Dunkel Norbert

MiÉrt kÍsÉrti a bÖlcsessÉg a politikÁt?

Tolle, lege!

Fogd, olvasd!

Szia! -Ügye tegeződhetünk? À propos; >szia<. A szia, a szervusz kifejezés a latin: servus humillimus köszönésből jött a magyar nyelvbe, annyit jelent: alázatos szolgája. A 'szolgálatára' köszönést ajánlom Nektek is, minden politikusnak, orvosnak és az államigazgatásban-közigazgatásban, de minden döntéshelyzetben élőknek -mély tisztelettel. -És miért a filozófia? Mert a filozófia illetékes (epistémé tis theoretiké) a dolgok kifürkészésében. Még maradjunk a szolgálatnál.

-Miért is?? Mert a politikus (polisz = a városállam a város, a közösség) szolgálni hivatott, nem uralkodni. Muszáj kvázi polihisztornak lennie, helyesebben: váltakozva, többféle tanácsadót a döntéseibe bevonnia, hisz' a közösség, a társadalom dolgai sokféle tudást igényelnek (közlekedés, kereskedés, érdekek [változóak!], értékek [alapvetők!], akut helyzetek [elemi csapás, vis maior, járvány stb.] A Filozófia Intézet könyvtárában tartott disputából kimaradt az:

• Érték (elvek, hagyomány-megújított hagyomány)
• Erény
• Orientáció
• Prioritás

fogalmak, melyek nem hogy csak a politológus/ filozófus, nem is csak: a bölcsész hallgatókat érintik, egyáltalán: minden embert. Az értékek/ elvek, "fontosságok" ügye közös ügy = res publica. TE is érintett vagy benne = Tua res agitur. Akkor is, ha nem tudsz róla, ha nem érdekel. Ha a levegő nem érdekel, attól még lélegzel, egészen addig, míg akár csak egy iparmágnás meg nem szennyezi úgy a levegőt, hogy akár egy egész város elpusztul belé. Ma már az is előferdült (sic!), hogy a jog megengedte, hogy egy egész város ivóvízkészlete privatizálható legyen. A víz nem privatizálható, a föld sem, a levegő sem -eredetileg. Nos, hogy tudd miről lesz szó, legalább tíz féle irányból, az erényről. aminek a legjobb definíciója, hogy mivel az emberek elfelejtették a létrendben való helyüket, tanítók jöttek, hogy segítsenek nekünk.

Erény, virtus, areté az, az életmód, ami sem neked, sem másnak nem árt. Lényege a mérték, a mértékkel bíró lét, ami más létet is létben hagy. Így mérték és érték is összefügg.

Már maga az, pszichológiai jelzésérték, hogy nem volt szó az értékről, annak eredetéről és természetéről. Azaz: hiány keletkezett. Azaz, (ahogy ez lenni szokott) a mi kiscsoportunk megismételte a nagy csoport, a társadalom ma aktuális:

• értékekbeni - és értékképviseleti-,
• viselkedésben megmutatkozó-,
• szerveződésbeni-,
• vitatkozással­-érdekérvényesítéssel kapcsolatos és
• közös, kulturális alap nélküli, de örökölt mintáinkat is.

Fontos visszatérni az érték fogalomra és az érték képviseletére, valamint a társadalmi igények politikai képviseletének kérdéseire. Mert itt az alap azt jelenti: közös. Az emberiség alapértéke az a közös érték, közös norma, közös szabály és rítus, ami, mint szabály (irányelv, szokás) strukturálja a közösségeket. Mindenki tudja a családi és a helyi szokást, értékrendet. És mindenki elfogadja azokat a csoporton belül normának (pl. temetési, esküvői szokás, tulajdonlás jogai). Arany (etalon, univerzális érték) arány (arányos/ mértékletes élet és ítélet is) - irány (mi az emberi élet fő iránya, nyilván szellemi-spirituális, s nem karrier!, akármit hazudjon egy korideológiája és torzult "sikeres ember modellje").

Az erkölcsi [majd jogi] alaptétel, hogy az:

Az emberi élet alapérték, de ebből már következik az élet önmagában vett értéke is, mert más életek nélkül nem lehetséges emberi élet sem. Az elválasztottság illúzió, de ez az illúzió minden manipuláló hatalom számára praktikus, ellenségkép: ő is ember, de megölhető, kizsákmányolható, én számítok (Én-ség) ő nem számít, ő vetélytárs Ez az összetartozás/ el-nem-választhatóság (fizikai-, kémiai-, pszichológiai-, társadalmi) törvénye. Másképp: az élet minden jelensége igazából csak és csakis kontextualitásaiban (relációiban, egymáshoz kapcsolódásaiban) értelmezhetők, mert önmagában: semmi nincs (vö.: a dolgok üresség természete² Buddhizmus [súnyatá]).

Az élet számos olyan törvénnyel bír, ami még társadalmi formákon keresztül, és globális méretben is képes megnyilvánulni. Van olyan törvényszerűség, ami az egyéni, a társadalmi, de szuperfizikai; tehát ökológiai, bolygó szintű érvényességű! E törvények biológiai, a kémiai, a fizikai, sőt: szubfizikai (kvantummechanikai) szinten is érvényesek. Tehát az alaptörvény a lét minden szintjén érvényes.

a nagy Kozmosz, a természet tisztelete = közös eredet, szükségletek = emberi élet alapértékei

Látszólag ettől messze esik, pl. az 'erkölcsi szeret' törvénye, az 'összetartás', vagy a 'közös nyelv' törvénye. Az erkölcsi-, vallási-, szociális szabályok (melyek előzménye ősi bölcselet!!), társadalmi törvényeknek látszólag nincs köze az univerzum (fizikai törvények-biológiai törvények-társadalmi törvények-erkölcsi útmutatás, spirituális célok) működésének törvényeihez. De!

Pedig ebből következnek, a szeretet (a glüonok alkotta kvarkokból álló proton, = erős kölcsönhatás [a fizikában: magerők], közösség, tolerancia (kötődések és kapcsolatok az elektronok világától a molekulák, szervek és szervrendszereken keresztül az emberi kapcsolatok és a társadalmak szerveződéséig!), esélyegyenlőség (szolidalitás, együttműködési készség, ökológiai vadászmintázatok, együttműködések [komenzalizmus³, ökoszisztéma]) törvényei. E törtvények (törvények = létfeltételek, létmódok) megsértése, pl. emberi beavatkozás által, halált jelent. A "Rend megzavarása" hosszú haldoklás von maga után. Ma már evidencia az ökológiai katasztrófák léte, ma már tapasztalat a globális felmelegedés. A törvénysértés letális (halálos) lehet. A törvények (parancsolatok) előképe már az egyiptomi halottak könyvében megtalálható, ha az isten nem hazudik, -ne hazudj, ha nem gyilkol, -te se gyilkolj! A valahai aranykorban, a szakrális királyok uralkodása nem a hatalom öncélú akarása volt (vö.: Nietzsche) hanem, hogy az emberi létben megnyilvánuljon a spirituális létezés lehetősége. Az aranykor uralkodója bábáskodott olyan viszonyokon, ami az átlagember (ön-reflektálatlan) anyagból felemelkedését segítette. Az aranykor politikája nem gazdasági és hatalmi jellegű volt, hanem, hogy az ember isteni potenciálja kibontakozhasson.

Ezüst kor

öncélú hatalom, erőszak-jog, csak-törzsi összetartás, globális szolidaritás helyett, az isteni rend elvi elismerése, még létezik együttérzés (maȋtri)

Bronz Kor

A népi együtt-lét szabályozása az evidenciák széthasadása miatt,

Törvénykönyvek, halálos ítélet, jog és erkölcs szétválása, az isteni rend hiányzik a gyakorlatból. Kettős jog/ értékrend birodalmi (Róma 'szabad' városa) és a provinciák (gyarmat) jogai.

Vas kor

a hirdetett erkölcs nem létezik, az erkölcstelen, de jogszerű megjelenése és beismerése, a jog, mint az uralkodó osztály nem-erőszakos önérvényesítése,

az együttélés és az üzlet szabályozása, az akarat elbújása a bürokráciában, jogban,pénzben, pozícióban, ideológiában.

kapitalizmus

meghalsz, ha nem fogyasztasz, meghalsz, ha nincs pénzed, a hajléktalanok, rászorulók: a tragikusan lesüllyedt civilizáció tünetei

 

Az ember alkotta törvények valaha (min. 8000-12 000 évvel ezelőtt) a felismert kozmikus törvények4 mintáira készültek. Az értékek és alaptörvények tehát emlékek is, minták is, útjelzők, a Természettel és más, kis közösségekkel (más népek, állatok, tehát ökoszisztéma) való együttélés mintái, modelljei, majd szokásjog, később írásos, törvénybe foglalt szabály, jog. Érték és alaptörvény valaha összefüggtek. A ma kora - a létfeledés kora.

Az emberi emlékezet azért oly rendkívül fontos, mert az emberi faj biológiailag a legsérülékenyebb. Ma, az energiától és a technikáktól függve, leginkább azok volnánk. Az állatok génjei molekuláris szinten 1. emlékeznek, súgnak, sőt, olykor 2. utasítanak (ösztönök). Ezért nem tesznek fel a kérdéseket, mint az ember, hogy mi az élet értelme?, hogyan kell élni?, mi a halál?, mi a szex, a szerelem?, mi a tulajdon?, hol van az egyéni érdek és közösségi érdek határa?? Állat esetében a gének mindent elmondanak. Az embernek nincs genetikai válasza az élet hogyanjára, mert az 1. ösztönei nem mondják meg, 2. ma már a hagyományok (vallás, ciklikus ünnepek, szokás, stb.) sem mondják meg, mi érték, mit és hogyan? Ma a létfeledés (= eltűnt a lét eredeti célja, eredeti, a lét más létezőkkel való harmonikus együtt-léte, II. a központban a Kozmosz van, s nem az ember) igazi sötétjét éljük -az emberi élet mikéntjét illetően. Azért létfeledés, mert a régi értékek ÉS ezen értékek folyamatos közvetítése megszűnt. A tönkrement gén nem tudja megmondani a sárgarigónak, milyen színű legyen a tolla. Ezért a gének deléciója (pontszerű sérülése), fragmentációja (feldarabolódása), vagy diszlokációja (génvégek eltávolodása, más sejtrészbe kerülése) sokszor akár halálos lehet. Mert vannak életfontos információk (pl. a szívizom felépítése). Ilyen fontos, a kultúrában áthagyományozott ősi minták és értékek az emberi nem esetében nem génekkel (molekuláris-biológiai információ átvitel) hanem kulturális génekkel, azaz: mémekkel öröklődik. (Mém = kulturális gén; örökítés, áthagyományozás, pl. vers, zene, mítosz, ünnepek, alapkérdések [divatos, vagy kötelező paradigmák]: születés, halál, harc, együttélés, vallási, sőt; tudományos hitrendszer, stb.)

Nos, az együttélés mikéntje a mértéke (menzúrája) valaha volt vallás, Totem-identitás [eredet] vagy mítosz, volt szokás, volt mese is, tanmese is, voltak tabuk (tabu = érinthetetlen), azután . mind-mind törvénnyé vált. A szervezés, irányítás, politikai döntések alapja az értékek megléte.

Minden érték a viszonyokról szól, az emberi, kereskedelmi, vallási csoportok kommunikációjának hogyanját írja le, az értéket nemcsak mindenki ismeri, de elismeri, azaz megtanulja és interiorizálja (belsővé teszi) szabályokat, értékeket. Ezért fontos az iskola, ahol memóriára programozzuk a gyerekeket, hogy Jézus születését ne a Tesco játékosztályára lokalizálja, hogy megtanulja, a Trianon utáni Román ember is érez éhséget, fáradtságot és őt is manipulálja a politika, a média. A vezetésnek (= gondoskodásnak, szolgálatnak⁵) mindig biztosítani kell a fölnevelődés⁵¹  (= üérték-áthagyományozás üpszicho-szociális kulturális emlékezet és viselkedési minták) egész folyamatát (eredet), nem pedig piacot csinálni belőle. -Miért nem?

Hamvas Béla: Csak a birtoklás világa után jöhet létezés világa. Platón óta tudjuk; a piac nem uralhat mindent. Mégpedig, és nagyon leegyszerűsítve, azért nem, mert a >piac nem való mindenhová<, illetve, mert a piac törvényei és érdekei nem adaptálhatóak a humán világra. A képzéshez való jog alkotmányos jog, de a társadalom érdeke is. A piac, a közgazdaság áltudomány, nem lineáris, hanem kaotikus természetű; a legkisebb változás jósolhatatlan változásokat (tudományos ismeret = jósolhatóság!) hozhat magával. A piac:

• nem minősére, de még csak
• nem is lelkiségre, és egyáltalán
• nem bölcsességre, hanem kizárólag az eladhatóságra orientált.
• akár életek feláldozásával (mérgező termék, a természeti környezet elpusztítása)

Amerikában a megrendelő tartja el az iskolát, egyetemet, s a megrendelő szakbarbárt akar, egyrészt, mert a piacot/ hadiipart/ gyógyszeripart és a propagandát szolgáló tudás lett érték, a többi nem szükségszerű, vagy még veszélyes is (mert átlát a politikai propaganda-gépezeten).

A politikai döntések valaha bölcs döntéshozók kezeiben voltak ‎-akik azért legalább képviselőkre, vagy udvari filozófusokra (több szempont, több modell) támaszkodtak⁵² . Miért "kísérti a bölcsesség a politikát"? Mert a politika lényege, hogy önmagán innen -ről jön, és az önmagán túlit szolgál -de semmi esetre sem önmagát. Befolyásol, és remélhetően azokat, akiket a politika képvisel, azokat szolgálják, azaz: intézkednek, szerveznek, ügyintéznek és közvetítenek.

Nálunk, ma, sem szervezés, sem intézkedés nincs⁵³ , nem valósul meg a társadalmi csoportok közötti közvetítés (kommunikáció, érdekérvényesítés) sem. Nem hogy nem valósul meg a csoportok közötti érdekközvetítés, ideértve a fogyatékkal élőket is, hanem e csoportközi kommunikáció az uralkodó politikusok által gátolt! Nincs kétoldalú (többoldalú) kommunikáció, csakis egyfajta van: felülről lefelé. A politikát is az "anyagcsere" tartja életben is, fiatalon is. Táplálkozás a modern,⁶ vagy régen bevált, a jól alkalmazott modellekkel, stratégiákkal, kompenzációkkal, közösségi intézkedések kreatív megoldásaival. Bármit tesz is, vagy kerül is a politika, azt tudnia kell, hogy értékek, erkölcsök, "természetes érdek", más szóval mérték, menzúra nélkül nem lehetséges ország, önvédelem, szellemi fejlődés, gazdasági megújulás sem.

Mérték, hogyan és alapérték nélkül egész egyszerűen nincs politika, minden más van, persze, önkény, anarchia, válság, káosz és látszat = a tipikus balkáni állapotokkal.

Ma pedig minden érték eltöröltetett, a kommunizmus megölte még az istent is, ma meg újra tombolunk Mammonnak, az egyetlen érték, a pénz (ami nem igazán érték). De akkor minden más elporlad.. A csereeszközből rabszolga szíj lett. A boldogtalanság annyira általánossá vált, hogy felértékelődtek a pénzen megszerezhető kompenzációk, vagyon, státusz, testi örömök, menekülés önmagunk üressége elöl.

Ha ál-eledeleket veszünk magunkhoz, végül is éhen halunk, -mind biológiai, mind pszichológiai (álkapcsolatok, barátság és szeretet nélküliség), mind társadalmi dimenzióban (hamis identitások, a nemzet saját emlékezetének⁷ kiürülése). Ha álértékeket adunk; hamis (instabil) világot építünk. Mindet szabad, azaz sok millió pont sok millió irányban fog elmozdulni: KÁOSZ. Ha van egy spirituális irány, akkor is vannak egyéni pályák, de az élet tisztelet, az együttműködés fő irányvonala kapcsolatot teremt a lélek rendjével és a világ rendjével. (Mikrokozmosz-makrokozmosz analógia)

Egyébként. előbb-utóbb a királyokat is ledöntik azok a politikai viharok, melyeket korábban, mint politikai szeleket vetettek el. Azt látni, ős-eredendő humán értékeket akár naponta taposnak el mohó, önös kis politikai lökdösődésekben. Már maga a politika is szolgálat (volna), mert céljuk, teleológiájuk szerint (teleológia, telosz = vég, cél, záró.., elér.) az erkölcs, a vallás, az orvoslás, a segítés-szolidaritás minden formája valami ami: nem önmagát szolgálja.

Az alapértékek megtartása, azokkal való élet és munka; maga az erény, ami legalább annyit jelent, mint nem megtenni bizonyos dolgokat, illetve sokat tenni a közösség üdvére (mások szempontjai, mások érdekei). Nézzük újra, a poros fogalmakat, vizsgáljuk az értéket újra és újra, mert azok ma már mást jelenthetnek, vagy jelentés nélküliekké váltak. "Agyilag gyere velem":

Az elfogadás (i folyamat) "eleje" nem szeretet, de segítek Neked; az elfogadás egy foka már maga a szeretet is (mint: együtt - lét, agapé). De figyelj, a szeretet nem csak érzelem. Egy isteni (végtelen, nagy tudatosságú) határ felé elmozdulva: nem is emocionális jelenség. Életmód, attitűd. Az {szeretetü elfogadásü erényü} ilyen logikai tengelyen függnek össze egymással. Az erény a fenti, egymással nagyon is összefüggő logikai és viselkedési elvekre épül. Épül ám, de minden kultúrában (eltérő formák mögött minden vallási-erkölcsi érték ugyan az!!), minden vallásban, minden építésben, minden növekedésben, minden szerveződésben, minden közösség vagy csapat kialakulásakor, dinamikusan fenntartott rendszerben (és ilyen az emberi társadalom⁵⁴ ).

Az erény; a mos, (moris, moral, lat.) akaratot (választott, szabad akaratot, átv. ért. meggyőződést,) erkölcsi szokást is jelentő latin szóból jött a magyarba. Akár a görög ethosz. Az ethosz a helyes erkölcsi, gyakorlati rend, szokások tárháza.

Az erkölcsi szokás, majd később a jó (bevált = a létezők együttlétét = harmóniáját nem megsértő gyakorlat) hagyomány neve együtt = ethosz. (Az éthosz már elvont, erkölcsi idea.)

NB. Biológiai adottságunk a jó és rossz közötti különbségtétel; a 6 hónapos csecsemő már követi szemével azt a (szemekkel ellátott) figurát, aki közelíti, vagy elhagyja, segíti őt? Vagy, a figurát segíti -e valami (pl. a haladásban), vagy épp gátolja-e mozgásban? E képességünk ún. magképesség. Már a majmok és a kutyák is tudják (minde-reading; tudat-olvasási képesség), hogy a ketrecben csupán elakadt-e az étel (ügyetlen a gondozó), vagy a gondozó kifejezetten bosszantani akarja -e az állatot, direkt ingerelve a felkínált majd színlelve elejtett étellel!!

A jó és rossz differenciálása tehát biológiailag adott, de, csak a mi világunk poláris (sarok, ellentétpárokra épülő). A polaritáson túl azonban létezik az egynemű, nem szét-szakadt világ. Az etikus lét pont -a vallások által is leírt- egynemű valóság elérését célozza.

Az ethosz kifejezés jelentett legelőt, később: az ember lakhelyét, a falut-mezőt, átvitt értelemben: a közösséget. És a közösség szokásait jelentette. Az éthosz már elvont erkölcs, szabályok, de jelentése szerint még nemzeti jelleg ("ők így szokták, ők ezt tartják értékesnek.") is. Még átvittebb értelemben a jól ismert, ősrégi szokás, kötelező erkölcs (evidencia, e-videre: ki-világlik, kibomlik, látható, mindenki, nyilvánvalóan tudja.) Manifeszt (manifestum = világos/ tiszta, feltehetően nyilvános és köztudott) érték, mondanivaló, elvárás, sőt, szégyen és büntetés). Aki megtartja, esetleg még ý tudja is az erkölcsöt az:

• tanult, mert
• belátta, hogy az értékek - szabályok szükségesek, irányjelzők, segítők, emlékezetők, szabályozzák a közösség együttélését . és a (mindenkori) társadalmi tudati szint megnyilvánulása, ezért
• a közösséghez tartozik -egyebek között a normakövetés okán, a közösségi kontroll okán is,
• önszabályozó, megtartóztatja magát, tehát elismeri az erkölcsöt, mint az egyed fölötti érvényességgel bíró törvényt. Tehát tekintettel van a többi létezőre is!

Az erkölcsnek köze van a művészethez, valláshoz, azokban, mint arányosság (proportio/ ratio) jelentkezik. Vagy mint arányos (erkölcsös) tett, vagy, mint arányos forma, de életforma is.

Aki erkölcsös, morális, az erényes. Lényege szerint az erkölcs a mindenkinek üdvös ütudása és ügyakorlása (önszabályozás) is. (Saját érdekeket politikusaink gátlástalan gyakorisággal és gátlástalan mértékben próbálnak érvényesíteni, pl. milliárdok lopásakor.) E bolygón -egyelőre- az ember bír tudatossággal, s mivel sok következményét fel tudja mérni tetteinek, ezért felelős lény is. Felelősséget vállalok tetteimért is, és mások üdvéért is, ha a közösségi érdek éppen tőlem függ. Erényesnek lenni; mérlegelni tetteink (előre gondolkodni, akár 5-10 szempont szerint is látni a dolgokat), tudatosan élni, közösséghez tartozni, mértéket venni a világról és mértékkel élni.

Ember, így "készen", mint mértékkel bíró lény, nincs. Amikor megszületünk, nincs mértékünk, az erkölcsi érték tanult, és belátható. Azaz, nincs elég biológiailag hordozott (ösztön) cselekvésmintánk, az ember önmeghatározásra kényszerül. Innen az ember egy újabb definíciója:

az ember [legalábbis potenciálisan] önmeghatározó lény [lenne, mert tudatos lehet]:

Az ember maga-magát teszi (valamilyenné), még akkor is, ha hagyja, hogy mások akarata szerint váljon valamivé. Ez az ön-alakítás (szabadság, választás, előre látás) csak az ember jellemzője, ezért az állatnak nincs egzisztenciája (existentia). Életük, "nyelvük" az állatoknak is van. Játékosan:

Az (igazi) ember önmagát teszi: önmagát (tevő) embernek, aki önmagát teszi valamivé, mint önmagát (valamivé) tévő ember.

Ez az ember:

• actor és (tett, szerep/ színész)
• auctor, (szerző/ felelős)
• integrátor (-akár Saulus/ Paulus ellentéteket⁸ foglal egybe)
• vagy csak mintakövető, terelhető nyáj-tag.

tehát mindenki aktivistája, színésze, egyben szerzője (felelőse) is életének. A felelősség és erény ugyan az. Ha vállalnom kell/ vállalni akarom tetteimért a felelősséget, akkor minden eljárásom körültekintő, óvatos, és nem hagyja figyelmen kívül az értékeket = mások létét, létérdekeit (mivel az egész világ hierarchiákból⁵⁵  áll). Kivágom a fákat, hogy legyen út, de ültetek fát, mert évekkel később nem lesznek madarak, tönkre megy a talaj, életveszélyes sárlavinák keletkeznek, stb. Az emberrel is, de a természettel kapcsolatban is felelős voltam.

A félelem kultúrájában persze gyermek korunk óta idomítanak minket. Hogy mások érdekei ellen éljünk, egymás terhére létezzünk. Hol vetélkedjünk (gyermekszépségverseny) hol engedelmeskedjünk (mértéken felüli túlórák)

Biológiai alap: a nagyobb nucleus accumbens nagyobb szorongást okoz, az ilyen, bizonytalan ember eleve igényli a parancsokat, útmutatást, szabályokat, mert ezek csökkentik a bizonytalanságot.

