és a szabálytalanság értelmezése az ami izgató, a törvényszerűségek mögött rejlő mélyebb értelem keresése az időtlenség dimenziójában.

⁴⁰ Kommunikációs megújulásról lásd Otto Scharmer Theory U [24]

⁴¹ A megismerés első szintje a letöltés/downloading, amikor puszta érzékelés alapján "letöltjük" az érzékeltet

⁴² A modern civilizáció szimbólum-jellege valójában nem több, mint a mitosz-civilizációjának a megfoghatóságba, "átláthatóba - realitás-szimbólumba" történő menekítése. S éppen ennek következtében léteznek a párhuzamos ismeret-terek, amelyek az egymás közötti kommunikáció képtelenségében egyre mélyebb szakadékkal "bástyázzák" körül magukat. A szakadék azonban már egy ideje belülről is bomlasztja ezeket az önálló tereket.

⁴³ Arisztotelész tanít arra, hogy nincs egyéb, mint az általános tudománya - a skolasztika logikusai ezt a tételt veszik át, s nem győzik ismételni: Scientia est de universalibus, existentia est singularium (A tudomány az általánosra, a létezés az egyedire vonatkozik. - s "Arisztotelész hitte, hogy a tudás és tanítás elválaszthatatlan egymástól." [26] Éppen ez az elválaszthatatlanság az, amely az időbeliségbe való szakadást végérvényesen deklarálta, a kommunikatív értelmet pedig a második szintre rekesztette. Paradox azonban, hogy miközben Arisztotelész "nem akarja, hogy az athéniak tudás hiányában még egyszer vétkezzenek a filozófia ellen" (utalva Szókratész elítélésére), éppen a tudásmélyülésbe való lehetőség előtt csukott ajtót. Aelianus-t idézi Barnes[26]

⁴⁴ Fekete Gyula: vallomás hajnalig)

⁴⁵ Lec

⁴⁶ 3R. Rorty (MTA, Budapest, 2004. május 6-án): Who is against good philosophy?

⁴⁷ Sain-Exupery

⁴⁸ Otto Scharmer kifejezése

⁴⁹ "Minél magasabbra emelkedik tudatunk kollektív szintje, annál nagyobb esélyt adunk a váratlan csodáknak." Peter Russell

⁵⁰ Otto Scharmer kifejezése "presence"+"sensing"

⁵¹ Amikor Kolumbus 1492-ben elért útja végére, a közhiedelemmel ellentétben nem a "Föld, föld!" kiáltást hallotta az árbocról, hanem - naplója szerint -, lévén éjszaka volt, e szavakat: "Fény, fény...!"

⁵² (Arthur O'Shaughnessy: Ode)

⁵³ Szophoklész Antigoné

⁵⁴ Lásd Hegel Esztétikáját, [31] amelyben azt az álláspontját fejti ki, hogy Szophoklész Antigoné c. drámájában mindkét szereplőnek igaza van a maga által képviselt erkölcsi és világnézeti szemszögből. Jóllehet ez Kreón írott törvényének: "Így tartom én helyesnek" kiegyenlítését jelenti az íratlan törvényekkel, melyek" nem ma vagy tegnap léptek életbe azok, De nincs ember, ki tudná, hogy mióta állnak. Vö a 2/3. (18) megjegyzéssel.

⁵⁵ Omnia vincit veritas (?)

⁵⁶ Mozart: A Varázsfuvola