Társadalmi alap: a hatalommal bíró emberek paranoidak és félnek, aki fél, csak az akar kontrollálni másokat. Innen a hatalom fékeinek-ellensúlyainak jogi ötlete és elvi intézményei. Sokszor ezek azonban csak látszatintézmények. (elromlott/ hazug létesítmények)

Ami a valósághoz való alkalmazkodást illeti; remek alkalom a hazugságra, ezt kell, vagy; csak ezt lehet, gyakori vezetői kifogás. Az ember szerzője is a valóságnak, másfelől, -most sok filozófiai értekezést átugorva- a valóság mindig társadalmi termék is -aminek persze vannak élmény-pszichológiai, sőt, biológiai (érzékszervek) összetevői is. Csakhogy a valóság az, amiben megegyezünk!

Minden (maxima, erkölcsi mérték) a felelősségből ("okos szeretet", a lét és más létezők elfogadása, a lét folyamatainak támogatása) következik:

• aki felelős, annak tudnia kell, mivel szolgál, mivel árt?, meg kell kérdeznie minden érintettet/ képviselőjüket (innen a demokrácia), mi a szükséglete?
• aki felelős, az körültekintő, messze előre lát,
• a felelősség nem engedi az önérdeket korlátlanul eluralkodni,
• a felelős uralkodik magán, közreműködik, és az együttműködési készsége⁹ magas,
• nem beavatkozik, hanem hozzájárul,
• tudatában van, és mélyen átéli az alapértékeket (maximák), mint pl.:

• v  nil nocere - ne árts!,
• v  tiszteld az életet, (általában, így az állatok, a bioszféra életét is)
• v  tudd, minden, ami él, önszervező és növekedésre képes (növény, állat, de társadalmi és kiscsoportok is),
• v  a korlátlan növekedés = halál (a rákos daganat egyetlen, meghalni¹⁰ nem tudó, együtt működni nem akaró sejtből növekszik, legyen az akár öt kiló! A hatalom koncentrálódása a rákos sejthez hasonló)
• v  Az élet együttműködés; (egyezkedés/ kompromisszum, új paradigmák és modellek) közösségi jellegű, csak ko-egzisztenciák vannak, csak kooperációk, kommunikáció, Mitsein, être avec, (másokkal-lét), minden koprodukció: közös munka eredménye.
• v  Én -tudat helyett: Mi-tudat. Mert az [anyagi] lét, itt, e Földön mindig >másikra irányuló lét¹¹<; esse ad aliquid. A létező nem abszolút (itt, a Földön), nem önmagában vett, hanem mindig kapcsolataiban és vonatkozásaiban értendő!!

Conclusio: a fentiekből kitűnik, az igazi nem korrumpálódott politika a relációk (de nem a saját-érdekek!) világa. Mivel maga a Természet is kapcsolatok, az egymásra utaltságok, hierarchiák, "működő együttműködések" világa. Persze, ma már az etikai maximák világa rég a múlté. Ami: tünet. Mégpedig az ún. létfeledés tünete. Nem tudjuk, miért vagyunk itt, azt hisszük mindent meg kell szereznünk, mert csak egy életünk van rá, mintha még csak nem is hallottunk volna a reinkarnációról.Egy politológus hallgató mondta, amikről írok, rég elavult, túlhaladott. Íme, a létfeledés, az értékekre való inszenzitivitás (érzéktelenség) bizonyítéka. Aki érzéketlen az értékekre, mondván, ma érdekek érvényesítése van, az csak a felszínt, a mulandót, sőt, csak a napi érdekharcot látja, s olyan napi, ismétlem, napi politikát csinál, mint ami oly gyakran jellemezte a Magyar politikát.

Az, amit Távol-Keleten Útnak, vagy ösvénynek, vagy Tao -nak neveznek, nos, mind ugyan az: a Természet Rendje. Élni, élni-hagyni = elvenni ami szükséges, de meghagyni, tehát nem kizsákmányolni a természetet és más népeket (vö.: Kant instrumentális elve). Az emberi Rend, (valaha) a Természeti Rend leképezése (volt). A Természeti Rend a Kozmikus Rend leképeződése.

Az ember rendje ("arany és ezüst korszak") nem állt messze a Természet Rendjétől, ám a "vaskorszak" utat nyitott az Én -tudatnak, a Mi -tudat pedig lehanyatlott. Az egymásra utaltság, a hierarchiák, ökológiák kirajzolják a politika útját: ami a távol eső hierarchiának/ egységnek/ elemnek rossz, az hosszú távon nekem is rossz, mi több; mindenkinek rossz.

A Természet Rendje a keletkezés és a formák szétolvadása. És persze új formák keletkezése; újféle ammónia kristályoké, újszerű tejfehér planáriáké, másmilyen verseké és társadalmi formáké. A formavilág végtelen, és végtelenül sokszínű is. A Természet -ahogy ma már csillagászatilag-kozmikus léptékben, a biológiában is látszik- plurális (többféle, sokféle). Nem csupán megengedi, de egyenesen feltételezi a sokféleséget. A rasszizmus, vagy a pásztorok farkas irtása, pl. tehát a Kozmosz Törvénye ellen való. Az állatok [feltételek!, létmódok, életterek] kiirtása a Kozmosz Törvénye ellen is, végső soron az emberi faj ellen is való. A gyűlöletnek (= a belátás hiánya) csak igen kis ideig van helye, mert a Kozmosz Törvénye a sokféleséget az együttműködés által tartja fenn; amit a gyűlölet, disszociáció, dezintegráció, elkülönítés megbénít. a kozmosz görög kifejezés már elve összerakottat, egy-ségessé vált és integrációja eredményeképp kialakult szépet jelentett (kozmetika).

Az erény művészete 'απò της 'αρετης, áreté, a virtus, valaha "férfias (vis, virilis, -férfi, férfias, értsd; férfi dolog, nemes, kiválóság, virtus, erény) kiválóságnak" számított. Később kifejezetten: művészetet jelentett, mert szabály, előírás van benne, mégis, olyan dolog, ami sokszor "másképp is lehetne" (vers, zene, kép) elemet tartalmaz. Az erény magától a világlátástól, életszemlélettől és persze a kulturáltság fokától, a paradigmától függ: van-e a létben érték? (ill. adok-e a létnek értéket?) benne érték, s ha van, mik azok? (Paradeigma = minta, példa, alapképlet, alapfelfogás.)

Korunk a pénz, a behelyettesíthetőség paradigmája. Korunk a szétolvadó valami = semmi állapota. A régi értékek dekonstrukciója (filozófia) az Egyetem elsivárosodása, az ész (= ratio = arány = mérlegelő/ arányos -elemző gondolkodás) degradálása¹² puszta szakemberképzésé. A Humbolt -i értelemben vett egyetem, sőt, a régebbi, Platón -i akadémia eszméje a sokoldalú, teljes képzés (= kalokagathia¹³, [kalósz = szép, agathon = jó]). Mi történik, ha a teljesről, az egészlegességről lemondunk? És. miért akarják a hatalom birtokosai, hogy még az egyetemet végzettek is buták maradjanak?? Mert a hatalom a manipulációban látja önnön fennmaradásának zálogát. A hatalom nem eszköz, hanem cél, s eszköze bármi lehet. A mások feletti uralom igénye perverzió (Alfred Adler, C. G. Jung is), de melyik pszichológus merne kutatásokba kezdeni a politikusok körében? Mi történik, ha valamelyik szerved csak önmagával, értsd; a részletekkel foglalkozik, mondjuk a vese épp kiszűri a nátriumot, sőt, szívességből még a káliumot is, de a vizeletben megjelenik a fehérje, vagy cukor?? Kérdezd meg a veséd, vagy a májad. Ha nem marad az egésszel integráns, nem is élnél. Ha a paradigma (világnézeti minta, keret, elv) a részletekkel való megelégedés, akkor azt gondolod, amit majdnem minden politikusunk gondol: szegénység van, és lesz is. Nem kell minden parasztnak iskola, posta, de még mobil posta sem, utak sem, orvos sem, s nálunk, Magyarországon bezárt vasúti vonalak mellet is(!) az emberek legyenek mobilisak, költözzenek a nagyobb városokba! Ha a paradigmád, a világlátásod az, hogy mindenkinek joga van a méltó = minél inkább egészleges és élhető élethez, ezért nem kérdés, hogy Bivalybasznád alsón is kell út, kell orvosi rendelő, kell posta, sőt, (faluház; internet, fax, telefon, értelmiségi, aki hivatalos dolgokban képes útmutatással szolgálni, etc.).

A kérdés legfeljebb a forrás és elosztás. Ha eddig állami volt, és 8 órás, legyen államilag 50% -ban támogatott, pl. vagy csak napi 4 órás szolgálat.) Az ún. létbeszűkítő politikai (gazdasági) döntések (magas élelmiszer árak [éhezők!], drága és primitív utazás [röghöz kötöttség, nyomorfaluk], elérhetetlen iskolai képzés [8 osztályt végzettek, analfabéták, örök munkanélküliek], vagy egészségügyi ellátás), vagy másképp: kevésbé élhető élet politikai megteremtése [egy idő után] visszaüt, magára a hatalom birtokosaira. A politikai hatalom hozzáértését, vagy akár hatalmát megkérdőjelezve. A rossz politikai döntés nem csak erénytelen, mert az 'erénytelen' több és mélyebb értelmet is magában foglal.

Erénytelen = aránytalan = nem mérlegelt = nem egy sok szempontú döntés eredménye = tudatlanságból/ (ami ugyan az: önzésből) ered. Ez a logikája a buddhizmus azon felfogásának, miszerint a bűn = tudatlanság. A tudatlanság veszélye a bűn állandó ismétlése.

Az is világos, hogy a politika ma már a hatalmat is jelenti, pedig valaha az államfők nem kaptak pénzt, maximum ételt, jószágot, szállást. A valahai "pontifex maximus" = hídverő nagymestert jelentett, de milyen értelemben? A pap-politikus uralkodó/ vezető, kancellár, tanácsadó, hidat vert, azaz: összekötött égi és földi Törvényt. Nevess, csak, nevess, hisz hol vagyunk már ettől??? Olyan messze, hogy sok töri, politológia, vagy a léhűtő filo' szakosok sem tudnak róla! Igaz, a vírusokról sem tudhatsz, olyannyira láthatatlanok, pedig még életed is vehetik! Nos, a pontifex maximus "hídverő főméltóság" (ti. a magasabb valósághoz). Rómában valami olyasmi volt, mint a Germán papkirály, az egyiptusi Fáraó-pap, vagy akár az Ugor (Magor/ Magyar) szarvasagancs fejű táltos (szarvas = totem- állat, eredet, csodaszarvas monda), az "istennel [mindenség, egészlegesség, helyesség, igazság, jóság, Öröklét/ Érvényesség, Törvény] való kapcsolattartás megbízottja".

Ha minden mulandó lenne, nem is tudhatnánk róla. Már maga a tény, hogy tudunk a mulandóságról, azt jelzi, hogy van itt valami nem mulandó is. (Ha az egész világ zöld lenne, nem lenne maga a zöld szín, ha nem lenne ümulandóság, hogyan is lehetne tudomásunk a ünem mulandóról, így, a legalapvetőbb értékekről??) A mulandóság az öröklét bizonyítéka, optikai háttere, amely előtt az örök kitűnik. A mulandó ne legyen számodra félelmetes, elkeserítő. A mulandóság puszta, indulatmentes szemlélete felszabadító hatású! A mélységekbe tekintő ember a formán túlira fókuszolja -saját magát! A kötödések, függőségek szenvedést és elfogultságot adnak, a változás el kell fogadni, az van. Csak a hozzá fűződő viszonyunkon lehet változtatni. Az Emberi nem, és minden képviselője számára az alapérték (erkölcsi maxima) ún. univerzálé = általános érvényű/ jelentőségű.

Amit mindig is tudni akartál. de a hülye tudósok és képmutató papok folyvást eltakarták előled.

Az ember >része< valaminek (fia/ lánya/ teremtménye egy Istennek, stb.), nem Csak-Önmaga! Nem önmaga oka (szubsztancia), nem eredet, hanem következmény (vagy ha úgy tetszik, evolúciós fejlemény). A világ Uni -versum, (egy-ség) nem pedig pluriverzum (sok-világúság, azaz: az Egyben az Egészben lévő sokféleség), mégpedig úgy értve, hogy: azért univerzum, mert bár végtelen, egy(!) a közepe, a világmindenség gömbhéjas (koncentrikus körökként árad ki -emanáció = kiáradás). Fejlődik, változik (felfúvódás, tágulás, az anyagi formák differenciálódása, a fény [energia] és az anyag [tömeg] korszaka, leptonok és barionok "korszaka"). Ezért az:

Uni-versum mindenhol hasonló (sőt; részleteiben is önhasonló, ún. rekurzív matematikája van, Lényegi Egysége van), Fizikailag izotróp (mindenhol hasonló), vallási nyelvjátékban: az Úr ruháját hordja minden (hasonlatosság -homoiotész¹⁴).

Az Út (= a törvény, a Természeti Rend, a Társadalmi Rend -dé lett nagy, kozmikus működés = Tao, az Út, Természeti és Isteni rend/ igazságosság / az Emberi világ -ban is meg akar jelenni. Az értékek pedig a történetek, mesék (nem fikciók!!), mítoszok, ősi legendák, teremtésmítoszok, hősi eposzokban élnek. Az áreté, az erény természete kettős, egyfelől ŐSI, de természete a dialógus (dia-logósz [διά + λόγoς], az érveken/ beszéden [megbeszélésen, vita = disputa, diskurzus, discours] keresztüli megértés, vagy megegyezés).

Az erőszak nem [lehet] igazságos, mert az erősebb nem biztos, hogy jobb, igazságosabb. Nincs semmi biztosíték arra, hogy az erősebb bírja, tudja , akarja, szolgálja az igazságot

Az értelem az ember sajátja, mely magában foglalja ez érzelmeket, az együttérzést, az intuíciót is, nem csak csupasz és száraz ráció, logika, bal agyi féltekés munkamód. A tudomány éppolyan kártékony lett, mint amilyen a vallás volt (keresztes háborúk, kötelező nézetek, ortodoxia), s éppolyan igényekkel lép fel; a feltétlen követésre és elismerésre. A technikai fejlődés sem, a tudományos ismeretek sem az embert szolgálja. Az ismeretek inkább elválasztanak és megkülönböztetnek, a differencia maga az ördög: differentia differe = szét - vinni. A Tudatban (az isteni Tudatban) minden elválasztott együtt van (mint lehetőség) és minden elmúlt is benne foglaltatik. A sokféleséget (relatív különbözőséget) nem kizáró egység. (Léten belüli különbség, vagyis a Lét mindent megelőz.) Nagyon kéne már valami, ami: összetart, egységet ad. Ez nem csak a közös ideológia eredménye, hanem (a Magyarokra, Angolokra és Amerikaiakra jellemző) individualizmus helyetti MI -tudat.

Országunk kifejezetten egy következmények nélküli ország (etika nélküli ország), megingott a társadalmi bizalom, mert a politikai elit akár köztörvényes bűnöző, vagy ilyenekkel van gazdasági kapcsolata. A magyarra, etno-pszichológiailag, az irigység és az alacsony együttműködési készség amúgy is jellemző.

Országunk (de mondhatom, egész világunk) tartósan az anómia, a törvény nélküliség, a kiszámíthatatlanság, a káosz állapotában van [1ső változtat írásakor 1998-9. -És ma {2006}? Revízió: 2012]. A káosz emberellenes, eleve azt maradt az emberi horda életben, mert nagy volt a belső összetartás, a munkamegosztás, sőt, a szolidaritás. Simone Weil: "Jó és rossz. Valóság. Jó az, ami nagyobb valóságtartalmat ad a létezőknek és a dolgoknak, rossz az, ami ezt megvonja tőlük." (Jegyzetfüzetek, II.) Valóságtartalmon azt kell értenünk, ami igazi természeted szolgálja,annak kiteljesedését segíti, de legalább nem akadályozza. Az anómiás állapot gyilkos; a munkanélküliség (mesterségesen alacsonyan tartható munkabérek, szolgasor és kiszolgáltatottság), a protekcionizmus kontra-szelektál, a magyar valóság a tehetségtelenek és gátlástalanok bálja.

A politikai döntések -létlehetőségekről való döntések. A létteljesség biztosítása minden embernek, nos ez lenne a vezetés célja. Nem ezt látjuk, a létteljességet beszűkítő politikai döntések tartós stresszt okoznak. Ez, éveken keresztül akár halált is okoz, a szervezet pszichoszomatikus zavarokkal reagál. Majd kimerül és maghal.

Nem cél a béke, a testvériség, az éhezés és a nyomor megszüntetése, ellenkezőleg, a háborúk kiprovokálása¹⁵ közvetlen gazdasági érdek (amit folyton politikai hatalomra lehet átváltani).

Ám a propaganda gépezet manipulál téged, s valótlan adatok millióit küldi feléd. Félelmet és rettegést akar fenntartani, hogy mind több pénzt szavazzanak a honvédelem ürügyén a hadiiparra. Több százezer halott, százezres dolláros profitért.. A vezetők többsége személyiségzavarban szenved; sosem elég, és mindig fél, Néro, Hitler Sztálin csak a csúcs. A világot bankárok irányítják, de ők mindig ügyelnek arra, hogy láthatatlanok legyenek, elnököket és királyokat rángatnak dróton. Téged meg meghagynak hülyének, erre a tv, a sajtó az egyik ilyen eszközük. Nem a kommunikációt szolgálja. Muszáj volt az egyetemeket lebutítani, mert a jól iskolázott értelem még átláthat a manipulációk hálóján. A mai egyetem cirkusz, a tudomány nem ott létezik. Nincs egyetem, csak vagyona, ingatlana van, de belül nincs. Egyszerűen nem létezik! Kutatás? Talán. Oktatás? Hisz nincsenek pedagógusaik. Az egyetemeken maffiák alakultak, már a Hallgatói Önkormányzatok pelyhes állú fiataljai gyakorolják a korrupciót és a lopást.

A titkosítások és a titkos társaságok ellenőrizhetetlenné tesznek nagy horderejű döntéseket, -nélküled. A terrorfenyegetettség ürügyén elveszik azokat a szabadságjogokat (tudtod nélküli házkutatások, lehallgatások, megfigyelések), amiket ezer évekbe telt kiharcolni. A titkos gyűlések és kormánymegállapodások a demokrácia lényegét, a tárgyalást, az információhoz való jogot, a dialógust, a megbeszélés lehetőségét gyilkolják meg. Mindig azokat kizárva, akiket döntéseik érintenek. A jelenkor paradigmája a demokrácia. Ám ilyen nem létezik. Magyarországon sose volt, és ma sincs. Ukrajna, Orosz ország, maga az önkényuralom, az abszolutizmus modern példája. Meg az erőszaké, a jogtalanságé és a civilizálatlanságé. Amerika pedig a modern manipulációk széleskörű tárháza (vö.: római birodalom) - innen importáltuk mi is. Valószínű, hogy még szeptember 11-e sem a terroristák műve: Bush jóváhagyta -az áltámadás okozta- ártatlan ezrek halálát, csakhogy a kongresszus egyre több pénzt szavazzon hadügyi kiadásokra, ami a bankok és a gyárak üzlete, emberéleteken keresztül gázolva, már megint csak a profit, és az azon keresztül való világuralom. Csak demokratúra van, ne reménykedj, semmi más.

Én mindig elleneztem az egyébként nem kötelező Bolognai egyezmény elfogadását az oktatásra nézve. Aki élt külföldön, úgy 1999 és 2000 között, az tudja, a hazai oktatás világszínvonalú volt, pont a sok tantárgy miatt, mert ódzkodtunk szakbarbárokat képezni. Külföldön, különösen Amerikában igen alacsony az iskolai képzés színvonala, mert nem akarják terhelni a gyerekeket fölösleges információkkal, ugyan akkor a médiumokból nem kompenzálódik kultúrával a gyerek, a fiatal, mert ott nincs kultúra. A világhatalom átvételének muszáj több fronton zajlania, az egyik az Te agyadért való küzdelem. A füves cigit azért ellenzik, mert. akkor Te elérhetetlen leszel, az istenhez fordulást, a buddhista meditációt¹⁶ azért nem szeretik, mert megint csak elérhetetlen leszel a manipulátorok számára.

Kanadában életem és még zeneterápiát is tanítottam egy egyetemen, ahol azt láttam, az ottani Master degree egy átlag, magyar Bachelor fokozatot, ha elér. A titok, hogy (1) magas volt a mérce, (2) többször is oktattuk ugyan azt!!! Már gimiben, magasabb évfolyamban ismételve, majd egyetem (nyilván magasabb fokon) és, igen, amit te nem szeretsz, az ún. (3) értelmiségi modulok által mindig kaptunk kitekintést az adott szakon túli látást segítve.

Tudtad, hogy az oktatás a hatalom ellensége? Tudtad, kedves olvasóm, hogy időszámításunk előtt VI. században már "udvari tanácsadók működtek az uralkodók oldalán, ie. III. századból, Kínából már sok írásos emlékünk van (Wu herceg tanácsadója, Han Fei-Tzu). A pszichológia kúrva lett (curva = elhajlás, curvatura = görbület, hajlat, görbe [jellem is!] átvitt értelemben; erkölcsi elhajlás -latin), eladta magát a politikusoknak, nem az ember lelki egészségét szolgálta többé, hanem segített gondolatokat eladni! Még azt is tanulmányban igazolja, hogy a hazugság szükségszerű humán dolog, mert a természetben is van megtévesztés, mimikri, rejtekezés. És a reklám, vagy ami ugyan az: választási manipuláció. Bár a már 1934-ben az amerikai kormányzat is fölfigyelt pl. a gyerekek/ fiatalok "reklám [értsd: manipuláció-] érzékenységére, nézd csak meg, hány és hány gyermek reklámot láthatsz!! (Federal Trade comission -kontra R. F. Keppel&Brothers per, a Legfelsőbb Bíróság döntése a gyerekek védelme -a reklámokkal szemben!!) az elvi állásfoglalásokban volt előrelépés, de a gyakorlat, a jogérvényesítés akár nulla is lehet. A jog ismeri a bántalmazás, kiskorú veszélyeztetés fogalmát, de nem akarja elismerni a mentális bántalmazást, befolyásolást és mentális destrukciót, az agymosást, nem jogi kategória, hanem pszichológiai, magatartástudományi és kommunikációs terminus.

A gyermeknek szóló reklámok tulajdonképpen a kiskorúak mentális veszélyeztetésének minősül, gazdasági haszonból (= aljas indokból), előre kitervelt és több személyen, rendszeresen elkövetett módon. (minősített eset)

Már a II. világháború után elkezdődött az agymosás -szovjet módon. Amikor már azt hallod, a "Télapó hozza Jézuskát.'' nos, nagy baj van. A baj pontos neve = létfeledés. majd a kulturális hagyomány totális elfeledése. Ez pedig méreg: az Euro-, az Amero-, és egyéb Uniók masszájában jól működik a nemzeti valuta és a nemzeti identitások, mint gátak eltörlése -a manipulációk útjából. Karácsony napja valaha Dionüszosz ünnepe volt, vagy a Perzsáknál Mithrasz (~Phoebus, Horus) születése, a téli Napforduló, lényegét tekintve. A kommunizmus idején télapóünneppé szelídült e vallási-asztrológiai ünnep, de éppúgy lett Szent István¹⁷ születéséből új kenyér ünnepe, majd az alkotmány ünnepe. A hatalom mindent átfest, amitől fél. Szent István pedig nem hogy nem volt szent, de egy betegesen akaratgyenge -és Gertrúd királyné által (a német érdekeknek megfelelően) bábuként mozgatott uralkodó. Ha valakit ünnepelnünk kellene, az inkább a méltatlanul elfeledett Koppány vezér. A nagyrészt Bizáncban és Németalföldön írt krónikák már propaganda célokat is szolgáltak, még pontos időpontokat sem tudunk biztosan (Álmos-Árpád dinasztia időszaka, ~970-ig.)

De mi csak ünneplünk augusztus 20 -án, és tűzijátékokat pufogtatunk súlyos tízmilliókért, csak tudnám kinek, és miért?... A közösségek rombolása is régóta zajlik,(most az UNIO -k építése útján-módján) kezdve a társadalom sejtjétől, a családtól. A közösség pszicho-szociális bázis, védelem, amit a szovjet, majd Kádár korszak kezdett szétrombolni, a besúgóhálózatnak részben a bizalmatlanság, az összetartozás megakadályozása is célja volt. Mint minden hatalomnak: a félelem, az ellenségkép, a mi és ők, és persze, az állandó bizonytalanság. A divide et impera (oszd meg [a csoportokat] és uralkodj [a veszekedők felett]) évezredek óta működik. A halálos vírus Taifel (szociálpszichológus) óta terjed, ez pedig a minimumcsoport (vakcsoport¹⁸) technika. Vadidegen emberek marha jó csoportot fognak alkotni, ha manipulálják őket, és ezt naponta teszi a média, a célközönség (az egyébként nem igazán létező) mítoszával.

Csoportokat (tetszőleges módszertannal és manipulációval) létre lehet hozni életszínvonal, vagyoni helyzet, sport hobby, stb. alapján. A félelem, az önbecsülés hiánya nagyszerű, mert a csoporthoz való tartozás (illúziója is) önbizalmat ad, míg más, elvont csoportokat (cigányok, buzik, munkanélküliek, hajléktalanok, stb.) könnyű lebecsülni, vagy támadni, mert személytelen. Egy konkrét emberrel szemben ez már jóval nehezebb. különben is, az emberi csoport inkább hajlamos magát egy másik csoporttal szemben meghatározni magát (Allport).

A politika 20-30 éve bekebelezte a szociálpszichológiát. Jó eszköz a manipulálásra a kognitív disszonancia is, amikor két ellentétes gondolat/ vélemény/ hiedelem kelt disszonanciát, azaz feszültséget bennünk, amit, a lélektani feszültség, a stressz okán csökkenteni akarunk. -De hogyan? Úgy kezdünk el "ésszerűsíteni" (ideologizálni, racionalizáció), azaz valamelyik gondolattartalmat megfosztani a jelentőségétől, hogy a feszültség csökkenjen. Pl. az x párt tagjaként nem érthetek egyet egy x párt hatására létrejött döntéssel. Majd elintézem azzal, hogy a döntés nem is olyan rossz, csak a média fújta fel az egészet. Leginkább az identitás, az önértékelés (és a büszkeség) érzékeny kognitív disszonanciára. Ha fontos egy érték, egy tevékenység valakinek, annál inkább utasít vissza minden kritikai megjegyzést, vagy "áruló" információt.

Így egy egész pártegységet fenn lehet tartani akkor is, amikor a náci párt, vagy épp egy kommunista párt az emberi értékekkel és szabadságjogokkal homlok egyenesen ellentétes dolgokat művelt (önbecsapás, önvédelem). Az önbecsapás olyan mértéket is ölthet, hogy megfulladunk a kipufogógázban, mert kinyírtak mindenkit, aki alkohollal, vagy hidrogénnel hajtott autót fejlesztett ki, és még azt mondtuk, hogy rémhír a globális felmelegedés, a mezőgazdasági növények vegyi szennyezettsége, stb.

És ide, az állítólagos érdek és érzelemmentes, 'tisztán racionális' (tehát egyoldalúan bal agyféltekés) gondolkodás vezetett. Pl.: Közlekedés-utak-erdőirtás-robbanómotor-gyorsaság-hatékonyság, -és persze sivár és kipusztított természet. És. termőföldvesztés! Visszaütnek a hibáink; az erdőirtás után romlik a talajvíz megkötése, vagy el is tűnik: homokos talaj, sivatagi klíma, szélsőséges helyi klíma, légszennyezés (Budapesten egy ember átlag 6 évvel korábban hal meg a lebegő koromrészecskék miatt). A felnövekvők azt a modellt látják, hogy a természet nem érték, hanem a profitszerzésre való, látják a felnőttek és nagyobb cégek hazugságait, szóval védjük a természetet, de tettel megöljük azt: inkongruencia (vizet prédikál a pap másnak, de maga bort iszik; hitelvesztés).

Látható, hogy a ráció (ratio = arány, értsd; mérlegelés, az érvek [elegendő mérték, mások igényei, sokféle üzlet, természetbarát módszerek] később már csak észérvek arányítása) igencsak egyoldalú, értsd aránytalan gondolkodást hoz létre (szemben az intuitív jobb féltekével együtt való gondolkodásmóddal).

Ma már gyakorlatilag mérgeket és tápláléknak látszó vackokat eszünk, de hiába az aflatoxin, a hosszútávon karcinogén (rákkeltő) csomósodást gátlók, állományjavítók és persze a depresszióért is részben felelőssé tehető nátrium-benzoát, tucatnyi mesterséges édesítők. és a millió ételfesték. a feszültséget, amit az a gondolat kelt, hogy megbetegszünk, meghalunk, nos, e kellemetlen gondolatokat elhessegetjük; hát nagyon ártalmasat csaknem etetnek velünk, pedig: de!

Ugyancsak csökkenti e feszültséget a kognitív disszonancia (elveszik. éhezni fogunk. megtámadnak. ők, a gonoszok.) keltése, majd olyan alternatíva (háború, blokád, diszkrimináció) kínálása, mely a propagandagépezet érdekeit szolgálja. Ez a leggyakoribb és legnagyobb csapdája a tudatlan embertömegnek. Így tudják lélektani ellenállás nélkül leölni az emberek egymást -abban a szent hitben, hogy az igazság nevében cselekednek. Épp azért írtam fentebb a párbeszéd jelentőségéről, mert: igazából nincs az igazság. Paradoxon: csak egy igazság van: nincs igazság. Csak igazságok vannak, mert ahány élethelyzet, kultúra, egyéni tapasztalat, annyi látószöge, aspektusa van a létnek és annak megélésének. Mindig az a veszélyes, ha az egy igaság, az egyetlen helyes meglátás birtokosával találkozunk (a "Nagy és Tévedhetetlen Vezetők", és bábjaik; Hitler, Rákosi, Sztálin, és.).

Korunk divatigazsága, a liberalizáció, ami a farkastörvények elszabadulását jelenti, mert természeténél fogva eleve nem lehet minden a liberalizáció tárgya, elsőként az oktatás és az egészségügy nem. Talán magyarázni is szükségtelen, az emberi társadalom valaha a munkamegosztáson és a szolidaritáson (együttműködés) alapul.

Hol van itt lehetősége a liberalizációnak? Ha a vesesebész csak tiszteletdíj ellenében vágja ki a halálos kis mellékvesekéreg daganatod, és nincs pénzed, hát ne élj! Hová is vezet ez? A testedben, a lelkedben ugyan az a törvény működik, mint a hópelyhekben és a fák levelében, az ökoszisztémában és a társadalomban: az együttműködés. A szeretet, a közösen felépített rend. De nem primitív rend, hanem ún. gazdag rend, ami nagy szabadságteret kölcsönöz az egyénnek. Mindenki ad és mindenki kap. Benne helye van a sokszínűségnek.

Ha minden a profitnak van alárendelve, ha minden meghajlik és eltűnik a profit logikája előtt és alatt: a világ egydimenzióssá válik, majd a halál völgyévé, a pénz, a réges-régi energia áramlás helyébe a halott anyag lép. A pénz világa mindig kettős, mert a pénzzel lehet valakit rabszolgává tenni, mindegy, hogy van neki, vagy nincs. Ha nincs, kell az, s ezért eladja munkaerejét, de maga-magát is. Ha van, az ami van, vissza birtokolja az embert, mindig több kell. Akinek pedig mindig több kell, az perverz: kielégíthetetlenül boldogtalan. A földi pokol már megvalósult, minden ember egy gazdagon terített asztalnál ül, csakhogy a kanalak méteres hosszúak, így magát senki nem képes megetetni. Egymást kell etetniük, ha nem akarnak éhen halni.

Az Európai Unió a korszerű világbirodalom építésének eszköze: közös pénz, egybeolvaszthatóságok, a nemzeti jellegek és érdekek (!) eltörlése, hogy a pszichopata bankárok megint csak kihúzzanak egy asztalfiókot és ráírjanak egy újabb összeget huszonkét nullával -birtokolás és hatalom vég nélkül. Hatalom öt-tíz ember kezében. Olyan nagy áron, mint az emberi szabadság. Hogy ne lehessen rémhírekre (terrorizmus) hivatkozva csak úgy kibontani a bőröndödet a reptéren, hogy ne lehessen csak úgy lehallgatni a telefonjaidat. Hogy ne lehessen újra rabszolgasorba hajtani a tudatlan és manipulált tömegeket.

Ami a hazai politikát illeti, kormányok óta, s főleg a Gyurcsány kormány alatt nemzetellenes politika folyik; nincs is miniszterelnökünk, helytartónk van. Miként Pilátus, Gyurcsány az EU helytartója, külföldi érdekek kezébe adva az ősi Magyarországot. A mém-gépezet (médiumok, álhírek, manipuláció) pedig rábeszél téged minden hülyeségre. Nyomor van, Krisztus után 2008-ban sincs esély arra, hogy gyógyuljon, egy minimál bérből élő beteg, hogy fiát egy-két faluval odébb küldje egy iskolába, ha ugyan még nem zárták be azt, ha még van vasút, vagy legalább reggel meg este megérkezik egy buszjárat. A nyugdíjasok, az idősek, a fogyatékosak éheznek, miközben 20 millióért írnak minisztériumi dolgozók ál-tanulmányokat.

A korrupció tartós igazságtalanságokat tart fenn, amihez nem lehet pusztán a frusztrációs tolerancia és az adaptáció pszichológiájával közeledni. Mentálisan károsító tényező, s megakadályozza széles néptömegek önkiteljesítését, sokszor még az emberi méltóságának megszerzését is! Törvényszerű, hogy a félelem és bizonytalanság átalakítja a személyiséget, a fogoly, az alattvaló azonosul az agresszorral, a börtönőrrel. Ez a tisztánlátást zavarja, pedig a helyzet forradalmi, azaz nem kell tűrni azt, amit már nem bírsz és nem akarsz tűrni. Az átlagember tudati szintje alacsony, még meg is ölné embertársát, ha a felelősséget lelkileg (nem jogilag) átháríthatja. Ehhez elég '56 -ra gondolni, de emlékezetes a csoportvezető utasítására adott áramütés kísérletek is (Stanly Milgram, 1968, 1974). A legtöbb kísérleti személy, abban a hitben, hogy egy másik kísérleti személynek akár halálos áramütést is adhat, ha az egy (egyébként látszat ügyességi) feladatban hibát ejt, nem csak adott áramütést, hanem a halálos dózisig is csavarta a "piros gombot". (A piros gomb persze a valóságban nem emelte az áramütés erősségét a veszélyes szintig.) Az önigazoláson és az agresszió manipulálásán alapuló politikai kommunikáció teremt mi és ők helyzeteket, mert a megosztás a legjobb a hatalomnak, az egység pedig halálos félelmük valós alapja.

A kulcs a szabadrablás, gátlástalan szociál-darwinizmus, a profit gyilkos hatalma; a korlátlan liberalizáció, ami azt jelenti: mindent szabad, sőt; mindenhogyan szabad. Tulajdonképpen ez így is van (Aquinói Tamással szólva):

"mindent szabad, de nem minden használ, nem minden üdvös!"

Az energiaárak, az élelmiszerárak, a lakhatás mind csak póráz. Hogy egy életen át, láthatatlan rabszíjon tartsanak. Függésben élj. Pedig az életed nem azért van, hogy számlákat fizess, munkanélküliség elöl menekülj, hanem, hogy tapasztalj, tanulj, mégpedig az emberi tudat szemszögéből magas szinten, spirituális értelemben. Ám ehhez olyan politikai viszonyokat kell teremteni, ahol az ember megmarad emberszerűnek, kultúrát teremtő, szellemi és önmeghatározó lénynek. Mert: a kultúra az ember szellemiségét segíti kibontani, ám a kultúra a politika fogságában van. A szponzorok pedig nem a kultúrát támogatják, hanem csak (alkalmas) reklámhordozót keresnek. Amire figyelned kell; a magasabb tudatállapotok megélése, és az erény gyakorlása, hogy élj, mert a csak túlélés, nem méltó az élés kifejezésre.

Iskola, jegyek, diplomák (mögöttes tartalom nélkül), mindig csak versenyek, kompetíció -együttműködés (kooperáció) helyett. A gyermekeinket eleve vetélkedésre neveljük, majd csodálkozunk, ha a társadalmi szolidaritás, de a kreativitás is, eltűnik! Krisztus után 2008-ban, még mindig éhezik a világ háromnegyede, sok helyen utak sincsenek. Hazánkban sem. Senki nem védi a magyart, mi magunk sem, mi utáljuk egymást, a "multi cégek" extra profitot zsebelnek be, miközben a magyar éhezik, a kórházak limitált fogadóképessége miatt hamarabb is hal meg. Népünk elsorvasztása zajlik, de valahol megérdemeljük, mert mi választottuk őrült vezetőinket, sőt, tévedésünk belátva sem váltjuk le őket. Birkák vagyunk.

Országunk nagyjából 1997 óta fokozódó a-nómia (nomosz = törvény, + a -fosztó képző, értsd: törvény nélküliség, állapota, az írott törvények nem vonatkoznak a politikai és gazdasági élet fehérgalléros bűnözőire, a jogérvényesítés nehéz, vagy lehetetlen) és a káosz, a nem irányíthatóság állapotában van. Magyarországban az élet nem tervezhető, Kádár János uralma óta tömegek, és diplomás tudós és művész tömegeke menekülnek el innen. Ma már az átlagember is más országokban keres munkalehetőséget.

Miért nem lehet itt élni?? Gyurcsány azt mondta egyszer, akinek a rendszer nem teszik, annak el lehet menni. Az ingatlanadó bevezetésekor a gazdasági bűnöző szintjére süllyedt Bajnai azt nyilatkozta, akinek drága (az akár örökölt!!) lakása, lehet kisebb lakásba költözni. -És az alattvalóknak nem lehetne az ún. nemzetellenes politikát folytató politikai vezetőket elűzni?? Orbán kijelentette: ha az orvosok elmennek az országból, fizessék vissza a képzésük költségeit! -Nem lehetne nekik itthon is megélni?

A bölcsesség nem agresszív, inkább szemlélődő, mégis, olykor azért kísérti a politikát, hogy az uralkodás és manipuláció szakmáját (elkorcsosult politika) megpróbálja jobbá-bölcsebbé tenni. Az önmaga körül forgás nem szolgálja mások boldogulását. A rákos daganat akkor is nő, ha ezzel hetek alatt megöli a gazdatestet. Nem gondol arra a testre. Ami táplálja. A rákos sejt önmagát teszi a lét középpontjának, miként a torz, a hatalommal csak visszaélni tudó ember: nem szolgál, hanem elvesz.

Az egomán politikus maga a rák (információ és céltévesztés) Nem éltet, nem szervez, hanem ő maga, egyedül akar túlélni, uralkodni, de szélsőségesen egyedül és részvét nélkül, akár tömegek halála árán. -Nem kellene már ezen változtatni?? Az egomán politikai vezető lassan autokráciát csinál (autokrácia = szűk csoport uralma, vagy: egy ember egy szűk csoporton keresztüli uralma = maffia -ahol elvárják a teljes önfeladást, elvtelen parancsteljesítést, gazdag anyagiakkal kompenzálva a személy morális-egzisztenciális eltűnését-önfeladását.

A hatalom önmagát akarja, természeténél fogva; nem együttműködő. A természetben ilyen nincs, mert a természet a diverzitáson (végtelen finom és markánsabb változaton, eltérésen és sokszínűségen) alapul, ÉS a diverzitások együttműködésén. Hangya nélkül nincs olyan talaj, amiben bizonyos gombák megtelepednének, ami kedvez a tölgyfa finom hajszálgyökereinek a terjeszkedésében, a víz és nitrogén felvételében. Csakhogy a víz, élő víz, benne mikroorganizmusok és kevés, de többféle ásványi sók találhatók. Nincs szóló lét, csak együtt lét van, a diverzitás hiánya halálos kimenetelű lehet. A társadalmi diverzitásba tartozik a vallási, rasszbeli, világnézeti, sőt; szexuális sokféleség, ám nincs kit kiirtani; sem vallási, sem erkölcsi, sem vagyoni, sem származásbeli (ún. védett tulajdonságok a jogban) sem politikai okból, ám a politika rendszeresen üldözte, sőt, gyilkoltatta meg a csoportokat.

Mert a történelem a gyilkosok története, az erő és az uralkodás története, de a hatalom olthatatlan vágya -személyiség patológia.

A megismerés, az önismeret, ön-átvilágítás (transzparencia, átlátszóság, introspekció = befelé tekintés, a belső dolgaink tudatosítása: szádhana) legtöbbször ön-gyógyítás is, és a motívumok, lelki-társadalmi mechanizmus tudatosítása a szabadság feltétele. Nem kell ideákat követnünk, de fel kell ismernünk a természet rendjét, hogy nem az ember a lét középpontja (in-der Welt-sein, a: világban-való-lét, -Heidegger). Nincsenek kész értékek, ha értékeket akarunk, ha értelmet akarunk az életben, mi magunknak kell azt adni. Az nincs készen, valahol elrejtve, nem megtalálni kell, megalkotni kell. Az értékteremtés hatalom-ellenes, mert a hatalom homogenizál. Az értékadás pedig a lét teljességét tárja fel.

Politika és etika összefér -e? Az eddigi politikával az etika nyilvánvalóan nem fér össze. Végső soron még a börtönben is, lelkében szabad a bölcs. És a legnagyobb hatalmasságok sem szabadok, mert ők a szívességek és kötelező ellentételezések kölcsönösen függő és méghozzá fenyegetően függő hálózatában felfüggesztve élnek -ha ez élet.

Létünk értelme nem a pénz, a hatalom, a hírnév, az ego fontosságának az elérése, az ego hatalmának kiterjesztése. Paradoxon: hatalom és annak látszata pedig csak a szorongó, kis egónak kell. A pénz sokszor csak illuzórikus, és értelmetlen a felhalmozás. Nem csak értelmetlen, túlkompenzálás is. Függőség, nincs vége - miközben (még mindig!) tömegek éheznek, sokan megfagynak a lakásukban, vagy akár az utcán, a gyermekszegénység nő -a pénz nem az ún. társadalmi realitások összege, sőt, nem is csak a termelés eredménye (JDP, mint hamis mérce) ugyan is a virtuális pénz korát éljük. Csak és csakis a téves azonosulás egy fajtája: ennyim van, ennyit is érek, hisz erre idomítottak a munkahelyen, a bankokban. A pénz hajszolása a kultúrából jön, és egyszerűen elhisszük, "beszopjuk", hogy ez kell, mert nincs belőle elég. Ha semmi nem szent, nincs érték, illetve az érték a mennyiség, mondjuk pénz, profit, tárgyak halmozása, akkor az értékteremtő lét helyett a felszínesség és az üresség lesz a sorsunk. A banki világ, hogy nincs hozzáadott érték, hogy a semmiből, a virtuális (fedezet nélküli) pénzből kamat (semmi) útján pénz lesz, egy léggömb, kipukkad, és az emberiség megfásult lélekkel jön rá, értelmetlen ez az egész mókuskerék, amit társadalomnak hisznek. A jegybankok, kereskedelmi bankok rémuralma egyenesen patológia = egy elem [szerzés; ígéret és hazugságnak számító szerződések által] uralma az egyensúly felett (a Lét sokszínűsége, a kreativitás és a Léttel való Egy-ség). E világ puszta léte megkérdőjelezi az erkölcs értelmét és annak spirituális eredetét, de legalábbis jelentőségét. -Egyáltalán, lehetnek -e etikai kijelentések?

Maga Wittgeinstein kérdezi (in: Tractatus, 1963.175 o. utolsó paragrafus):

"A világ értelmének a világon kívülinek kell lennie" [.]¹⁹ A kijelentések nem fejezhetnek ki semmi magasabbat, így világos, hogy az etikát nem lehet kimondani." (Ilyenkor mondjuk, metarendszer. Az adott rendszer (jog) megértéséhez magasabb rálátás kell, az előző rendszert kell meghaladnunk (erkölcs), a: meta = túl, kívül, meghaladva) Persze ő nem azt mondja, nincs etika, hanem annak eredete nem evilági (kozmikus?) és nem kimondható. Bár. megjelenik az ember világában is. Tehát: az etika ún. transzcendens eredetű, nem egyszerűen az emberi viselkedés és harmonikus gazdálkodás norma rendszere.

Csakhogy az ember szintézis (pl. Kierkegaardnál), dolgok összessége, így nem szükségszerű minden kimondhatósága, kimondása. Életünk csakis egy Egész és az egészbe való eljutás összefüggésében nyerhet jelentést. Rilke parancsa, Változtasd meg életed, vagy Goethe, Nietzsche; ha értékkel teli világot akarsz, hát adj neki magad, értéket!, illetve az egzisztenciál-filozófiák és humanista pszichológiák egymásra rímelnek (Erikson, Maslow, de lásd Winnicott, Allport érett személy -koncepcióit) az érett ember önmaga ura (vö. platóni autokephalia = ön-fejűség), mert hatékonyan észleli a vélt és valós szellemi, tárgyi és szociális világot. Mert képes elfogadásra, és megmentette kreativitását, de legalábbis spontaneitását (egyfajta jósolhatatlanságát, hisz csak a gép jósolható, továbbá nem más programjai szerint értékel dolgokat -befolyások). Távolságtartóan és független a kultúrától, ideológiáktól és az 'utca véleményétől', mély társas kapcsolatokra képes.

 

Ilyetén kontextusban az etika alap, nemhogy nem létezne, hisz szociális érzések, empátia, az önuralom, mások támogatása, az élet tisztelte már maga etikai létmód. Honunkban sose volt demokrácia, mindig agyonnyomott és agyonmanipulált nép voltunk. Régóta díszletek, látszatintézmények között élünk, a kórház többet árt, mint segít a betegnek, a rendőrség nem fog segíteni, ha bármidet ellopták, sok a csempész a határőr között, és a legnagyobb korrupció forrása maga a politika.

Mégis, ha [a rád erőltetett véleményekkel, látószögekkel {tv, újság, "a többiek"}] hasonulsz, csak társadalmi fogaskerék, de nem ember maradsz. Az autonómia nem csak és nem elsősorban elkülönülés, hanem centrális irányítás. Alközpont egy nagy rendszerben. Nem tagadja, hogy az "el-különülés" illúzió, népek, földrészek, emberek mesterségesen, vagy tévhitük által különülnek el. Csupán egy a mérték, a jézusi szó; úgy viselkedj felebarátoddal, mint ahogy önmagaddal viselkednél. Akkor az Egész, az Egy-ség jut szóhoz, a lét szenvedésmentes, nem el-különített. Kevesebb a szenvedés, az itt és az ott, a locus meus,²⁰ a hely, mint az én/ a mi helyünk az én és a mások illúziója elvész. Ennek belátásához azonban olyan tudatállapot szükséges, ami, sajnos nem a politikusok, az érdek-centrikus létmód jellemzője.

Az egység elvéből, a dolgok összefonódásából adódik, hogy a "fenntartható fejlődés" hazug jelszó, és képtelenség is. A dolgok természete az, hogy minden mindennel viszonyban (relációk) van. A dolgok kapcsolódása nélkül nincs elektron, müon, proton vagy neutron. Nincs gomba, baktérium a gyökérszálak mentén, nincsenek férgek és apró bogarak ezrei, amik nélkül Jupiter szent fája, a valóban királyian terebélyes tölgy (Quercus robur) egyszerűen fel sem nőne!!

Az óceán felszínén ezernyi, no és persze különállónak imponáló hullám fut tova.

Mindezekből következik, hogy: nem csak, hogy fenntartható fejlődés nincs, nincs is fejlődés. Csak egyfajta "ősi közgazdaságtan van, törzsi, a lokális és megújuló erők közgazdasága van, az ahhoz kapcsolódó, "természetbarát" jogrendszerrel. A környezeti javak mindenkié, a közjót szolgálja = egyetemes érték, nem kisajátítható. A környezeti javak legkevésbé felélhető javak, különösen nem a szűk körű tulajdonosok által, ideje már az amolyan "Buddhista ökológiá" -nak, s az ezt védő jogi szemléletnek is. A természeti erőforrásokat immár nem elvevő, hanem recikláló (újrahasznosító) s meghagyó szemlélet nem fenntartható fejlődés, hanem alázatos visszatérés az ősi, indián kultúrákhoz, természetszemlélethez. Recikláló = elismerni, hogy a teremtés is, a finom, ezredmásodperces megújulások: ciklikusak. Már -ab ovo- eleve nem is lehetnek lineárisak!!

A születés (kezdet) egy előző folyamat/ ciklus/ periódus/ állapot megszűnése (halál, 13-as szám, a kaszás²¹, megért gyümölcsök) ami után születés jön, növekedés jön, amiből majd hanyatlás [egyben egy másik típusú fejlődés táptalaja] és halál [az újrakezdés feltétele] keletkezik [micsoda dinamizmus és relativizmus és össze-kapcsoltság!], mindezt egy új születés miatt. és a sok újraszületések, a mikroszkopikusaktól a galaktikus (!) méretű születésekig (oszcilláló világegyetem) jelentik azt, amit a még a Kopt keresztények és India (jugák) is, Egyiptom is tudott (Ozirisz = a Nap bárkája = növekedési ciklus + Széth sötétje = az alvilágba alászálló Nap) a világ szüntelen teremtődés, nem egyszeri creatio ex nihilo (semmiből való teremtődés).

A jelen-lét ma lélektani kategória, pl. flow-elmélet, az élmény, az itt és most ereje. Elfeledtük Platónt, de India ciklikus teremtéselméletét is, de -történelmi léptékkel- Kierkegaard "nunc stanc" -ját, ezért nem veszsük észre: a jelen-lét mindig magányban (= vallásban), játékban és teremtésben (= szerelemben) történik. Nem erőlködni kell valaminek a fenntartásáért, nem kell a fejlődést erőltetni. Nem. Könnyedén, üdítően jelen lenni. Ez pedig azt is jelenti: egyensúlyban vagyok önmagammal, ám a szociális, ökológiai környezetemmel is; ami folytonos megújulás.

Jelen lenni = elégedettnek lenni,elfogadni a most pillanatát, nem a jövőtől félni, a múlton rágódni. Nem mindig a jövőben (vágyak, tervek, sóvárgás) lenni: ami még csak nem is létezik. A törekedés, az erőfeszítés, a holnaptól való aggódás nem engedi a könnyű jelen-létet. Megelégedettséget azzal, ami már meg van. És ez nem csak lélektani, de egyszersmind közgazdasági fogalom is -nem felfalni a környezeti javakat, elég-, ami egy 90 kg felnőtt férfinak elég. És akkor jut mindenki másnak is 2. és akkor tudok boldognak lenni, mert akinek nincs olyan, hogy elég = beteg.

A megelégedettség egyszerre [valamire] szabadság is és önkorlátozás [valamitől való szabadság] is. (A szabadság negatív és pozitív fogalma, jin - jang[) Paradoxon: a kényszeres ember/ folyamat/ hajtóerő mindenre képes, világokat elnyelni és rákos daganatként a végtelenségig növekedni, csak éppen az önkorlátozásra nem (kapitalizmus, a profit szélsőséges liberalizmusa = rák). A szabadság pozitív oldala: a valamire való szabadság, a negatív (jin[) oldal: mitől is vagyok szabad. A világ plurális (sok-sok létező és sok-sok létezés van benne. Ha nem lenne a világban önkorlátozás, minden és mindenki egyféleképpen léteznék benne.

Egyfajta aspektusban a zaklatott, erőltetett fejlődés a jelenlét egyensúlyától való folyamatos távol-lét. A lét középpontjából való állandó eltávolodás, az egyensúlytartós megbomlását azonban extra energiával, erőfeszítésekkel valóban fenn kell tartani.

Az üdítő jelenlét a nem-erőszak, a nem-küzdelem, a nem-legyőzés, a nem-kizsákmányolás, a nem-verseny. Mi, a kapitalizmus 'verseny' kultuszában hipnotizálódott agyunkkal el sem tudjuk képzelni az együttműködés örömét. Pedig az egész természet:- együttműködésen alapul.

Annyit veszek el, amennyi >tényleg< kell, nem annyit, amennyit csak tudok (másoknak nem hagyva. Gazdaságilag ez azt jelenti, az emberiség -technológiailag- szüntelen fejlődik, mert ál-igényeket és vágyakat korbácsolnak fel a profit cápái. Tehát egy bolygónyi ~ 6-7 milliárd ember szükségleteihez -földi méretű bolygóval számolva- lassan 2-3-4 Föld energiájára lenne szükség. Csakhogy a folyamat (a vágykielégítés szolgálatába állított termelés) nem áll meg, ráadásul ez nem lineáris, hanem exponenciálisan kirobbanó növekedés! Az emberiség "ökológiai lábnyoma" már maga a bolygó mérete! Ez etikailag, jogilag, közgazdaságilag annyit is jelent: feléltük, elraboltuk a gyerekeink jövőjét. -Ez lenne a fejlődés? Ez nem inkább csak terjeszkedés, határ -talanság, másképp; önkényesség (hübrisz²² = mérték [erény, erkölcs] -telenség)??

Az elvevés természete a gőg (hübrisz), az önzés (= tudatlanság, mert a másik is: én vagyok). Az elvevés lélektana pedig a bulémia²³ =eszem, de nem lakom jól. iszom, s szomjas maradok. Nincs elég, nem élhető meg a kielégülés és megelégedettség. Tantaloszt Zeusz megbüntette, mert az Istenek lakomáját saját fia megfőzött testével dúsította, így Tantalosz ha inni akar a tóból, a víz a fekete iszapig húzódik vissza, ha enni akar az aranyló körtékből és mézédes fügéből az ágakat egy szellő minduntalan odébb fújja. Nincs kielégülés. Nincs elég, nincs határ, nincs mérték (hübrisz: mérték-telen-ség). Az antikvitás tudja, még az elért kielégülés sem boldogság, Midasz király telhetetlenségében (profit liberalizmus) azt kívánta egyszer Dionüszosztól, amiért Szilonoszt, Dionüszüsz gyámját visszavezette Dionüszüszhoz, hogy bármihez ér, arannyá változzon. Minő boldogság! Így is leend. Ám az első órák gyönyöre után megéhezik; csak, amidőn ételhez ér, arannyá változik, ha inni kér, a bor folyékony arannyá lesz: éhen hal. Persze Dionüszosz megkegyelmez, a Paktolosz folyó vize lemossa az "arany átkát", a legenda szerint emígyen kerültek arany szemcsék a Paktolosz folyó homokjába.

A jog, majd a közgazdaságtan eltávolodott a filozófiától, amit, itt most kedves olvasóm és agyilag növekedni vágyó hallgatóm az eredeti, bölcsesség értelmében használom. A birtoklás, a javak bírása még nem boldogság. Indiában, páli nyelven a szukha a jól-lét, a német wellbeingum a Zufriedengestellt, az angol satifaction. Ez a négy alapszükségletből ered (hajlék, ruházat, étel, é betegség esetén ellátás + gyógyszerek). Óh, a Maslow szükséglet piramisban tömegek hisznek, hiszen nem olvastak eleget. Ma azt mondanánk: mentális-szociális-testi jóllét = egész -ség. Erről maga Arisztotelész is ír, mint; a "túléléshez" szükséges javak, ma: a drive és a biztonság szükséglete (a maslowi rendszerben).

Az anyag (érzéki) élvezeteket kámaszukhának hívták. Csakhogy az itt elakadó ember még az állati esztétizmus²⁴ (érzéki gyönyör, tanhá = vak-vágy, drive) szintjén marad (Arisztotelész, Thomas Hobbes). Buddha beszélt a megszabadulás öröméről -az hellén hagyományban ez az ataraxia = vágymentesség. Majd a szenvedélyek kialvása = a-patheia ami rímel a nir-vrittire, a nir-vānā -ra, azaz a vágy és szenvedélymentességre (Maslownál: transzcendentális szükséglet, vagy. Sajnos, Hobbes tanítását az utiltarizmus (a vezérlő elv: a hasznosság) képviselője Jeremy Bentham hasznosságra értelmezte át -sajnos. És ez nagy tévedés is. Márpedig van oly eset, amikor pont a kielégülés, az élv nem hasznos, és van olyan helyzet, amikor a szenvedés igenis hasznos (!), mert pl. megtanít valamire, vagy felismeréshez vezet.

Ez az a pillanat, amikor meg kell említeni: a közgazdaságtan a piac -egyébként gyorsan változó- törvényeivel foglalkozik. kiragadja a csereértéket, a keresletet, az előállítás feltételeit és költségeit, s úgy tesz, mintha a gazdasági történések mindig leválaszthatóak lennének morális összefüggéseikről. Ilyenek pl. a kihasználás, tized, adó, az ókor óta ismert (Zsidóknál a Talmudban) >tisztességes haszon< fogalma, bizonyos áruk egyenértékűsége, kihasználás, felhalmozás, stb. Platón óta a mai napig él a kérdés, etika és közgazdaság elválaszthatók-e? Az emberiség mindössze 1-2%-a birtokolja azt, amit a többi 70% előállít, vagy ami a többi 29% -tól valahogy az 1%-hoz került.

Az ősi Maslow, ún. szükséglet-piramis közönséges és öntudatlan plágium, Platóntól való (in: ideális állam). Csak Maslow nem olvasott Platónt. Csúcsa az Isten(i) elérése. Az önmeghaladás (transz + cendeo = túllépek, transzcendentális szükséglet). Hobbes azt gondolta, az élet célja a jó, az a jó ami élvezet, az élvezetek jók, tehát ezek tesznek boldoggá. csakhogy az élvezet ≠ boldogság! A boldogság az erkölcsös (gör.: areté, lat.: virtus) élet (Arisztotelész). Amit úgy kell értelmezni, hogy az erkölcsöt, az egyensúlyt, a természeti és szociális környezettel való nem-kizsákmányoló egyensúlyt/ arány/ mértéket/ kölcsönösséget/ harmonikus egymásba illést [is] jelenti. Nem az öncélú erkölcsösséget!

 

*Szukha = testi vágykielégülés, elégedettség, jól-lét. Kámaszukha = élvezet, vimuttiszukha = lelki boldogság

**A transzcendentális tudat/ lét minden életet támogat. Valamint: a transzcendentális lehetőség (potenciálisan) minden életben benne van. De csak potenciaként, vö.: minden bírja a potenciális Buddha (isteni, tökéletes) természetet.

A boldogság a környezettel, másokkal és önmagunkkal való harmónia (a velük való össze-illés (tehát már megint az erény eredete = harmónia). Arisztotelész szerint a boldogság pedagógiai és pszichológiai természetű, erényes élet (más létezők támogatása = erény) és a saját potenciáink kibontása = önmegvalósítás. De az önmegvalósítás nem az "amerikai álom", nem nyerni, s nem mások rovására gyarapodni, hanem orvossá, tanárrá, művésszé, tervezővé stb. válni. Önismeret alapján: lenni az, ami valóban lehetek. A létfeledéssel azonban az embernek a létrendben való eredeti helye, majd elhagyása következményekkel járt (a paradicsom metaforája, a lét középpontja képe). A valamikori szellemi-spirituális boldogságból lassan puszta élvezet lett, devalvatio, leértékelődés, majd puszta élvezet, majd puszta hasznosság.

A jó életnek semmi köze nincs a vágyakhoz, a vágykiéléshez (Buddha, Arisztotelész). Ellenkezően: pont, hogy a vágyak korlátoznak bennünket, szenvedünk, ha nem engedünk nekik. De mennyire engedjünk utat a zsarnokvágyaknak? Az erős, szűnni nem akaró vágyak inkább csak zavarják a lélek nyugalmát. És mi van, ha kielégülök valamiben?? Eltelik két óra, s máris szeretkezni akarok. Egy új, finom bőrcipőt akarok. Osztályvezető akarok lenni, majd vezérigazgató. Van-e vége vágyaknak??

Nos, nincs vége a vágyaknak, s erről már régen gondoskodtak azok, akik a vágyainkat uralják, manipulálják. A primitív ember tudata primitív. Körül-belül így néz ki: a nagyobb, a több, az erősebb, a hosszabb farok, a sok, a magasabb, a nehezebb Þ jobb. Azután egyre többször hallani a reklámokban: ez + az = dupla élvezet. -De mi az, hogy dupla élvezet?? Két kabát egy háton, két pár cipő egy pár lábon? Lehet-e egyszerre három hálószobában aludni? Tripla álom? A pszichológia tudja, a halmozás, a mohóság, a ragaszkodás mind-mind kompenzáció (alacsony önértékelésé, pl.). Anális fixálódás (elengedni nem tudás, ragaszkodás, merevség), túlkompenzálás, valamint azt is tudjuk, a gazdagok aránytalanul nem boldogabbak ahhoz képest, amijük van. Mert arra néznek, amijük még nincs. Nincsenek a jelenben,mert a: mi lesz a tőzsdén, a piacon, hogyan alakul a kereslet, az export, milyen lesz a konkurencia jövőbeni stratégiája. de miért nem élnek a jelenben?

Ki az a jellem, akinek semennyi sem elég?? Hübritész. Semmi nem elég = betegség, ökörétvágy, telhetetlenség -patológiás fokon. Az ember maga a hübritész: nincs összhangban saját igényeivel, lehetőségeivel, csak növekedni akar, csak elvenni akar, nem ad vissza semmit a természetnek aki (élőlény) végül is táplálja. Antrópon hübrisztikón. A csak valami, legyen az elvevés, vagy semleges akármi, a csak, a kizárólagos mindig valami kényszeres, csillapíthatatlan, vége nincs rákos burjánzás. Mindent felfal. Mint a padláson logó füstölt dagadó, a falusiak a gyomorba töltötték a disznóvágáskor a sózott-füstölt finomságokat, de az elnyelte a kislányt, az utána menő gazdasszonyt, de ekkor már nem kisgömböc, mert leszakadt a súlyától a padlásról, s elnyelt mindenkit; mígnem a vadász felhasította az oldalát. Korunk betegsége a rák: növekedni -minden áron. Korunk szimbolikus betegsége: csak én. Csak növekedni, mert a megállás (a dinamizmus túlértékelése) az már visszafejlődés is egyben -de ez komoly kor-hazugság.

A humanizmusban a szellemi javak, az építészet, a kultúra, a tudati-vallási dimenzió nő, s ez szinte kimeríthetetlen. A kapitalizmusban az anyagi rendszerek nőnek -de ez a növekedés az erőforrásokat és a környezetet elpusztítja. És ha csak egy valami nő, így e folyamat dimenzió-szegény.

A jog nem az igazságért/ egyensúlyért/ önszabályozásért/ fékért van. Ellenkezőleg, szublimált erőszak, hogy bizonyos embereknek legyen vagyonuk, sőt, hogy jogi eszközökkel = szublimált agresszió + racionalizáció, legalizáljuk: valakinek miért is van joga féktelenül növekedni, mi több: uralkodni, elvenni. A rákos sejt nem tud meghalni, a környezetét eszi -celluláris és szöveti szinten. A rákos sejt nem képes apoptózisra²⁶, nem kopik a telomerje (a kromoszóma vége egy elkeskenyedő szál, minden osztódásnál egyre rövidebb lesz, végül a kromoszóma szál már nem tud replikálódni: programozott öregedés, önkorlátozás. A daganatos sejt nem érzékeny az apoptózist beindító folyamatokra, örökké él(ne). Csakhogy a rák is meghal, miután egyszerűen felzabálta a gazda szervezetet. Éppen úgy, mint a kapitalizmus: a fajok kihalásával, azaz: a biodiverzitás csökkentésével, a monokultúrákkal a túlélés zálogát, a biológiai sokszínűséget szünteti meg. Csakhogy, e nélkül majd ő maga is elpusztul. A teremtés -hosszú távon- igazságos = [dinamikus]²⁷ egyensúlyra törekszik. Az önkorlátozása természet egyik alaptörvénye.

Az ember nincs a létrendi helyén. Szorong, fél, kompenzál. Az ősi indiai lélektan, a Védák, s ősi tipológiák (Enneagram²⁸), meditációs önismeret után a nyugati pszichológia materializálódott (pl. Wundt bécsi labor) és számtalan ágra szakadt, analízis, behaviourizmus, Gestalt-lélektan, humanista iskola, transz-perszonalizmus etc. Áltudomány lett: belesétált a természettudományok csapdájába: megértés helyett agyrém kísérletek, átérzés helyett mérések. Mérni, mérni, nem megérteni. A lélektan lassan-lassan, a mítoszokat és a vallási funkciókat részben felváltva, részben megújítva, egy társadalmi méretű manipuláció lett, és annak illúziónak támogatása, hogy kontrolláljuk ezt az embertelen világot. És annak eszköze, hogyan befolyásoljunk még jobban másokat.

-És mi végre is? Mi végre ennek a manipuláció - kontramanipulációs játéknak?? Az, hogy ha a másik azt teszi, amit a manipulátor akar, végül is több hatalma lesz, vagy több lesz neki valamiből. -Monopoly? A játék, aminek mi az "életünk" nevet adtuk; birtokolni. Vagy hatalmat, vagy javakat.

De a lélektan ma már újra felfedezte a spanyolviaszt: a birtoklási vágy és főleg, a hatalomvágy: perverzió. Aki fél, az akarja az erőt, aki boldogtalan, az akar birtokolni (pótlék), aki szorong, nos, az akar kontrollálni (anális fixáció²⁹, a dolgok - események) pontos kiszámítása, kontrollálási kényszere Þ irányítás, hatalom. A hatalom a kontroll (értsd: biztonság illúzióját adja -a butáknak, vagy a gyerekeseknek. Azt hiszed vagy, de valójában nem is vagy. Nos, ezt csinálja a konformizmus. A láthatatlan elvárások, sugalmazások, nézetek szokások, mások, főleg tekintélyek vélekedései -beköltöznek az agyadba.

S azt gondolsz, arra törekszel, azt hiszed -amit mások. . A hatalomnak kell a középszerű, minden újítás/ változás/ leleplezés -potenciális veszély. A hatalom igenis jutalmazza a középszerűséget, a tehetség minden korban üldözendő volt!

Te meg vagy győződve, hogy amit az elméd vetít, az mind te vagy. Amit mások mondanak rólad az is te vagy (nevelés). Így van ez a "magától értődő" dolgokkal is. Be lehet adni az embereknek szerzett vagy épp elvett jogokat, eljárásmódot, gazdasági felállást. A korengedményes nyugdíj azért járt a bányászank, tűzoltónak, mert elhasználta a testét. Egy bányász nem 62 évesen öregszik meg, hanem 50 évesen, lásd a sportolók ízületeit! De elvették tőlük a korengedményt. Miért is hagytuk? Mert konformisták vagyunk, és szeparációban = össze nem fogásban élünk.

Magától értetődő, hogy van kizsákmányolás, olyan hülyeségek, mint, a közgazdaságtan alaptétele: >harc a szűkös javakért< (holott csak arról van szó, hogy egy valaki "megvásárolja" a forrást, erdőt, földet, bányát. hogy majd fürdőt kerítsen köré, jóllehet, a hőforrás a természeté, s elvben nem lehet azt senkitől megvenni, így abból üzletet csinálni. A 'szűkös javak' csak ürügy, netán a bőségtudat hiánya, ami tanult folyamat (akkulturáció -a kultúra elsajátítása).

A fájó igazság az, hogy -elvben- mindenkinek mindenből elegendő van. Csakhogy a közgazdaságtan nem a javak elosztására-megszerzésére, hanem félelemre épül. Hogy nem lesz. Hogy éhen halunk. A gazdaság a politika tükre és viszont, ennek esszenciája a jogi rendszer, a jog árulkodik az aktuális társadalom színvonaláról. A gazdaság növekedni akar, a profit ára és módja: az olcsó munkaerő. A több a jó, a nagyobb az jobb. A vagyon adja a boldogságot, ami hihetetlenül primitív, (külső, anyagi dolgoktól) függő, s érzéki boldogságról van szó. Kondicionált az agyunk, oly módon, ahogy a patkányokat kondicionálják. A jegyzetek, a szakszavak, bódítóak tudnak lenni, azt sugallják, mit tanulsz igaz, fontos, logikus.

A közgazdaság, a politika és a jog, mind elszakadtak az erénytől. És a divatos, jól fizető, presztizszsel bíztató foglalkozások: jogász, ügyvéd, gazdasági szakember, politikus. Nézd meg közelebbről, mit tesz a nyugati = elvevő (kizsákmányoló típusú) gazdaság, s mit az igazi kereszténység, vagy a buddhizmus:

A fenti tükörábra jelzi az ősi-, harmonikus-, keleti-, spirituális, és a nyugati téboly-gazdasági modell ellentéteit. Millió éves őserdőket kiirtani, hogy arra a papírra, ami a fából készült, pornóújságot nyomtassanak. A pénz nem csereeszköz, ahogy hitted, hanem maga is árú (kamat, jegybanki kölcsön az államnak, ráadásul zér0 a hozzáadott értéke.)

Az ideológia (és a jog) természetszerűen jár kéz a kézben a gazdasággal, Adam Smith, John Locke szerint a szegénység "Istentől való egyenlőtlenség" -így persze könnyű felmenteni magunkat minden bűntudat alól. S így nem látszik, hogy mindenki felelős mindenkiért (helyzettől, kapcsolatoktól függően). Istent arra használni, hogy bűnt és erőszakot igazoljunk vele, nos, ez az igazi moral insanity³¹.

A társadalmi problémák kezelésekor elengedhetetlenül fontos az ún. rendszerszemlélet. Éljünk egy példával. A jogalkotó egyre súlyosabb szankciókkal sújtja a kábítószer élvezőket. Mégis, mit látunk?? Nő a kábítószer fogyasztás. naponta látjuk a toxikológus (szak-szakág -tehát szűk kompetencia egy társadalmi méretű és ún. polikauzális = sok okból eredő problémához) orvossal készült interjúkat. Halálos eseteket. A jogi válasz: még nagyobb büntetés, még több, e folyamatban résztvevő személy büntetése. S nincs eredmény. -Miért? Szerinted kinek a kompetenciája ennek a kezelése?

Az eredménytelenség oka, hogy nem a toxikológus a megoldás, sőt; nem a jog! Ha az emberek, s főleg a fiatalok boldogtalanok, kilátástalanok, akkor isznak, pótcselekvésekhez fordulnak, drogoznak. Ha szegények, tartósan állástalanok (diplomával, sőt; több diplomával is!) akkor ezen nem lehet csodálkozni. A drog problémája tehát nem vegyi természetű (pszicho-aktív molekulák), de nem is jogi kérdés. Népnevelés is, no meg politikai kérdés, mert társadalmi tünetekre oki terápia kell, nem tüneti (a szerek betiltása, a büntetések szélesebb körben való alkalmazása (egyetlen füves cigi fogyasztásának megtorlása).

Mi történik, ha a toxikológia és a jog a válasz a drogfogyasztásra?? Ezt hívjuk: rosszul definiált problémának. Ráadásul, az úgynevezett "ugyanabból többet" válasz legtöbbször hatástalan. Hiába verik meg többször a gyereket, ha az nem tanul, s nem tanul, mert nem motivált, nem motivált, mert a tanár/ szülő/ iskolai-társadalmi környezet képmutató, igazságtalan, stb. Az ugyanabból többet -nem használ. A példánkra visszatérve: 1/ iskolai felvilágosító munka, 2/ mentálhigiénés pedagógiai és háziorvosi munka = arra nevelni a drogfogyasztót, hogy a lelki nehézségek kezelésének sok módja van (sport, autogén tréning, meditáció, barátok-minőségi szociális kapcsolatok, hobby).

Gondoltál már arra, hogy a politika és a közgazdaság sokszor ugyan annak a dolognak a két oldala? A gazdasági hatalommal politikai hatalmat -és jogászokat- lehet vásárolni, de a legcsóróbb politikus is tud befolyásolással gazdasági hatalmat (is) nyerni. A közgazdaságtan elvben gazdasági folyamatokat jósolna, csakhogy a gazdaságunk nem természettörvényeken alapul, hanem kapzsiságon, elvevésen (természet) kisajátításon (más emberektől) és manipuláción. A piac (de nem a gazdaság) törvényei nagyjából (talán 70% -ban) modellezhetők, talán úgy, mint az természettudományoknál látható: megismételhető kísérletekkel és bizonyításokkal ― na és sok-sok (ilyen-olyan realitással bíró, ún.) modellekkel. Márpedig a modell (pl. darwinista biológiai-evolúciós modell, marxista közgazdasági modell, freudi lélektani modell) csak modell, nem azt jelenti, hogy tény. Sok tényt tartalmazhat, egy természeti, vagy társadalmi folyamat leírására jól, kevésbé jól alkalmazható. de nem a modell nem "objektív igazság" - és ez nagyon igaz a közgázra, politológiára. A jog meg csak kullog a "hatalmasok" után, egyszerűen kiszolgálva őket. A fejlettebb országokból történő jog (emberi és kisebbségi jogok!!) importálása persze nagyon üdvös. És . ha ehhez még jogérvényesítési gyakorlat és ún. szakami-társadalmi szemléletváltás is társul, a nagyobb cégek részéről még társadalmi felelősségvállalás is, az meg meseszép.

A modellekre visszatérve, nem minden az, aminek látszok. A látszat és valóság közötti különbség nagy, drámai, gyakori. A darwini evolúciós modell nem biológiai paradigma, de a freudi sem, ezek ún. ateista modellek, s bár valóban sok a tudományos faktor, tény is bennük, lényegileg paradigmát (problémalátást és a probléma kezelését) váltanak. A freudi lélekben nincs természet és isten sem, csak primitív ösztönkésztetések, a darwini evolúció nem az, amit ma a középiskolák, egyetemek interpretálnak, s itt sincs isten, de még meg van a természet önfejlődése, bár a versengés kizárólagos fogalma igazán primitív (tudniillik állat nincs környezet nélkül, a környezet pedig millió lény eredménye -dinamikus egyensúly és kölcsönhatás). A természet még a versengéseken keresztül is meghatározóan együttműködésen alapul. Az egyik biológiai, a másik lelki modellnek látszik; de alapvetően ettől mélyebb, alapvetőbb dologról van szó: ateista, így új világfelfogáson alapuló modellek. Puccini Tosca operája is csak részben opera, az első, nagy, ateista operánk³².

A profit paranoiája

A munkahelyi balesetek mutatják, soha nem az ember a fontos, mert a kapitalista nem ad a munkahelyi biztonságra, prevencióra (a már meglévő) pénzt: mert az értékrendben, így a cselekvések prioritási listáján a profit az első. A prioritás megszabja a létmódot. Keleten az ember csak porszem, részlet, a középpont a kozmosz egésze. Nyugaton a középpontban az ember, a fogyasztó és a boldogtalanságát tárgyakkal és hatalommal kompenzáló ember áll.

Erénytelen lehet az orvosi gyakorlat is (szervkereskedelem, a szabad orvosválasztás korlátozása), de akár a vallás is, kisgyerekeknek, óvodásoknak vallástant, vagy vallásos játékokat tanítani -így fosztani meg a gyereket a leendő tudatos, autonóm vallás, vagy ideológia választásról.

A gazdasági javak birtoklása, ennek jogi alátámasztása és a politikai akarat jóváhagyása-propagálása-kikényszerítése (.) folyományaként előállt gazdasági növekedés már megint csak külső, anyagi faktora az emberi létállapot kezelésének. Tudati fejlesztés-fejlődés helyett. A gazdaság erősen pusztító (Wellford, 2005³³), és a vágykielégülést jutalmazza (kondicionálás). De a vágyak irreálisak, a gazdagok palotákban, magánszigeteken élnek, s még sem boldogok! Már megint az: >ugyanabból többet< igen primitív stratégiája. De az ember nem lesz a többtől boldogabb, ez lélektani tény. Viszont a vágykielégülés forgatagában rendre megerősítést nyer a fogyasztói attitűd -és a környezeti közjavak károsítása, felélése, privatizálása. Ezen a ponton a jog siet a kizsákmányolók segítségére, jogalapokat, eljárásrendet alkotva, hogy a pénz hogyan eheti meg, lassan már az egész Földet. Pedig a környezeti közjavak nem üzleti csoportoké, hanem az emberiségé.

Hiába van a polcodon a környezetjog, agrárjog, az a felszín, mögötte az önpusztító mohóság bújik meg. A közgazdaság és a hozzá kapcsolódó üzleti jog a mai napig nem találkozott az etikával, érdemben nem foglalkozik azokkal, akikre és amikre (környezetjog) a működésére hatással van. A közgazdasági modellek racionálisak, de a társadalmi problémák irracionálisak; mohóságból (parttalan birtokvágy, mint a kisebbségi komplexus és az infantilizmus, a konkurencia kényszere, túlélés, a társadalmi modellek tudattalan követése), félelem és biztonságra törekvésből születő parttalan növekedésre racionális modellekkel válaszolnak. Láttunk már ilyet, úgy hívják ezt, hogy a >rosszul definiált< probléma.

A másik nagy probléma, hogy a közgazdaságtan, de a jog is: nem számol az emberi érzésekkel, mint tényezőkkel, ezen túl figyelmen kívül hagyja a rendszerelvű gondolkodás kritériumait, nincs nagy egész. Csak az a terület, ami a legközelebb áll hozzájuk. így az ember a természeti értékek, tehát a morál rendre nem lesz tartozéka a közgazdaságnak sem, de a jognak sem.

Mit is tesz, úgy nagy általánosságban a rendszerelvűség??

• l Kivágom a fát, olcsón szállítom, olcsón feldolgozom, -de mi lesz a kipusztított, tarra vágott földekkel?? Azaz,

1. a tevékenység kiK-nek lesz káros-hasznos-indifferens: a rövid és hosszú távú hatások-,
2. a tevékenység fenntartható-e, van- e benne az ősi, természeti ciklusság, azaz megújulás, "pihenés" (csend, üresség), növekedés (csírázás), beteljesülés
3. előny -kockázat, esetleg végzetes veszély (mérgek a vizekben, a talajban, génszennyezés [GMO] stb.) a társadalmi (nem csak gazdasági) szereplők mindenikére megnézve! (ún. holisztikus szemlélet, holon = egész[leges] görög)

Jól látható, a pszichológia (tudat, motivációk, át nem látott lelki motivációk) és az ökológia (a 'nagy egész' tisztelete -még ha csak érdekből is, amolyan józanság) rendre kimarad a közgazdaságból, de ökológiai gondolkodás nélkül (ami nem csak a biológia szakosok privilégiuma) nem lehet a közgazdaságnak sem boldogulnia.

Magam nem engednék sem politikust sem jogászt, sem közgazdászt útjára engedni lélektani és ökológiai ismeretek nélkül útjára engedni. Eltörölném a filozófia történetet, de közérthető módon előadott etikára igenis szükség van!

• Nézzünk meg egy másik példát. A taxatíve felsorolt önvédelmi tételek, az aránytalanul súlyosbodó büntetési tételek arról árulkodnak, az orbáni regnálás rendőrsége és jogi apparátusa nem tudja megvédeni az állampolgárait. Te csak hiszed, hogy itt jogról van szó, de nem! A § mögött insuffitientia³⁴ húzódik meg. Jogfilozófiailag elfogadható, hogy lehessen már kis faluba, tanyán gázpisztollyal megvédenem a terményemet (a tulajdonhoz való jog). De ez csak a felszín. A mélyebb kérdés, miért lopnak vidéken? Főként: éhségből, szűkségből (régebbi nevén: szegénységi bűnözés, megélhetési bűnözés). Miért nincs inkább elfogadható szociális háló Magyarországon?? Miért van 400-600 milliárd (!) csupán csak kormányzati kommunikációra? Miért nincs 4 millió egy közösségi-szociális házra?? Ez nem kriminológiai, de keményen össztársadalmi probléma. A jog ennek orvoslására nem elég, s ez ügyben nem is az első szereplő-, hacsak. hacsak nem deklaráljuk:

az alapélelemhez való jutást, a valamilyen lakhatáshoz (intézetek, szegényház, hajléktalanszálló, munkásszálló, kollégiumhoz, bántalmazott anyák átmeneti szálláshoz [.]) való jogot. Ez nem csak jog, ez a lét/ létezők feltétlen tisztelete. Először a rendszerváltás (1989/ 90) után ért bennünket a hajléktalanok sokkja. Büdösek, civilizálatlanok, de bezzeg 1 Forintért tízemeletes lepukkant munkásszállót, tízezer Forintért üzemet privatizálni, az nem volt az!

Persze, e deklaráció politikai, de a lét tiszteletét elismerő. Az az: [valamennyire] a privatizáció ellen kell menni, vállalni egy 5-10 emeletes épület állami fenntartását, amiből 20-50 is lehetne, hisz' van rá pénz, csak hazánkban sajnáljuk rá. A szociális gondolkodás-gondoskodás azért kell, hogy valamennyire méltó módon élhessen szegény embertársunk. Különben a középkor szociál-Darwinizmusára (csak az "erős" vagy épp, etikai gát nélküli ember él túl -de még ez sem igaz, a protekcióval védett gyerekek élnek túl: nepotizmus) süllyedünk. -Mert miért is van szegénység??

Mert kizsákmányolás van. Amit a jog/ jogeljárás szentesít. Konzervál. A gazdagság oka a szegénység. A méltatlan bérek. Amiket jogszerű szerződésben rögzítünk, de valójában nem jogi aktus jön létre. A lehetetlenül alacsony minimálbérek pszichológiai nyomás alatt születik meg-, ez az éhenhalástól való félelem. A munkásoknak nincs ún. jó tárgyalási pozíciójuk. ha mesterségesen magas a munkanélküliség, sok a munkára jelentkező, így lemennek a bérek, s ez a hatalom által manipulálható. Ezt hívjuk modern rabszolgaságnak, egy olyan korban, ahol a gépek nem csak megtermelnék az árut, de házhoz is szállítanák.

A jézusi tanítás, az "Isteni parancs" az, hogy szeresd felebarátod, mint tenmagad, a héber a-hav (ohev) azonban részes eset? Szeress neki, számára szeress (nem érzelem, támogató létmód). Miért szeres??

Azért, mert a szeparáció csak egy földi illúzió. A végletes el-különbözés (differentia) a sátáni. Az önmagáért élő sejt = rákos sejt. Az ön-centrum, az ön-élet nem kommunikál más sejtekkel, létezőkkel. Az önzés = rák. Az ilyen sejt nem akar, nem tud együttműködni más sejtekkel, így az egész szövet károsodik, aminek bizony van politikai, jogi és közgazdasági analógiái is, a gyarmatosítás, az inkvizíció nem csak erőszakos volt, de rákos beszüremlés is.

Íme, hogy találkozik a Tudati Színvonal joggal, az elosztás viszonyaival (közgazdaság) és a politikával. Aminő szakterületeket egymástól különállónak gondolnánk, ám mindezt alaptalanul. A széttagoltság: ördögi, s a hatalom keze -az iskolákban. Ne lehessen világnézeted: egységlátásod! A hatalmon levők számára az egységlátás, a világnézet nem jó, mert a hatalomnak mindig vannak manipulációs szándékai. A jog egyszerűen eszköze a hatalomnak, ma már a ius, iuris nem az a juss, ami kijár, inkább szövevényes szabályrendszer ami mögött a társadalmi viszonyok vannak.

Az ember helye a létben, inkább: az ember közelebbi helye a létben egy modern egzisztencializmusban (Martin Heidegger, Jaques Derrida) újra kérdésessé vált, különösen a második világháború után. Van-e méltósága az embernek, miért tud ember embert megfosztani a méltóságától, mindenétől, miért, hogy az extrém óriási társadalmi különbségek rendre újratermelődik? Heidegger újra felveti a kérdést, mi is az ember lényege?

Talán nem a fogyasztás. A technikai fejlődés eredeti hajtóereje, hogy ne gürcöljünk napi 16 órát a túlélésért. Ma már ott tartunk, hogy mi szolgáljuk a technológiát, minden lassabb és körülményesebb lett. Viszont az emberek lehallgathatók, megfigyelhetők, nyomon követhetők. Az intelligens hűtő és autó kommunikál egymással, csak mi nem, emberek. Heidegger mondja, hogy az emberi lényeg félrecsúszott, ahogy a nyelv is sekélyesedik csak nagyobb a létromlás. Az ember hazátlan a létben. A fogalmakon és beszéden túli létben (ahogy Heidegger írja) a Lét szólítja meg az embert. Még nincs fogalmi megkülönböztetés sem. Azután, a Lét-közeli humanizmus (gör. paideia, lat. humanismus) arról gondolkodni egyben gondoskodni, hogy az ember emberi maradjon. Ez lenne a léthez közeli állapot. Amikor fel sem merül, hogy szükség van a jogra, a rabló jellegű tőkére és manipulatív közgazdaságra.

Ám, ha az ember újra a Lét közelébe tud kerülni, meg kell tanulnia a név nélküliben (megkülönböztetések nélküliben) létezni. Talán épp azért, mert ésszel/ beszéddel bíró lény (zóon lógon ekhon). Amiről a buddhizmus is beszélt; a létegység nem hierarchikus. Minden létező üdvére kellene élnünk, mert a "lét királyai" vagyunk, hanem, mint ésszel bíró állatok, a lét pásztorai inkább. Az ember létellenes. Ezért az emberi lényeg az, ami leginkább közel áll a léthez. A létezők gondba vétele. A lét és az ember közelsége. Épp ezért van abban valami, hogy a sátáni erő csupán az emberi destrukciós erők, szándékok kivetítése.

Itt már mélyen filozófiában járunk. Aminek lényege, hogy a filozófia egy út. Örök kérdés létmódja; mi az? Ti estin? Alapvető kérdése leginkább, mi a lét? Az emberi jelenséget vizsgálva, aki társas állat, (zóon politikón) beszéddel bíró lény, és hiánylény. Neki magának kell célt adni életének. Persze a hatalomvágyó szadisztikus és szociopata személyiségzavar (nem tud együtt érezni, nem tanul, közömbös a másik fájdalmára) vonásaival bíró "vezetésre termett" politikusok akarnak értelmet adni másoknak. Ami nem nehéz, mert az iskolában sok minden van, de gondolkodásra nevelés nincs. Nem véletlen a filozófia órák eltörlése. Van helyette banki ismeretek. Hogy fel se merüljön, a banki tranzakciók világán kívül is van élet -akár egy tanyán. Az önmagáért (helyesebben más létezők üdvéért) tett erény messze több, mint a keresztény erkölcs-teológia. Nem az "Atya parancsára" történik. Nem külső kontrollos. De honnan van az erkölcsi tudás?

Igazából irracionális forrásból. Még a szóbeliség előtt, az írott parancsok előtt, a génjeinkbe írva: az ún. ölési gátlás. Az egyed nem öli meg fajtársait. A jóllakott ragadozó nem öl. Állítja az evolucionista biológia. A viselkedés magyarázatok egy idő után mindenképp az irracionálishoz jutnak. ma már ezt nem annyira értjük, mert nincs emberség, paideia, humanizmus.

Az élelmiszer maffiáknál már pszichológusok dolgoznak, hogy hogyan nézzen ki, az az egyébként agyonmérgezett³⁵ élelmiszer, hogy jobban kelendő legyen. Aminek jelentős a csomagolása és irracionális távolságokról szállítják. Az egészséges környezethez való jog smafu, ha végig sétálsz Debrecen, Szeged vagy Budapest csak közepesen forgalmas utcáján, vagy üzem mellett laksz. Miért égetnek a cigányok gumit? Nem feltétlenül felelőtlenségből, talán, mert nincs honunkban szociális háló, nem jut sem munka sem segély -de pesti politikus felvett albérleti hozzájárulást, miközben fizetése 600 000Ft, szolgálati autó és ruhapénz, és caffeteria is járt, s volt lakása. De büntetést nem kapott. A deklarált jogok szépen mutatnak a képernyődön (láttál már papírost?), de fontosabb a jogérvényesítés + a létező joggyakorlat. Debrecen kertségeiből a csak 3-5 km-re levő centrum olykor elérhetetlen álom, s van olyan hely, ahol Debrecenből Debrecenbe csak Hajdúsámsoni busszal mehet, amire nem érvényes a debreceni bérlet (közlekedéshez való jog?, közigazgatási határok?). A bicikliúton több halálos baleset is történt, mert a 32 cm-es kátyú nem nevezhető kicsinek, pláne nem télen, mikor már 4-kor sötét van, s egyáltalán nincs világítás. Miközben Debrecen pályaudvarára üvegtetős űrhajó leszálló pályát terveznek.

Hol van itt pl. a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélye-joga? Nyilván való, hogy nincsenek egyenlő esélyek. Nincs egyenlő bánásmód sem, de az egyetemi ifjúságnak erről nem lehet tapasztalata. Honunkban a 45 év feletti, vagy kisgyermekes anyák, vagy fogyatékkal élő, ám valamilyen munkára alkalmasak, romák, homoszexuálisok, vidékiek, sőt, láthatóan szegények nem jutnak munkához. Azon a munkaerőpiacon, ahová bekerülni 90%-ban csak "belülről" lehet. Munkához való jog. Politológus szemmel, a politikának biztosítani kellene az ún. társadalmi mobilitást, tehát azt, hogy segédmunkásból is lehess szívsebész (ha tanulsz).

-És mi van, ha tanulsz? Jól teljesítesz? A hirdetetett érték az, ha teljesítesz többre viszed. -Elhiszed ezt? Mert ez nem igaz. A tehetség rendre kontra-szelektálódik, mert a középszer az érték, a kívánatos. a tehetség mindig extra-érzékeny. A tehetségkutató műsorok kifejezetten manipulatívak, azt az illúziót kell keltsék, minden rendben van. Az iskolai tehetséggondozás csupán egy plusz matek vagy fizika órát jelent, mert a tanárok nem képesek/ nem tanulták a kreatív gyerekkel való, egyébként teljesen más fejlesztési praktikákat. Nem a tehetséget fejlesztjük, hanem hagyjuk megjelenni a gyerekben a teremtő intelligenciát. Nem kreatív tanárnak köze nem lehet a kreatív gyerekhez.

A mai iskola erősen központosított (Orbán kormány), alattvalóképzés folyik: információ tenger, minőségi nevel (jellemformálás) és önálló gondolkodásra való el-kísérés helyett. Rossz tananyagot, rosszul, nagyon sok órában tanulnak a gyerekek akiknek, mozgás, játék, játszva-gyakorlás, kortárscsoportok, spontán kapcsolatok kellenének. Napi 5 óránál nem több iskola! Sérül az egészséges, tehermentes felnövekedés joga. A gyerekeknek sérül minőségi iskolaélethez való szükséglete.

Ha az autódat viszed el itt, Nyugat-Balkániában egy szerelőhöz, vigyáznod kell, nehogy rosszabb alkatrészt rakjon bele, mint amivel hozzá fordultál. Ne szaporítsuk a szót; van egy látvány, mennek a dolgok, s van egy ennek ellentmondó tapasztalat, hogy nem igazán működnek a dolgok. Ezt nevezzük illúziónak. Szakszóval: anómiának, az 'a' fosztóképzővel, és a görög nomosz = törvény kifejezéssel: az egész társadalomban gyakorlattá vált, folytatólagos legtöbbször következmények nélküli törvénysértésnek, jogi káosznak nevezzük.

A buddhista világnézet (tehát nem vallás) ezt az állapotot a világunk illúzió/ látvány voltát māyā -nak, "ködfátyolnak hívja". Māyā = nem az (aminek vélik).

Az illúziókkal azonosulunk. Elhisszük, mert arra szocializálnak, hogy az illúziók vannak. A tapasztalt felnőtt, ha nem is fogalmazza meg, meghasonlik, mert ez a világ oly beteg, hogy betegebb talán nem is tudna lenni. A legbetegebb, aki a hatalmat akarja, mert abban az illúziókban él, hogy rejtett, ilyen-olyan mértékű szadisztikus, antiszociális, kényszeres-paranoid, nárcisztikus (a képzelt: grandiózus én) személyisége megnyugszik, ha másokat kontrollálhat. Azt hiszi, ő tudja, hogyan kell, milyen világot kell építeni, mert nem tud a Kozmosz Végtelen Intelligenciájáról. Azt hiszi, minden sokféleség csak deviancia, eltérés.

Az emberek legalább 30%-a alkalmatlan gyermeknevelésre. A tanárok 60%-a unalmas, jellegtelen órákat tart, alkalmatlan egy figyelemzavaros³⁶, vagy sajátos kommunikációt/ gondozást igénylő gyerek szükségleteire válaszolni. Az óvodák nyíltan kitagadják a cukorbeteg vagy csak enyhén autista gyereket, mert: egyen-anyag, a sablonosság nem problémás. Arisztotelész (kalón [szép] -Metafizika XIII), Platón (Az Ideális állam) korában az áttekinthető lélekszámú - viszonylatokkal bíró polisz, a lehetőségek/ eszközök/ emberek potenciái (dinamós) meg tudnak valósulni. Áttekinthetőek a hatalmi viszonyok, a hatalmon levők visszahívhatósága számított a társadalmi szépnek (!) mert az illeszkedett (harmónia) a rendhez/ jóhoz, amiben nagyobb tömegek létesülhettek. Ez a lélekszám bizony nem lépheti át az 50-100 000 léptéket! S nincs a városvezetők fölötti tanács, csak polisz van, -persze nem más poliszok ellen. A polisz dolgainak (poli[s]-tikusoknak) nem az a dolguk, hogy beszűkítsék mások létterét. A társadalmi élet megszervezése nem is csak az ő dolguk és hatalmuk lenne.

A homo politikusz normális, közön van a közösségem ünnepeihez, dolgaihoz. Idióta régen a 'buta' értelmileg akadályozott volt, idiótész: akit nem érdekelt a városa s így önmaga dolga, sorsa. Az idióta közömbös, nem is akar oly nagyon tanulni (= rácsodálkozni, felfedezni, kifelé: nyílni, befelé: töprengeni, a szó eredeti, jó értelmében). A tanulás értelme, hogy általa és utána másokká lehetünk. Nem okosak, nem feltétlenül hasznosak.

A hét szabad művészet (septem artes liberales) lényege, hogy nem rabszolgák (erő és szabad idő hiánya!) művelték, hanem szabad, ráérő emberek. A csillagászat, szónoklattan, a grammatika, a geometria (s csak később a matematika), az irodalom, a zene a filozófia nem luxus. nem primitív "versenyképes" szakoktatás -az egyet is az, kb. 1998 óta. Szakképző intézetek, az egyetem csak a humbolti értelemben egyetemes, akkor legyen főiskolák, jogászokkal, menedzserekkel, informatikusokkal és versenyképes cnc forgácsolókkal. Nem azért tanulunk, hogy kurrens szakmánkkal többet keressünk, vagy magasabb legyen a társadalmi presztízsünk. Ez primitív világszerte fertőtő program. Az igazi mibenlét, az ember, mint szellemi létező szellemivé válása. A hét szabad művészet kora ezt jelentette, bár rabszolgatartáson alapult, paradox módon, önmeghaladásra, önfelszabadításra és intellektuális gyönyörre épült.

A szakoktatás csak a piacot szolgálja, de ma már akár 3-5 évenként új munkaerő típust/ képzettséget kíván a munkaerőpiac. Leszarja, Te mit akarsz, mit tudsz, és személyiséged okán mire vagy ténylegesen képes. Te ne élj! Ne tervezz! Kövesd a médiát (a szuggesztiót), és a munkaerőpiacot, mert a pénz rabszíja köt. Ezért fontos az érintetlen és humán tárgyakban gazdag alapoktatás. Széleskörű a félreértés, hogy a történelem, nyelv, irodalom, szubjektív tárgyak, míg a fizika, kémia biológia (matematika nem) szóval, amit természettudományoknak hívunk "igazibbak", jobbak, mert egzaktak, "objektívak".

Ezek az emberek csak hisznek az objektivitásban, mert az nem létezik. hasznosak -az iparnak. De mivel csak adatok, az embert, mint olyat, mint szellemit, nem építhetik, nem építhetik. Innen a humanista alapképzés pedagógiai-pszichológiai maximája.

Minél alacsonyabb rendű-szűk körű egy diszciplína tárgya (molekulák, atomok), annál primitívebb szűkebb körű maga a diszciplína is, ami persze "objektív és hasznos". (Molekuláris biológia, kémia-biokémia -gyógyszeripar). Épp ezért merült fel száz éve, az inter és transzdiszciplínáris tudományosság, a nagyobb szeletek igénye. A természettudományok nem a fűziszt = természetet tanulmányozzák, hanem annak részleteit, ezeknek is csupán kvantitatív méréseit gyakorolják. Épp ezért az egész kép, ami nem lehet csak mennyiségi nem is tudják látni.

A marxizmus félreértése és a kötelező materializmus + a tőke uralma végleg megingatta az emberi méltóságot, olyan állattá degradálva az embert, fokozva le létében, akik egymás rovására élnek, s nem szellemi létezők. Akkor fontosak, ha olcsón termelnek, és akkor, amikor sokat fogyasztanak, pontosan, ahogy a hernyók zabálnak fel egy egész fát, hogy feltöltsék magukat növényi fehérjével és energiával, hogy báb periódusuk alatt átalakulhassanak. Épp ezért, a tradicionális társadalmakban lehetett valaki szegény gróf, vagy nincstelen báró, mert nem a pénz (mennyiségi) viszonyok határozták meg a minőségi (hierarchikus/ felelősségi) viszonyokat. A mammon már Krisztus előtt is hatalomra tört, gondoljunk Mózesre, aki összetörette az aranyból készült borjú bálványt (Ápisz bika, egyiptomi mintára?), ma pedig, Marx kifejezésével élve, a munkás egyszerűen eladja munkavégző képességét = önmagát. A szabadidő pedig nem pihenés, és létezés, csupán a "munkavégző képesség újratermelése". Hát nem szörnyű??

Jogot tanulni csipetnyi filozófia nélkül "kijárat nélküli labirintus" (Leinbitz), és a rákérdezéstől való félelem (Platón) hogy az, ami van/ létezik (ti to on) rendben van-e? Hol van az, az egész Létrendben? Vagy másképp: Qui prodest? Kinek használ (=érdeke, előnye) az, ami van? Másképp: ahogy fennáll?

Sem a jog, sem az erkölcs nem deontológia = hogyan kell élni (normatív etikák), mit helyes/ kívánatos tenni? Ellenben a közgazdaságtan és politika számára inkább létezik a létet tisztelő normatív etika!

Rendben van-e?

Természetesen nem mindig deklarálták az egészséghez és az ezzel összefüggő egészséges környezethez való jogot. A bányász, az orvos állandó veszélyben volt és van. Ma el sem tudod képzelni kedves olvasóm, benzingőz nélküli életünk. És a lélektani szennyezés, a szülői-, iskolai-, munkahelyi autoritásból fakadó stressz? A pszichoszomatikus megbetegedések, egyáltalán, a beteg emberek ijesztő száma sejteti, maga a társadalom beteg, mentálisan is, testileg is, következésképp: emberi viszonyaiban beteg.

Beteg a lelki kapcsolataiban, a környezetéshez való viszonyaiban (környezet tönkretevése, állatkínzások, mérgezések). Ezért tarthatatlan a katolikus egyház menny és pokol tana, mert a pokol igenis itt van, más formában, más mértékben, de itt van. A rend (ordo, lat. a dolgok rendezett, együttes fönnálása szüsztazís, harmónia gör.) lényegileg azt jelenti, a létezők megfelelnek egymásnak, egymáshoz igazodnak, a mikrokozmosz dolgai a makrokozmosszal valamilyen megfelelési viszonyban állnak. ez minden vallás alapja. A világ Rendjében, amit a jog vagy tükröz, vagy nem. Amit a rabló közgazdaság (Buddhista közgazdaság) vagy követ, vagy nem.

Minden vallás közös alapja, hogy:

• nem csak test, de lélek is vagyok,
• tudatom van,
• a tudat nem az agy terméke - az lefordítja a tudatot,
• a születés előtt is van létező (existentia) és utána is, a megmaradási törvények is rámutatnak (spín-, mágneses momentum-, töltés-, energia-, anyag-, impulzus megmaradás) nincs halál az Univerzumban, csak változás van, a Létező nem tud nem-létezővé válni,
• a test nem azonos a tudattal, a szellemivel, csak hordozója annak (bakelit lemez, magnószalag, cd lemez, , mp3, mp4 fálj formátumok, az alkotót agya, hangszerjáték, a kottapapíron levő kompozíció, mint a dns -terv, a mű/ élet szerkezeti terve)
• a létben vannak hierarchiák, de ezek nem mechanikusak, a Létben minden létező egy, a létben osztozik, ezért a Lét Szent
• a Létezőket a szeretet (= nem érzelem) kapcsolja össze, ógörög megfogalmazásban Erósz (eraó = vonzok) Próteüritmósz Az első össze-vonzó [egybetartó] "alakzat". (erüszthaí az ógörögben: ritmus/ védőalak/ paizs/ tömb/ egység).

Létem mindig más létezőkkel együtt zajlik (lat. co-exsistentia, ném. Heidegger: Mitsein, fr. Jean-Paul Sartre: être avec). Az atomizált, önző XX. század elfeledteti, hogy az én relatív fogalom.

Az együtt-lét tényéből következik, hogy az egész világgal is, szűkebb környezetemmel is összhangban (harmónia = oda-illőnek, egybeillőnek) kell lennem. Annyit elvenni amennyi elég. Közgáz? A jog, ami hozzájárul mások és a bolygó kifosztásához? Környezetjog írva, de nem élve??

Mi az, hogy elég?

A mai viszonyok boldogtalanságában túlkompenzálunk. Túlfogyasztunk, mert az ego azt képzeli, attól jobb, boldogabb, ha valamit/ valakit mindig az Én -hez adunk. Ez tévedés, ezért áll fönn a nagyon gazdagok boldogtalansága is. Elég, amennyi szükséges, azaz: amennyi a szűkölködést megszűnteti, ekképp az elég = mérték. Ez volt a különbség a meghagyók és az elvevő embertörzsek között. Nyilvánvaló, hosszútávon az elvevés = mások elpusztításán túl öngyilkosság.

Szédülés

Bizony, mérték-telenség, azaz, mérték-hi-ny és az ember, talán ugyan az a jelző. Mit mondtunk az emberre? Az ember meghatározatlan állat, e nietzschei mondatnak előképe az anthropón (ember) hübrisztikón, a hübrisz = a hiánylény ember.

-Miért mondták ezt? Mert az égi tárgyak millió és millió éve (Kalpa) járják útjuk, aprók a változásaik, s hosszú ideig tartják a törvényeket (Júgák, százezer évek). Míg az ember hamar elfeledi, mi önnön határa? Sőt, a hübriszt, mint gőgöt, tudatosan elköveti (határáthágás). Azaz: isteni illetékességet sért, élet és halál ura akar lenni. (Az istenibe lehet kozmikus, ökológiai, cönológiai, génvédelmi, környezetvédelmi stb. -it belehelyettesíteni)

Mikor Szemmelweisz Ignácz rájött, maguk a hullákat boncoló orvosok mosatlan kezei okozzák a szülés levezetéskor a gyermekágyi láz kórokozójával (Clostridium, Streptococcus pneumoniae) való fertőzést, megszédült. Félelmetesen megszédült. Itt nem lokális porblémával, de generális tudatlansággal néz szembe! A tudatlanság = bűn. A Nil nocere = ne árts elve megsérült. S mennyi idő, bizonyítás és a kézmosásra való rábeszélés és tekintélyháború kellett, hogy orvostársai (ego, büszkeség, tekintély!) elfogadják a tisztasági előírásokat! Holott, a piciny élőlényekről (bacterium) már az ókorban is tudtak -de feledésbe ment.

Sigmund Freud is beleszédült, mennyire erőszakos, hazug társadalomban él! A nőinek tartott hisztériával foglalkozva tárta föl, paciensei megnyílása során, mennyi abúzus (fizikai, vagy lelki visszaélés) családon belüli erőszakosság, elhanyagolás, nemi erőszak, egyszóval: a társadalmi méretű brutalitás az oka megannyi lelki sérülésnek! Freud olyannyira megingott mindennemű hitében, hogy kutatásait egy időbe felfüggesztette: itt nem a nőkről (hiszterion = anyaméh) van szó, sőt, itt nem a betegekről, pszichés bajokról van már szó, hanem az egész társadalom patológiájáról (kórtanáról).

Ki meri kimondani, hogy a király meztelen? (Vö.: Pomádé király új ruhája, vagy A három szabólegény mesék). Ki mondja meg, a társadalom egy gané, hogy mekkor a diszkrepancia (széttérés, eltérés) a hirdetett, elhitt, tradicionális értékek és elvek/ normák, és a társadalmi gyakorlat között? Már maga a diszkrepancia neurotizáló! Főleg gyerekeknél. "mihez alkalmazkodjam?" Mert ahhoz egy hosszú szocializációs folyamat kell, hogy egy szituációban "kihalljuk", megérezzük, pont most, kinek mit kell/ illik/ tanácsos hazudni? Mást teszünk, mit mondunk. Azaz: bort iszunk, de vizet prédikálunk! (Nem hitelesség, a pszichológiában, nem egybeesése tettnek és mondásnak = inkongruencia).

Freud rájött, a betegi betegségén túl a társadalom neurotikus! Jaj, mi lesz, ha ezt pont ő, a pszichoanalízis folytán újító, a szexus tabujáról beszélni merő mondja ki? Ez nem pszichológia, ez akkor már társadalomkritika! És Freud azzal válaszolt, amivel a betegi és saját társadalma: elfojtással. Így a betegek lassan ismét áldozatokká, sőt, "hibásokká" váltak saját sorsukban. Ugyan ez a helyzet a nők bántalmazásával kapcsolatban is. Íme hogyan vált le a pszichoanalízis a kínzó társadalmi tapasztalat valóságáról, és lett a képzelet és a vágyak belső viszontagságait elemző tudománnyá. Tehát a pszichoanalízis vakvágányra futott, de ezt maga Freud s a Freud utáni filozófus nemzedék is tudott, ami nem jutott át a köztudatban (elfojtás megint)

Már az oktatásban (generális programozásotokban) "tetten érhetők" a társadalmi normák, hitek-tévhitek, divatszerű vélekedések életről, politikai irányokról, emberi viszonyokról. A "nő verve jó", a férfi csalhatja a nőt, mert ő csak a hímvesszőjével teszi, de a nő a szívével", a nő dolga a gyerek, "jogos" tisztességes hasznot csinálni mások éhbéréből, a gyerek ne szóljon be a felnőttek életébe (gyermek és emberi jogok) stb., stb.

Az agy a kultúra fogságában van. Amikor belenövünk valamibe, az sokszor 'normális' norma = mérték = elfogadott, bevett gyakorlat. A belenövés azt is jelenti, nem kérdezek rá. Nem is érzem, hogy lehetne másképp.

Jemenben ma is normális, hogy ha egy 9 éves kislány "nem éli túl" a nászéjszaka elhálást -akit 4 kecskéért vettek. A kultúra, és az ottani, szigorú, vallásos (Iszlám) jog, a Saríja sem bánja. Mert nem lehet rákérdezni, hogy jól van-e egy így? Jól sejted, kedves olvasóm ez érinti az erkölcsi relativizmust. A mi Jemenben  korai házasság, az itt már ‚ kiskorú sérelmére elkövetett erőszak, azért, mert a kiskorú ümég nem tud dönteni, ümég nem érett nemi aktusra, sem testileg, sem lelkileg sem.. jogilag: önrendelkezés!! És itt már a lelki-érzelmi élet is bekerült a jogi nézőpontba.

Abba a jogi nézőpontba, ami azért helyes, mert integrál -egyben tudatosít is: társadalmi viszonyt, lélektant, sőt, orvosi ismereteket és a szakértők által minden olyan ismeretet is, ami egy "ügyben", vélt, vagy valós jogsérelemben tekintetbe veenedő!

A nézőpont helye a jogban, közgazdaságban rendkívül fontos, sőt, rugalmasan változtatandó!

Alexandros (Nagy Sándor) világokat hódított meg és döntött össze, de hősnek számított (az erő és hatalom értéke, ma csak hódító). Epilepsziája a kultúra megítélése miatt, morbus sacer volt, 'szent baj'. A boszorkányperekben számos hamuvá égetett nő egyszerűen skizofrén volt, hangokat, hallott, különböző hallucinációi, vagy hiszterikus, neurotikus tünetei azonban -akkor- bűnnek számítottak. Ma minek számít, ha nemzeti vagyont (minden kormány alatt) offshore cégekbe szivattyúznak (= lopnak)? Ügyességnek? Bűnnek? Szabálysértésnek?

A vérfertőzésből/ nemi erőszakból származó gyermek nem volt kívánatos. Ma a magzatvédelem már nem tekint "jobbra-középre-balra", mindegy, csak tiltsuk be az abortuszt! (rugalmatlan nézőpont) Az orvosok sose gondolkodtak ezen, az első mindig az anya védelme volt. Még az állatorvoslásban is, hiába érne sokat egy kiváló vérvonalú csikó/ munkakutya. A gyakorlat vált később etikai alappá, életveszélyben az anya élete az elsődleges. Ma már szinte mindig megmenthető a magzat, de nem biztos, hogy felnevelhető (oxigénhiányos értelmi károsodás, szervi fejlődési rendellenességek). De a magzat, az állam szemszögéből (a római jog óta) nem a tiéd, pláne nem az élet feletti döntés joga. Sőt, az öngyilkosokat utólag megalázták (nem temethető szentelt földbe) mert az eszmei jog életről és halálról is a hatalomé (egyház, állam, párt).

Ki árt? - Ki beteg? - Ki tudatlan?
kulturálisan elfogadott emberölés

Hét éve húzódik egy alumínium-iparral, aszbeszttel (Lőrinc, Zagyvaszántó) összefüggő per, nyolc felperes/ károsulttal ma már négy elhunyttal, akik -bizonyíthatóan- aszbeszt-indukálta rosszindulatú daganataikat az ipari, szennyező környezetnek "köszönhetően" "szerezték" be. Természetesen nincs (munkavédelmi, környezetvédelmi) felelős. A MAL ZRT ipari katasztrófáját természeti katasztrófának minősítették át. A fillérekért privatizált üzemről már akkor tudták, a zagytározó nem stabil. A megoldás: eleve, csupa olyan embert perelni, akikről azután (okkal) kiderül, ők nem tettek, s nem is tehettek a katasztrófa elkerülésének érdekében semmit. Meg nem tudták, hogy veszély van. vagy: nem kompetensek. Nem ők azok, akiket eljárás alá kellett volna vonni. S ez kit ment fel? Ki járta körül hetente, a repedezett betonfalú kerítést, ki volt a balesetvédelmi káder, a környezetvédelmi hatóság személyes felelőse? Ilyen nem talált a bíróság, igaz, csak tíz ember halt meg, s egy egész falú úszott el a maró lúgban. Még a talajt is le kellett cserélni, de hát.

A szegénység okán nem születnek, és/ vagy abortálódnak a nem kívánt terhességek. Állami propaganda: szülj gyereket/ az anya "dolga" a család, stb. S kezdődik az ún. stigmatizáció: aki elveteti kisbabáját, nem szül: az már nem is nő! Az állam árt, de te vagy a hibás. Mi ez, ha nem középkor?? Az anya nem szül = nem teljesíti biológiai-társadalmi programját. De a társadalom nem látja a nyomornegyedekben vegetáló családokat és gyerekeiket.

Pisztolylyal főbe lőni egy embert, az emberölés. Az éhező rokkant nyugdíjasok [187-300 ?/ hó] is rendre hamarabb halnak, mert ún. minőségi éhezés áldozatai, akkor is, ha a margarinos kenyérben a margarin vitaminozott, + nincs elég pénz a gyógyszereikre + lehetetlen elérni (odautazni) az egészségügyi szolgáltatásokat (amik részben megint pénzbe kerülnek).

Tehát léteik a kulturálisan elfogadott emberölés. Slogan; ma ennyit bír a társadalombiztosítási kassza. Minden szociális munkás tudja, mennyire hazudik a statisztika: egyre több a veszélyeztetett gyermek. Egyre több a gyermeknevelésre alkalmatlan szülő, mert az alkalmatlanság szocio-kulturálisan átörökítődik.

Marginalizáció = a társadalom peremére került emberek nem csupán önhibájukból kerülnek oda. Ki nem szarja le az egyedülálló, alzheimeres bácsit tanyán, Debrecentől 8 kilométerre?

A felelősség és a ping-pong

Amikor felelősségről, vagy hivatali kötelesség elmulasztásáról, eljárási hibáról stb. van szó, azonnal megindul a felelősség áthárításának bevett játszmája. Sok intézmény csak azért túlbuzgó, hogy önnön létét igazolja. Nem zárják be.

Ez sok helyütt van így, de eltérő mértékben. Mi, itt a Balkánon, semmit nem változtunk Mikszáth Rokonok' c. regénye óta. Nepotizmus = rokoni alapon, egy érdekcsoport (párt) tagjai juthatnak bizonyos magasabb státuszú állásokba, vezető szerepekbe. Korrupció, mi több; transzgenerációs korrupció, - kulturálisan bevett társadalmi működési mód!! s az ebbe való belenyugvás, a kívülről történő megoldásnak a várása megmaradt. Sem a jézusi, sem a buddhista program nem különbözik; tekintet nélkül, van-e külső megváltó (Jézus vagy általa az Atya) mi akkor is önfejlesztőknek születtünk. Mi, emberek a szubjektív létezéshez (esse subiecti) tartozunk) Lételméleti szóval, az:

ember léte konzisztens. Nem csak anyagi (atomok, molekulák) nem csak másra irányuló lét, testi-ösztönös lét (növényi, állati), hanem tudatos lét. Heracleitos: "A lélek határait bárhol keresed, azt nem találod, még ha minden utat be is jársz [a lélek] alapja olyan mély." Mennyire más a tárgyi lét (esse obiectivi). Igaz, egy atom, vagy leveli béka is, mint végtelenség, kimeríthetetlen, inkább azonban a megismerő számára, mint megismerhető van jelen.

A tudatosság Krisztus előtt 8 000 évvel megjelenő (Védák-, Hinduizmus-, Buddhizmus) érv, egyben maxima is. Csak a szubjektív létező látja önmagát, tudja, magáról, hogy van. Önmaga számára áttetsző lehet (Aquinói szent Tamás). A tudatosság azért hangsúlyos, mert mi ezt kaptuk a létrendben. A buddhizmusban a tudatlanság a-csittá egyben bűn is, hiszen, ha nem tudod, hogy fáj a békának, ha eltaposod, az attól még fájdalmat okoz és pusztulást hoz. A mai lét (úgy René Descarets óta) lefokozza az embert. Az animal rationale félreérthető, lehet tudatos létező is, és csupán "eszes állat is". A fogyasztói társadalom materializmusa maga a létrontás! Az "objektív tudományok" a világot lefokozzák az anyagi jelenségek szintjére, és kész a mátrix, a kalitka, az intellektuális börtön:

• csak egy életünk van mindenre,
• tülekedni kell, versenyhelyzet van,
• az erkölcsi értékek csak gyengévé tesznek (Machiavelli, Nietzsche)
• csak hasznosság (utilitarizmus) létezik
• az erősebb túlél, tehát szociál-darwinizmus uralkodik a társdalomban

Beteg társadalom és a betegség örökítése

Mi történik egy Borderline³⁷ társadalomban, ahol:

egyrészt: az egyén ön-imádnivaló, sérült kötődésű, divatos, modern, népszerű, szelfizik és lájkolják és függ mások elismerésétől, nem autonóm. Csak a karrier, szexuális vonzerő és anyagi javak enyhítik sajgó belső ürességét?

másrészt: elhanyagolják, nincs családi/ iskola/ faluközösségi megtartó erő, versenyezni kell, ezért mindenki potenciális ellenfél, vetélytárs, ahol nem tanulhattuk meg az együttműködést (igazi család, kisközösség)

kis világ/ mikrokozmosz		makrokozmikus analógia
Anya-gyermek Borderline		Társadalmi-Borderline

 

egyszeri nagyobb, vagy többszöri kisebb trauma, abúzus, érzelmi elhanyagolás, rossz kötődés, a biztonság hiánya, az anya nem tekinti lelkes lénynek a csecsemőt, nem számítanak érzelmei-szükségletei = rossz mentalizáció: a csecsemő nem látja önmagát az anyában, mert az merev, bánatos, elhárító: nem látják egymást, nincs egymásra hangoltság

A nagyobb közösség érzéketlen az egyéni szükségletekre, verseny és korrupció van kölcsönösség helyett az óvoda/ iskola nem tud ráhangolódni a gyerekre, nem látja egyéni szükségletét, a kicsi nem tud majd jól adaptálódni, autizmus – vagy túladaptáció –A többi embert nem tudja élő, lelkes, érzelmekkel és szenvedéssel teli létezőnek tekinteni: hivatali eltárgyiasítás – mentalizáció - összetartásromlása

"A trauma azonban nemcsak egyszeri 'nagy' trauma vagy szexuális és fizikai abúzusok lehetnek, hanem mikroesemények [ráhangolódási deficitek] sorozata, melyből traumatikus folyamat áll össze. [a kicsi nem tanul kötődni] A korai anya-csecsemő interakciók során az anya nemcsak biztonságot ad külső veszélyekkel szemben, hanem a csecsemő:

érzelmi-affektív világát is szabályozza, voltaképpen metakommunikatív módon (arckifejezésén, gesztusain, hangtónusán és hangszínén keresztül) visszatükrözi a csecsemő primer érzelmi állapotait.

Egy ilyen, a csecsemő igényeire, szükségleteire jól ráhangolódó anyai érzelemreguláció lehetővé teszi a későbbi felnőtt számára, hogy érzései automatikus módon szabályozódjanak, illetve azt, hogy az emberi kapcsolat alapélményét megkapja.

Továbbá, a biztos, "elég jó" anyai gondozás kialakítja a csecsemő veleszületett készségéből azt a képességet, hogy a másik embert úgy tekintse, mint elmével, tudattal bíró ágenst, létezőt (mentalizáció). Ez egy kölcsönös szabályozás, hiszen a csecsemő is szabályozza az anya működését. Winnicott³⁸ így írt: 'Mit lát a csecsemő, amikor anyja arcára néz?'

. rendszerint az anya is a csecsemőre néz, és ahogyan néz, az kapcsolatban van azzal, amit ott lát. [de mi van akkor, ha] az anya rendszerint, csak a saját hangulatát tükrözi vissza, vagy ami rosszabb, saját elhárításainak merevségét. Egymásra néznek, és nem látják önmagukat . ami látható, az az anya arca'."

És. mi van akkor, ha ez az egymásra oda nem figyelés társadalmi méretű -tehetjük fel jogosan a kérdést. (Kavetzky Péter tanulmánya in: Judit-Lewis-Herman: Trauma és Gyógyulás c. könyve bevezetőjeként) Átlátjuk, hogy egyre több a gyereket felnevelni képtelen egyén?!

Vajon a társadalmi intézmények érzékenyek-e az állampolgárok szükségleteire? A kriminálpszichológia azt állítja, a bűnözői karrierért maga a társadalom is jelentősen felelős. A minimálisan alkalmazkodni nem tudókat inadaptáltaknak nevezzük. Ám az inadaptáció, normasértő magatartás (mint, szociális fogyatékosság, deviancia) összefügg azzal, hogy valaha, bárki, volt -e tekintettel az ő koragyerekkori testi-, érzelmi-, szociális szükségleteire?? Nem csak az egyénnek vannak ún. elhárító mechanizmusai (Anna Freud nyomán) pl. a bűnt/ vétséget ünem én tettem (valaki más -a felelősség áttolása), ünem úgy tettem, nincs akkor jelentősége (bagatellizálás), ünem is emlékszem rá (elfojtás), nem is úgy volt (tények elismerése de átrendezése), üén nem is tehettem, erre-arra nem is vagyok képes (én-beszűkítés), üazért tettem mert. (megideológizálás, ún. racionalizáció), üte tetted! - ellentétbe fordítás.

Ha ismét meggondoljuk, mi van az egyik, a szubjektív oldalon, s mi az intézményes felelősség oldalán, amin óvodát, iskolát, a megszűnt ifjúságvédelmet, területi gyermekgondozást, gyermekotthont, árvaházat, szociális munkásokat és jelzőrendszereket, kizárólag hazai vonatkozásban azt mondhatjuk, nincsenek szakértők a kormányban és nem jut el 'alulról' információ a döntéshozatal szintjére.

A politika elvi értelme a szakrális királyság óta mit sem változott, annak biztosítása, hogy a polisz (város) / ország ifjúsága majdan kiteljesítse a potenciális emberi méltóságot és az ember szellemi természetét.

Ehhez:

• egyenlő esélyek kellenének
• egyenlő bánásmód szükséges. Ami írott, de egyszerűen nem létezik.

Aki nem biciklizett hóban napi nyolc kilométert, hogy iskolába jusson, akiknél gyakori a tanyai áramkimaradás, se rádió, se internet, de csak a gyertya világít, az el sem tudja képzelni, mi az az egyenlő esély. Aki nem tud eljutni kollégiumba, egyetemre, annak már a most -ban beszűkült a jövője. Az önnevelés, önképzés és felelős életvitel (esélyek hiányában) illúzió! E sorok írása közben épp most, 2 perce szállt le a Marsra egy űrszonda. De a mentő nem jutott el Dombostanyára s valakibe belehalt a magzata. A kertségekbe nem lehet eljutni betonúton, mert az már nem út, kráterek vannak rajta. nincs pénz a szegényekre, de az offshore bankokban annyi mosott pénz van, hogy egy vadonatúj országot fel lehetne építeni teljes közművesítéssel!

A kulturális átörökítés azt sugallja az embereknek, csak korrupcióban/ behódolásban lehet élni. A szegénység szégyennek számít, csak az nem tisztázott, kinek a szégyene? A szegénység gyengeségnek számít, csak az nem tisztázott, kinek a szégyene?

A kollektív bűn anonim, de bűn. Hallgatólagosan tudjuk, hogy nem tartjuk be a törvényeket (anómia), de csak magánbeszélgetésben állapítjuk ezt meg. S azt is, hogy "úgy sem lehet ez ellen mit tenni" -s ha ezt kellően sokáig mondogatjuk, akkor ez megerősödik, s hamis meggyőződéssé leend. A tehetetlenség (tartós munkanélküliség, állandó diszkrimináció, engem pl. 3 diploma miatt a "túlkvalifikáltság miatt" nem alkalmaznak) lélektani következménye az ún. tanult tehetetlenség: bármit teszel, nincs eredménye, learned helplessless. Pszichológia és jog keményen összefügg: tanult tehetetlenséggel nem működik a jogérvényesítési hajlam, gyakorlat, kulturális mintája (családok, közösségek). Vannak országok, ahol nem mindenkinek egyforma a briós ára, vagy németnek nem is jár (ún. geoblocking) -mindezt az emberi jogok deklarált-elismert korában. mert más a turista, a helybéli, vagy ahol több közösség él együtt (Belgium, Francia, Belga, Vallon, Német.)

A mi országunkban a képviselők 10 hónappal később is javíthatják vagyonnyilatkozatukat, holott ott 40-140 milliós értékekről van szó! Ha én, egy mezei, szürke honpolgár napot kések, akkor büntetnek. Én előre kértem, mennyi az adóm, a kertes házam vétele után? A nav azt mondta, várjak, majd megítélik. Ők késtek, de én fizettem, igaz csak 470 késedelmi díjat -mi van, ha nem megyek oda személyesen? Az, ha Kósa Lajos elfelejt beírni egy balatoni 120 m -e villát, az nem tétel, ugye, s három hónap sem késés, mert a képviselők más elbírálás, más egyenlő jogok? alá esnek.

Létromlás - Corruptio

Maga a lati kifejezés, corruptio, elromlást, megromlást, valaminek a meghibásodását is jelenti. Átvitt értelemben: megvesztegethetőség, azaz: erkölcsi megronthatóság. A mi társadalmi-kulturális, jogi-erkölcsi kontextusban mit jelent ez? Van-e még társadalmi szerződés?

Nincs már ilyen. Ha a mélyszegénységet, a hajléktalanságot nézzük, sőt, a nem budapesti fogyatékkal élőket, bizony az anyagi nyomor mögött szellemi nyomor van. Az együttérzés hiánya, a tulajdonon alapuló társadalom. A tudat elaludt/ kihunyt, hogy a másik is érez, szenved. A kutya többre tarja másik fajtát, mint az ember a saját társát, erről beszélt már Buddha is, Jézus is, bár akkor nem létezett az a szó, hogy szolidaritás (de volt rá az együtt-rezgés, rezonancia -szünpatheia, s a szeretet). Azt mondták, "adjatok a koldusnak!" Az adásért, önmagáért (érték, irány, preferencia). Talán több kutyát fogadnak be, mint hajléktalant.

Mivel magyar állam függésben tartja a tömegeket, mert a 70 ezer forintos átlagfizetés (2014/15) vagy a munkanélküliség olyan tehetetlenné teszi az embereket, hogy az nem tud kitörni saját nyomorából. Az állam nem biztosít emberi méltóságot a saját állampolgárainak. (társadalmi szerződés? adó - juttatások) Nem is akar, s a tömegméretű pénzlopás miatt sem juta elég anyagi forrás. Emberi roncsok rehabilitálása a szociális munkát is kimeríti, s minél később e folyamat, annál nehezebb és drágább! A korrupció/ protekcionizmus utólag mindig drágább!

A társadalmi szerződés tehát nem működik, összehasonlítva Francia-, Németországgal, Ausztriával, tehát közvetlen környezetünkkel. Nem működik a használtruha gyűjtés, és persze nálunk, még azt is lopják. Élelmiszer segély? Szociális gyógyszer? A lét méltósága? Az együtt-lét tudata? Az ego uralma a lét fölött? 4 millió ember éhezik, a létminimumon élt, miközben a Kossuth rádió korkóstoló műsorában megtudhatod, hogyan kell a gesztenyével töltött kacsát sütnöd, ananász mártással, micsoda ízetlenség -az ízek kavalkádjában.

Vegyük már tudomásul hogy a magyar nép kétharmada a rendszerváltás vesztese! A mai napig az! Mások már extraprofitot, meg ultraprofitot termelnek, akiknek az állam még több kedvezményt ad (mert a gazdasági és politikai hatalom egymást erősítik titokban): A pénzgyűjtés egy összeg (biztonság) fölött, betegség, kényszeres és anális fixáció! Zuhanás a semmibe. A civilizáció vége. Újra állatok lettünk. -Észre se vetted?

Valaha a barbároktól félt Róma, hogy elpusztítja a civitas -t (várost), a művészetet, a csillagászatot, geometriát, jogot. s közben mi lettünk barbárok. A római politeizmusban már senki nem hitt az olymposzi istenekben, de hittek s joggal hittek a rituálék, s ébren tartott kultuszok összetartó erejében.

Manapság a közgazdaságtant tekintik a legtudományosabb társadalomtudománynak. mert egyre több benne a matematikai apparátus. A matematika nem tudomány -egy nyelv. A mindent méréstől semmi nem lesz "mélyebb" tudomány. A mennyiség csak egyetlen dimenziója valaminek! Pedig még csak nem is tudomány. Mert annyi a közgazdaság ,megismerhetetlen faktora, gyorsan változó faktora, hogy a közgazdaságtan nem tud igazán jósolni. A tudomány egyik lényege a tényezők ismeretében való előre jelezhetőség. A közgáz' csak a keresletre és kínálatra. A tanhá, az 'élv' keresése ural ma bennünket. Nem táplálkozunk, hanem ízekre vágyunk. Nem az eső elöl megyünk lakásba, hanem a komfort luxus fokozatát. Itt nem kereslet és kínálat van, hanem torz keresletről, mesterségesen megteremtett igényről, mint hiányról van szó, azután valamiféle keresletről, de nem a piac törvényei szerint.

Hanem a reklámpszichológia, a még jobban felkorbácsolt érzéki éhség (tanhá), manipuláció = neked erre szükséged van, vagy épp a félelemre épülő hirdetések közgazdaságtana van. "Pirikém, most jövök a szemorvostól, azt mondta, macula (látófolt a szemfenéken) degenerációm van. Juj!" Meghalok! Végem. -Álprobléma. majd a megoldás kínálása: szedj ezt meg amazt, és akkor nincs baj. Ráadásul minden negyedik ingyen van! Hajrá! Szedj még többet, még egyebet! Nos, ez bűn: félelmet kelteni, ráadásul csak azért, hogy eladhass valamit. Bűn, de a Kossuth rádióban nem az, de ha én rémhírt terjesztenék, félelmet keltve, eljárás indulhatna ellenem.

Az emberkép -telen ember(iség)

A lét lefokozása odáig "sikerült" hogy a mai tudomány-centrikus (= tehát egyoldalúan bal-agyféltekés, szükségképp egy oldalú) világképben nincs meg az ember helye. Ez szükségszerű, mert a társadalom így is néz ki: embertelen.

Azt még a gazdag emberek is tudják, hogy a lét: szenvedés. Részben önmagunktól, részben attól a világtól, amit saját magunk hoztunk létre. A kiút a szenvedésből (moksa) az erényes (vedd szó szerint: helyes) út. Erény = ahinszá (szanszkrit, Hindu), erőszakmentes.

Azért erényes, mert nem okoz szenvedést -sem másnak, sem magadnak.

Ki tud mit kezdeni a szenvedésmentesség fogalmával? A buddhisták nyilvánvalóan. Azonban számos politikus a szociopata karakterét mutatja: nem szorong, nem érzi át a másik fájdalmát (a szociális nyomor, a mások érdeke!), nem szeret, nem érez bűntudatot, s nem tud tanulni = változni (fejlődni).

A társadalom az együttérzésen és együtt-akaráson, konszenzuson alapulna? con + sensuus = együttes érzet, felfogás, értsd: megállapodás.

Mi rényleg abban állapodtunk meg, hogy állandóan vitaminokat kell szedni, mert az ételünk oly silány, tápértékben szegény?

Abban állapodtunk meg, hogy a magyar metrók és buszok gyakran kigyulladnak?

Abban állapodtunk meg, hogy állásokat meg sem hirdetnek, vagy a hirdetés freak (hamis), azaz már régen dolgoznak benne?

Abban állapodtunk meg, hogy a kormány statisztikai hivatala 4,1 milliárdot költ még csak ki sem nyomtatható hülyeségekre, értéktelen adatokra, ál-felmérésekre, vagy: szükségtelen felmérésekre -amit: csak közérdekű adatigénylésként, de peres eljárás útján lehet kicsikarni, s 400 000 sem jut egy iskola karbantartási költségeire?

Abban állapodtunk meg, hogy kormánytagok folytatólagos szabálysértéseire nincs jogi válasz, de a tíz szál nárciszt áruló 74 éves asszonyt meghurcolja és pénzbüntetésben részesíti a közterület-fenntartó??

Abban állapodtunk meg, hogy rothadó -de lefagyasztott húsokat adunk el egymásnak??

Abban állapodtunk meg, hogy a terhes pszichiátriai beteg, ágyához kikötve egyedül kezd szülni? Még élő magzatot, akire azt hazudták, halva született? Holott ellátatlan volt egy kórházi osztály kellős közepén. Vagy vezessen le szülést a takarítónő?

Milyen tudati színvonal jellemzi a XXI század Balkánját (Kelet-Európáját??)

Javaslom a Szép zöld c. francia film megtekintését. Hogyan lehetne még élni? Van-e alternatíva az egymás megrablására és megtiprására és a tömény hazugságra, amiben élünk?

Magyarországon megfélemlítik azokat a tanárokat és nővéreket, akik tiltakozni/ tűnteti mertek. Csak nem ez a demokrácia?

Az EQUINET (európai egyenlő bánásmód network) adatai szerint honunkban a láthatóvá vált (mobbing) min. 7%. Tehát valószínűleg ennél több (latencia, rejtve maradás). A munkahelyi zaklatásnak persze van egyéni és szociológiai megítélése -csoportnormák, (minek vesszük?, pl. a "beszólás", "jól nézel ki", "de meg ..k" lehet a szexuális vonzerő elismerése) -és persze jogi megítélése is. E mögött törvény, ismét e mögött szemlélet uralkodik: mennyire védett a munkavállaló??

A rejtett diktafonos felvétel törvénytelen módon készült, tehát nem feltétlenül elfogadható a bizonyíték szerzése (személyi szabadság, engedély nélküli felvétel), csakhogy:

a jogászok fejében ideje lenne a prioritásoknak:

a munkahelyi zaklatás magasabb jogvédelmet illet meg, mint a személy engedélye nélküli felvétel. Különösen, ha a hang-, képfelvételen másról, pl. üzleti titokról, hanem magáról a zaklatásról szól. Ami ügye bár, nagyon fontos bizonyíték lehet.

A zaklatás jellegéből fakadóan inkább intim, négyszemközti helyzetben valósul meg. Volt olyan katolikus(!!) munkahelyi vezető, aki a nem vallásosokat kifejezetten leszólta, bántotta, egyenlő kvalitású munkadarab elbírálásakor is hátrányosan ítélte meg a terméket, s mire öten hagyták ott kft -ét, eszmélt az óvatos hivatal (megyei egyenlő bánásmód hivatala).

Mátyás király igazságosztó körútjai legendásak, vagy csak legendák? Minden esetre, az Egyenlő bánásmód hatóság helyi hivatalainak színészekkel kellene rendszeres próba állásinterjút, próba-vásárlásokat stb. eszközölni. Sőt, arckitakarással a médiumokban közzé tenni. Mert nem önként, vagy felismerésből tartanak be jogokat, adnak juttatásokat a vállalkozók, vagy állami főnökök; pusztán félelemből. Hiszen kultúránk birtok és félelemalapú. A rendszeresebb ellenőrzés és rövid tv riportjaik talán elindítana egy jobb normatudatot. Élje át a rohadt húsát a korrupt eladó (falatok), élje át a diszkrimináció hatását (tréning, nem büntetés), aki ezt teszi. A büntetés filozófiájáról mindenki tudja, nem biztos, hogy egyáltalán jó intézmény. Az biztos, aki maga is átéli, mondjuk egy rövid tréningen, mit okozott, az inkább nevelő hatású. Jó a spanyol példa: rögzített biciklin 3-4-5 buszsofőr érezhette magán, milyen az, amikor közvetlenül mellettük robog el egy busz a maga félelmetes tömegével.

A jogászoknak és politológusoknak, ha magyarként tudnának összefogni, erős visszajelzéseket kellene adni a politikai döntéshozóknak. Ők referenciapontok lehetnének, de hogyan is? A jog az általános társadalmi állápotok tükre. Ezzel összefüggően a jog is torz -ha a társadalmi állapotok torzak. A feladat adott, a jogot közelíteni kellene az erkölcshöz, mert az attól eltávolodott: létromlásban élünk évszázadok óta.

A jogászi dilemma, hogy szolgál-e vagy kezdeményez-e a jogfejlődésben? Nyilvánvaló, hogy kultúránk nem elfogadó, ún. vagy/ vagy kultúra. Én azt gondolom, hogy a jogásznak az és kultúráját kell elősegíteni. Mert a törvényhozóink nem a társadalmat (nagyobb rétegek életkörülményei + jövőformálási lehetőségei = társadalmi mobilitás) szolgálják.

Ne feledjük; a pénz és a hatalom megszokott uralma ma már mechanikusan háttérbe szorítja az elsődleges emberi értékeket-érdekeket, alapjogokat.

A másik jogi dilemma, lehet-e nem törvényes bizonyítékot felhasználni, ha az tényleg, egyértelműen bizonyít valamit? Ez pszichológiai természetű, ún. cél-eszköz feszültség (frusztráció). Pl. gazdag akarok lenni (cél), de ezt nem rablások által (eszköz) akarom elérni. Ez elsősorban a bölcs (élettapasztalat + sok szempont hatékony egybe-integrálása) megítélés kérdése. Eseti megítélés, mert a túláltalánosítás nem tud az élet sajátosan egyedi eseteit rugalmasan követni. -Megítélés? Újra a falba ütközünk, a jog mívelői csak betartatnak-betartatják a törvényeket vagy. Lehet-e élni a törvénymódosítással, de úgy igazán, s nem csak a politikusok engedélyével, netán, kérésével??

Hogy lehet az, hogy a törvény nem mindenkire vonatkozik?? Akkor sem, ha nincs mentelmi joga. Milyen függésrendszer tart fogva oly sok elmét és szívet? Az nyilvánvaló, hogy sem királyság, sem papság-autokrácia (teokrácia), sem semmilyen vélt demokrácia még nem volt megoldás az "aranykor" felidézésére. Mert az elvek/ értékek/ törvények sérülnek egy végrehajtó hálózatban.

A pszichológiai motívum is tetten érhető: a pszichológus és jogász hallgatók között szignifikánsan több a normakövető. Félelem az eltéréstől, sőt. A bántalmazó védelmezése típusú lelki mechanizmus: az apa, a tekintély, akár az agresszor védelme (hogy ne sérüljön az apakép). "Rossz voltam, apám csak azért vert/ volt szigorú, stb." A törvény mindig segít az igazodáshoz, az elfogadott kell a pszichológusnak ahhoz, hogy normális legyen, a jogásznak, hogy becsületes, jobb így: törvénytisztelő, normakövető. Azok, a kik nagyobb szigorban nőttek fel, lelki attitűdjük, hogy nem mernek rákérdezni a tekintély véleményére, elvárására, még csak a behódolás szót sem használnám. Egyszerűen hisz és bízik a tekintélyben. A filozófus, a kreatív művész és a forradalmár épp ezért kellemetlenkedik, mert tekintély helyett igazságot szeretne.

Az élethez való jog banális, magától értetődőnek tűnik. De ha se munkád, se passzív jövedelmed kiadott lakás) sem pénzed, sem szociális ellátásod nincs, csak idő kérdése, hogy a minőségi éhezés, vagy gyógyszerhiány megöl. Én nem a középkorról beszélek. A mostról. A munkanélküliség remek eszköz az ún. pénz általi függőségben tartáshoz. Mesterségesen szükségtudatban tartanak bennünket. Nincs szűk-ség. Élelem mindenkinek jutna. Tudod, mennyi üres lakás van a világon? De a tulajdonhoz való jog felülírja mások, hajléktalanok túléléshez való jogát -igen, ez kicsit kommunista ízű. -De nem tény-e?

Magyar fokhagyma, bor, pirospaprika nem azért nincs, mert nem termeljük, hanem mert a piac erősen manipulált. Tulajdonképp a normál közgazdaság "meghekkelése", az árak mesterségesen magasan tartása, "hozzáadott értéktől és kereslettől" függetlenül. És. mire egy tankhajón ideér egy termék, a szállítás és a környezetszennyezés százsorosa annak, amibe a termék előállítása került.

Mindezek után azt mondhatjuk, a politika (a polisz/ ország állam általi megszervezése) szűklátókörű. Persze, a 'látótér beszűkülés' -látszólag- szemorvosi műszó. Egyfelől azt jelenti, hogy a politika nem képviseli a szélesebb értelemben vett nép érdekeit. Korlátozott, buta (!), ismerethiányos, elmondja, mit tanítsak a hatodik b.-ben, hogyan vegyem ki a vakbelet, és mikor menjek boltba (vasárnapi üzletbezárás), kilopja a földet a búza és a bárányok alól a földalapú támogatásért.

Az önzés tudatlanság. A tudatlanság bűn.

A tudatlanság = a korlátaim/ a korlátok nem látása,vagy látása de nem tudomásul vétele (ignorálás, latin: a buddhista ignorantia, a-csittá, a-vidzsá) Az önzés másik formája a csillapíthatatlan bírvágy, minek 100 millió után még offshore cégbe még kétszázmillió (súlyos személyiségzavar). A vágy (tanhá) nem lehet parttalan, mert olyan, mint a kisgömböc meséje: mindent fel akar falni, s végül kipukkan -mert a természet a rákos-öncélú rendszerekbe kódolta saját halálukat.

A politikai működés polisz szervezés manapság nálunk az:

• iskolák minősége - gyermekvédelem, és az első, legfontosabb esélyegyenlőség színtere, nem pedig oktatás!!!
• személyiségfejlesztés, közösségi létmód fejlesztése, csak utána tanítás, (tehát a főiskolák pedagógiai tanszékeinek tréning-orientált, hogyan vezetem a csoportot? típusú átalakulása, saláták magolása helyett). Tanítás, de még mindig neveléssel (a személyiség elismerése ég gondozás), amibe a gimnázium is beletartozik,
• egészségügyi prevenció megteremtése, még mielőtt beteg lesz valaki, utólag drágább és fájdalmasabb is (betegutak, egészségügyi közgazdaságtan)
• javított munkakörülmények, és korengedményes nyugdíj bizonyos rendőri szolgálatnál, tűzoltók, katonák, bányászok, mentősök, röntgenesek, stb. esetében
• a munkavállaló védelme a kapitalista túlkapások ellen, a főnöki visszaélések, túlórák, ki nem adott szabadságok, több munkakör rejtett ellátása egy munkabérért, stb.

sokkal több szakpolitikát, mint pártpolitikát

Pártpolitika = törzsi identitás, szabály, és csoport-érdek. Már Jézus is, a zsidó törzseket élesen kritizálva a felebaráti szeretettel kapcsolatban, és a szeresd ellenségeid kijelentéssel arra tanítja: a törzs/ csoport/ ország, csak az én, az ego kiterjesztett identitása. Meg kell haladni. Buddhista elődje, an-attá, az én (én-szempontúság, ego-centrizmus) relativizálása, mert semmi nincs önmagában. Csak kontextuálisan, fizikai-kémiai-biológiai-szociális kapcsolataiban.

Mit is jelent ez? Azt, hogy lassan a politika önmagát haladná meg. alulról, szigorúan az egyes ember (ol. felnövő egyetemisták) tudati emelkedésével- Ami involválja (magába foglalja) a spirituális fejlődést, amiről. pl. Eckhart Tolle Új Föld című munkája, Ken Wilber munkái. Figyelem, manapság a legértékesebb munkák rendre olyan szerzők tollából kerülnek ki, akik lelkészek, buddhista szerzetesek, egyben pszichológusok, közgazdászok (Buddhista közgazdaságtan - Zsolnai László szerkesztése) filozófusok. Tehát: több, mai, modern, fejlett ismeretekkel bírnak, az ismeretek mellett jelentős élettapasztalattal, és, ami igazán fontos, sajátosan sok ismeretet sikerült egy egységes látásmóddá integrálni. (Nincs politikai elfogultság, szocialista, vagy épp liberális szemüveg = szűrő rajtuk).

A világot megint a vak vágy és élvkeresés (tanhá) mozgatja, tehát az ember elállatiasodott. Lelki rugók helyett ösztön-mozgatók. Az ókori birodalmak "bölcsek tanácsa", a közösségi jól-lét eléréséhez (csanda) jó alapot adott egy jobban szervezett társadalomhoz, de úgy, hogy a természet, a többi ember, az egyén érdekei is illeszkedjenek (= harmóniában legyenek).

Csanda	Tanhá
egyéni-közösségi -öko jól-lét, törekvés belső kontroll = önjutalmazó = belső érték	egyéni kielégülés sóvárgás/ vágy külső kontroll -jutalom

De hát hol is lenne ez az öko jóllét? "Magyarország szeretlek" - mert kilenc és fél millióból négy éhezik? Mert esélytelenséget jelent vidékinek, tanyasinak, falusinak lenni? Romának lenni? Intelligensnek és kreatívnak lenni épp ily hátrány.

A közgazdaság szerint a fogyasztás mozgat mindent. A kor paradigmája szerint állandóan növekedni kell (mint egy rákos daganatnak), a termelésnek, a fogyasztásnak, ami már önmagában őrület! Mi tud növekedni örökké? És minek növekedni? S milyen áron, kiknek lesz jó növekedni és kiknek a kárára?

Kik irányítják a növekedést?? Kié a kontrol? Aki irányít, az is tudja, hogy a kontrol legtöbbször illúzió? Előbb-utóbb minden rendszer megdől -a változás/ a szabálytalan folytatás törvénye az Univerzumban. A kontrol nem a profit megszerzésére kell. Azok az elmebetegeke, vagy hatvan család, aki uralja a bolygót, nem pénzt akar. a gazdasági hatalom csak eszköz, magának a hatalomnak a gyakorlására. Betegek. A biztonság elemi szükségletünk a Maslow piramis alapja. A hatalom már tanhá, beteges, öncélú kötődés egy euforizáló állapothoz. A törvény, amid van, az köt, amit birtokolsz, az visszabirtokol.

A fogyasztás eredete a hiány. Ha a fogyasztás csak vágykielégítés, a testiség is, az egyéni önzés is csak állandó megerősítést nyer. Tehát nem a jól-lététért van. A fogyasztás átalakult el-fogyasztássá, a környezeti források felzabálásává -s már a Földanyának sem jut. Ráadásul. a kielégülés folyamata: hiány - keresés - fogyasztás - kielégülés - a kielégülés elmúlása - hiány. Nincs vége.

A közgazdaságtan épp ezért ki van herélve, mert számításai során rendre kihagyja a többi létezőt, az etikai tényezőt, a szocio-ökonómiát, de még az élhető jövőt is, az emberek lélektani dimenzióját. Bonyolult egyenletek, számítások, mindig: minőség helyett: mennyiség. Értelmezés és megértés helyett: mérés. Szánalmas. Hamis.

A mi világunk az elvevők világa. A felbomlott egyensúly világa. Férfivilág, erő, erőszak. A női jin minőség, a megegyezés, béke, szelídség hiányzik. A média: Zombik. Transformers. A 300. Izmok, kardok és vér. semmi egyéb. Hogy kik harcolnak, miért harcolnak, esetleg történelmi háttér (öncélúság -rákos sejt) Háborús filmek. Robotok izzó szemei. Fémtestek. Nincs gyengédség. Nincs osztozás. Vae victis, jaj, a legyőzöttnek! Ilyen a gazdaságunk is, erőszak, a pénz erőszaka, a kommunikáció erőszaka. Erény nélküli világ.

A munka ma már csak kényszer. A pénzhez, tehát a fogyasztási lehetőséghez vezető út. A csanda olyan munka, ami bár munka, de inkább törekvés. Nem rajongok a kert ásásáért, de ha meg akarom tartani a piros tulipánjaimat. Nem nagyszerű dolog hideg őszi esőben kivinni Ká-Ká Bushundit megpisiltetni. De boldogan teszem, ne tartogassa. Érezze jól magát! Nem szeretek a tetőre menni, de ha megcsinálom a cserepeket az a jó érzés és közjó az eredménye, hogy senki nem ázik meg a házamban. Van tehát olyan munka, ami önmaga célja, és ha nehéz, ha nem, jó érzéssel tudjuk végezni, mert nagyobb jól-lét lesz az eredménye. Folyamatában pedig a tudatosság ad azért némi jóérzést a verítékek mellett, a munka erényes célja. A munka közgazdasági értelmezése nem láttatja, nem is láttathatja mi a különbség a csandából fakadó és a tanhából eredő munka között. Dolgozom, mert pénz kell, akár utálhatom a munkámat is, de pénz kell, hogy kielégíthessem a vágyaim (tanhá).

Látható, mennyire igaz, lehetne más is a világ! Ami a saját tudatosságunknál kezdődik. Sokszor hisszük azt, és rosszul hisszük, hogy elégedett embertársunknak több van. Jobb helyzetben van. Mégis, teli a média öngyilkod és kőgazdag popsztárok, milliomos üzletemberek eseteivel. Nos, az elégedett embernek épp, hogy kevesebb van. Tudniillik kevesebb vágya van.

Talán Szókratészről mesélték, hogy egy boltba lépve felkiáltott, istenem, mennyi dolog, amire egyáltalán nincs szükségem! De a tudatlanság miatt nem is tudjuk, mi igazi lelki-emberi szükségletünk, s mik azok a sprék, kencék, telefonok és haszontalan kacatok amikről rendre azt hisszük, boldogabbak leszünk. Így is hívjuk, megyek shopingolni, azaz, veszek, de még azt sem tudom mit, csak keresem a birtoklás és látszatújdonság izgalmait. A divat mondja meg, hogy ki vagy, muszáj státuszt birtokolni, mutatni, nekem telik rá. Ez már pszichológiai nyomor, tömegjárvány (endémia), és ez a betegség kell ahhoz, hogy túlfogyasszunk.

A túlfogyasztás nem csak azt jelenti, hogy felzabáljuk a magunk és mások jövőjét. Hanem hogy nem ismerjük azt a szót és érzést, hogy elég. Ám a megelégedettség nem közgazdasági fogalom. Sőt, veszélyes, mert nem szolgálja a túlfogyasztást. Tehát e kis könyvecske is, úgyszólván közgazdasági kockázat egy olyan őrült világban, ahol a kielégülések és fogyasztások végtelen láncolatában újra csak az újabb vágyakhoz érünk.

A közgazdaságtan hamis feltevése, hogy állandó verseny van, pl. a "szűkös forrásokért", a jólétért. Pedig nem is létezne emberiség, ha valaha jó sokáig nem működtünk volna együtt. Pont, hogy a valahai együttműködési képességünk volt a feltétele, hogy a bolygó "urai" (gazdái) lettünk. Ma mániás-paranoiás slogan: verseny! Tudod, mennyire káros a virtuózok c. komolyzenei vetélkedő? Össze nem lehet hasonlítani egy jó hárfást, egy jó furulyással. A műsor célja az volt, hogy újraélesszék a kultúrát, mert a kereskedelmi adók, akik eladták a lelküket az ördögnek, gyönyörűen tönkre tették az emberek ízlését, hagyományát, kultúráját. -Jog?? Ha leégetem a házad: vagyon elleni bűncselekmény. Ha a lelked teszem tönkre, s a hirdetésekért pénz kapok: akkor ez aljas indokból, bűnszervezetben (tv2, rtl, M1 Duna, Mtv2 .) és folytatólagosan elkövetetett mentális károsodás, [vö.: kiskorú veszélyeztetése³⁹] de a jog erre vak. Nos, nemes a cél, de nincs virtuózok, mert a zene a lélek kenyere, s bár van virtuozitiás, nem ez az elsődleges, hanem maga a lélekemelő művészet. Mert az állatnak nincs művészete, ez nagyon fontos és vallási mélységekig vezetne.

Egy tudomány paradigmája, alapállása, koncepciója olyan, mint egy szemüveg, ami kiszűr, vagy épp kinagyít dolgokat. A tévhit, hogy az élet célja (XIX. század után) a boldogság elérése épp olyan semmi filozófia, mint, pl. a középkorban: egyesülés a megváltó Krisztussal -spirituális, túlvilági boldogság. Törzsi népeknél: az ősökkel való újraegyesülés. Nem tudsz Krisztussal egyesülni, mert ő nem kívül an, hanem benned. Ha hiszed, ha nem, én annyi kereszténnyel ismerkedtem meg (orgonista révén), és rosszabbak a nem hívő "populációnál". Önzőek, képmutatóak, puffogtatnak bibliai idézeteket, s egyáltalán nem segítőkészek, a vallásról beszélnek, de nem a másik ember lelki, szociális, vagy közvetlen testi (éhezők!) szükségleteiről.

Nos, hogyha nincs etikai következmény, vallásos értékrend, sem reinkarnáció, mely újraszületés tetteid visszahatásaként újra létfeladatok elé állít, ha csak ez az egy életed van a boldogság eléréséhez, akkor egyre több eszköz lesz megengedett a szorongás ("elszáll az élet") és sóvárgás presszionáló hatása miatt. A tanhá típusú munka: vágymotivált munka, (pszichológiai terminussal) külső jutalmazásos (rang, jó fizetés) lesz az út a te vágykiélésedhez. Az USA függetlenségi nyilatkozatban az Élethez, Szabadsághoz és Boldogsághoz való jog a második, nyíltan deklarált jog. Az első deklaráció a Buddhizmus illetve a Krisna tudat (Vaisnava vallás) [nem első sorban anyagi jellegű] boldogsága = felébredettséghez való jog, a tanuláshoz és önműveléshez való jog, amit a közösség (majd az állam) támogat (tanítók, iskolák, templomok), ám ez szigorúan transzcendentális (emberin túli) jellegű. A boldogság nem kielégülés! A szabadság belső forrású, s nem valamitől való szabadság, hanem valamire való szabadság.

A birtokolni, kielégülni primitív s sajnos közgazdasági boldogság tana azért veszélyes, mert egy olyan idea, amin keresztül a többi ember csak eszköz az én vágykiélésemhez.

A nyugati filozófiában Immanuel Kant fogalmazta meg a kategorikus imperatívuszt,mást te ne használ,j mint eszközt, a saját céljaid elérése érdekében (instrumentalizmus⁴⁰) -de ezt már Buddha és Krisztus is mondta. A "Krisnások" (vaisnava tanítás) a legfelsőbb személyt szolgálják (Bhakták), és ezt mások odaadó szolgálatával (csanda, jól-lét) is összekötik.

A közgazdaság boldogság felfogása társadalmi méreg. Az életértelme nem a boldogság. amúgy is olyan nehezen értelmezhető, mi a boldogság. Mindenesetre nem vágyteljesítés, érzéki kielégülés, és szeretetnek, kapcsolatnak álcázott partnerfüggőség. Szórakoztató központ és pszichiátria ugyan az: az illuzórikus boldogsághajszába belefáradt és belebetegedett embertömeg.

A közgazdaság abban bűnös, hogy sóvárgást tart fenn. Elfogadja azt, a boldogság-definíciója hibás. Nem az a baj, hogy fél karom van. fogadjam el. Ha több az elfogadás, kevesebb a szenvedés. Amíg a félkarúság nem okoz nagyobb életvezetési problémát nem lehet a szenvedés oka. A jog meg védi a közgazdaságtant, a hamis, törvénytelen, kizsákmányoló vagyoni és kereskedelmi viszonyok jóváhagyásával és védelmezésével. A vágy emberi tulajdonság aminek:

1. állati része, az ösztönök, amik a fennálló homeosztatikus, biológiai hiányból születnek motiváció
2. motivált cselekvés kielégülés. Nyugalmi szakasz, intervallum.
3. Újra éhes/ szomjas vagyok, vándorlási, párkeresési ösztön, stb. Újra hiány (vágy) ð motiváció a hiány megszüntetésére.

Az ember azt gondolja, van (valahol/ valami módon) a boldogság). Megyek, meg keresem. kell az! Azonnal! Ez a nem tudás (a-vidjá, vagy a-csittá). -Miért használok buddhista kifejezéseket? Mert a modernitás minden nagyon régi bölcseletet elfelejtett. A pszichológia még "normálisnak" is nevezi a szüntelen boldogságéhséget. A magatartásorientált (behaviourizmus) és idegélettani (mozgás-ingerkeresés, újdonság: dopamin, boldogság, plató szakasz, elégedett-kielégült tétlenség, jóllakottság: szerotonin) és evolucionista pszichológia is látótérkiesésben szenved. A Védák -kori és az ógörög filozófia többet tudott az emberről és a létről, mint ma az összes tudomány. A tudomány nem bölcsesség. A tudomány fertőz, lenézi is kiirtja a bölcseletet az intuíciót. Egy kis fasz miniszter rendeletileg törli az írásszakértőket és grafológusokat a bírósági eljárásokhoz kapcsolódó szakértői névsorból. mert ő úgy gondolja. Régen az egyház uralkodott, ma a tudomány uralkodik, nincs sokféleség, pedig maga az élet sokoldalú, hol hitre, hol bölcseletre, hol intuícióra van szükség. E kis könyvecskében én a bölcsességet akarom. Megosztani. Nem középiskolás fokon, veled. Veled.

Az ember esetében a sóvárgásnak van egy nem-tudatos, "buta", tudatlan, befelé (intro [benn/ befelé] spektíve [spectio= tekintés, figyelem]) vak (a-csittá), nem éber faktora. A boldogság "rajtam kívül van".

A vágy ural engem. A kielégülés forrása kint van. No way! Az benn is lehet!

A boldogságnak vannak belső feltételei. Persze én most nem az a alapvető (vö.: ösztönkésztetéssel, élettani sürgetésről szólok. (Maslow piramis [28 old.] ) Jóval Buddha előtt, jóval Krisztus előtt, a hindu⁴¹ bölcselet az Árjáktól származik (Krisztus előtt kb. 1700 és 1200 között érkeztek, több hullámban az Indus völgyébe). A Véda a látással = tudással kapcsolatos szó, csak később lett az értelme [a bölcsességről] való hallomás. Nos, olyan régi tudás ez, s máig érvényes a világrendről, így az emberi világrendről = erényről szóló tudása, hogy az megdöbbentő! Hogy lehet ez? És honnan ekkora feledés? A Védákat akkoriban már csak leírták. Talán már ezer éve szóltak szájról szájra. A legrégibb Véda (Rg, vagy Rk, ejtsd: rig/ rik-véda) Krisztus előtti 1000 évben már lezártnak tudott. ősi erény az adakozás. Az adásnak van öröme = az én, a lokális kis világ az ego megnyílik.

Mi lenne, ha egy sejt minden vitamint, ásványt, inzulint, adrenalint, szőlőcukrot (glükózt) önmagának tartana meg? Ha egy 16-os fehérvérsejt (limfocita) immun riadóját, az immunglobulin (iL) 16-ot bespájzonlá magának??

Ma az az illúzió, hogy mindenkinek meglehet mindene. Az átkozott kapitali s szánalmas magyar változata (1970) már fertőzi a gyermek agyát: itt egy otp kölcsön, ott egy tv, amott egy mosógép, szerezni. S mindezt a többiek ellenében.

Az adomány egyben továbbadást is jelent:

• a javak [fellelhetősége-elérése] egyenlőtlenek, talán egy klíma-katasztrófa miatt halt ki az indus völgye, az Árják nem csak technológiát, törvényeket, hanem >ősi tudást< (hogyan-lét? cshanda) is hoztak magukkal
• az egyenlőtlen termelési lehetőségek,
• hirtelen változó társadalmi szükségletek,
• az élet/ élők tisztelete okán az élet (itt) marasztalása, "vendégül látása" rituális lakoma (ahol nem az étel volt a fő), étel és illatáldozatok azok az ősi motívumok, amik az adást-, körben-adást: részesülést [görögöknél: entelekheia] rögzítik, erényesnek tartják.
• csak később lesz erkölcsi jó a hinduknál, az araboknál, zsidóknál, az adomány, mint a szegények esélyegyenlőségtelenségét kompenzáló, de stabil társadalmi szokás (Jézus és kora).

A legfőbb adomány azonban az ősi tudás és a léttel kapcsolatos attitűd a lényeg.

Adni = továbbadni. Ahogy Jézus mondja, ha [amikor igazán] adsz, ne kölcsön adj!

Az ego paranoinája⁴² az, ha van neki, szerez, több lesz, ha ad/ elveszít, kevesebb. Ez nem igaz. Adni = körforgásban lenni. Lenni = másokkal összefüggésben lenni. Lenni = felemelkedni Stagnálni = lassan leesni.

A legfontosabb adás a tudás átadása

brhāhmin (a spirituális tudás átadása -hindu), pontifex maximus, a legfőbb hídépítő (Ég és Föld között, Róma), miként a sámán. Guru (ős, s nem vezető, ez csak a szó későbbi értelme), sheik (arab, bátyó, idősb). Hermész, vagy Toth kultusza a gének fölötti (epigenetikus) emlékezést ünnepli, ez minden társadalmi haladás alapja.

Táguló körök

A tudatos emberi lét megkívánja azt, ami reflexiónak hívunk, azaz, rendszeresen, mintegy; rácsodálkozva bensőnkre, mit érzek? Mit, miért csinálok? A re (vissza) és flectio (hajlás) latin szóösszetétel egy viselkedést jelent, amikor nem imádjuk, nem utáljuk és nem védjük önmagunk (szanszkrit: mīmāmsā). Szeretnénk megismerni azokat a 'belső fogaskerekeket' amik tetteink hajtóereje. Látszólag pszichológiai fogalom, de ha azt szeretnénk, hogy átlátszóak (transzparensek) legyünk önmagunk számára, akkor muszáj az önismeret elemi foka. Mit teszek, mit mondok, mit tartanak rólam mások, milyen értékrend vesz körül?

Hogy ez mennyire messze esik a nyugati kultúrkörtől, az 'elvevők' ⁴³birodalmától, az nem kétséges. A 'meghagyók' rendre természeti népek, eszkimók, nunuvat indiánok, afrikai törzsek, az ősi India, és Kína. A rák/ a hódító, a kisgömböc, a hódító [.] azért letális (halálos) mert mindent elvesz, elvevő, még önmaga életfeltételeit jelentő környezetét is felemészti. (Ember)

Erény (areté, virtus) az, ami a buddhizmus óta ún. evidencia: e-videre, ki-látszik, megmutatkozik, nem-elrejtett, azaz magától is megérthető. mi ez az evidencia? A lét = együttlét = az összes nem elvehető. Az én = látszat-központ.

A karma tana is ezt tanítja: amit teszek (karma = actio = tett) az vissza-hat reád, Jézust idézve: "Aki kardot ragad az kard által vész el" ("Isteni" igazságosság [a gyengébbeknek] kozmikus tükör -az okosabbjának, ökológiai törvények láncolata -a racionalistáknak).

A "helyes" harmonikus (= oda-illő) (nem mások szerint helyes, hanem a Nagy Egész szemszögéből) nem károsító, szenvedést nem okozó, mások létét is támogató út:

⁴⁴

Látható, különböző kultúrkörök, de a lényeg -hogy-hogy nem? - mégis Egy. Az én nem referenciapont. Nem az én boldogságom a kezdet és a vég. Mire is menne a mi fogyasztói stupid society reklámok, ösztönzők, hamis információk, vágykeltő képek, vágyni hagyó elvek és ki nem elégíthető vágyak nélkül? Csaknem összeomlana egy profitra és szükségképp kizsákmányolásra épülő társadalom??

Még valami. Az ókori és a prehistorikus társadalmak sokszor hivatkoznak kozmikus rendre -ami, valljuk be, számunkra már semmitmondó. A lét az, amiben mind együtt vagyunk, nincs hierarchia, a létben mindenki egy, mert a Létben minden egyéni létező részesül magából a létből (ontológiai egység). A szervezeti felépítés azonban hierarchikus, legyen az növény, állat, maga egy naprendszer. A legfelsőbb az ősi indus-völgyi tudás szerint: Brahma a nem változó lét-egész. Arisztiotelész szerint is, van a nem mozduló Első Mozgató.

Az első mozgató, isten (Arisztotelész), mint; causa prima (első ok), hindu rendszerben: Īśvara (isten). Tehát, egyfajta logikai rendszerben, de nem időbeniben,

Brahma⁴⁵ Īśvara megnyilvánulás sānkhya (természet megnyilvánulás/ kibontakozás) világok - önálló létillúziók (hím-nős, erő/ formálás - anyag [de sose a nyugati világmagyarázat értelmében] purusha-prakriti), függetlenség-illúziók. A szabad akarat megjelenése: lehet rombolni is, nincs segítő önmagad építője-pusztítója vagy. A taoizmusba oltott buddhizmusban persze van egy kvázi katolikus Isten (bár isten maga eleve nem lehet katolikus) mint: gondviselő (távol Keleten az együttérzés (con+passio, compassion) Buddhája a tanító Avalokitérsvara Avalo + Īśvara). Erény és felelősség egy idő után (1. rend 2. a rend egyéb lehetőségei 3. a rend-ellenes lehetőségek megjelenése 4. az Egyből kiszakadt sok-világ egy plurális [sokféleséget megengedő] univerzumban ð Fájdalom. Az Egy-ség elfeledése. A lét = szenvedés (Buddha is). A szenvedés = tanítás. Tanítás = a tanulás = változás lehetősége.

az erény föld fölötti rendszere:
a tudatlanság elhagyása -talán épp a szenvedésen keresztül:

• yoga (India, egyesülés ti.: a Nagy léttel)
• unio mystica (kereszténység, misztikus egyesülés istennel) az igazság = felismerés
• Az én odahagyása (megvilágosodás) másképp: a ragaszkodás elengedése
• bárminő identitáshoz (nő/ férfi / nem-szexuális kategóriában vagyok, gazdag/ szegény vagyok, sőt, ember vagyok. Csak az egyik létező vagyok. Csak vagyok.

Az alkohol és cigaretta lobbi + a gyógyszeripar a bábjaikkal -politikusokkal-tiltja a thc⁴⁶ -t, mert tudattágító gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása van. Esetleg nem az alkoholt, vagy a nikotint, vagy egyéb fájdalomcsillapítót választasz?? Micsoda botrány. Talán felébredsz. Miből is?? A mátrixból. Talán már magad is tudod: a társadalom (is) akarja kontrollálni a tudatod, hogy miben higgy, mit tekints igaznak, realitásnak, hogyan viselkedj, mihez igazodj. Az erény gyakorlásához egy teljesen más létmód kell. Nem kívülről várjuk ezt, mindjárt magunkon kezdjük attól függetlenül, hogy más is ezt teszi-e? Együtt könnyebb, de ez nem egy sportmozgalom, az, hogy milyen utat választasz a Te egzisztenciális választás.

-Észre vetted? Megmondják, mi a realitás, mi az igaz?? Drón vagy? lecserélhető egység? Egy rohadt rákos daganat civilizációban (tudományos -latin- nevén: humanitas civilisationis). csoda, hogy a yoga-, relaxáció-, önfejlesztő-, önismereti csoportokat [még] nem tiltják be. Gondolod, hogy az erényről szóló kis jegyzetemből kihagyhatók azok, akiknek nem érdekük, hogy felébredj = hidd azt, hogy én vagy. Te csak hidd a 'független, elválasztott én'-ként létezőt! És akkor mindent beveszel, ami a Te üdvödet/ jól-létedet, egészségedet, versenyképességedet karrieredet, "biztonságod" és ""szuverenitásod"" """biztosítsák""". A mindenkori állam a Te 'biztonságod' nevében már annyi bűncselekményt követett el, hogy nincs az a papír mennyiség, amire ezeket fel lehetne jegyezni. Ne feledd, a fél világ harcol a tudatodért, a véleményedét, a hitedért, a szavazatodért. Figyelik a telefonod, a facebook -od, üzeneteid, véleményed. Te nem vagy. A mobilod azért van, hogy követhető légy. Hogy csillámló semmi kis újdonságokkal szegezzenek egy eléd tálalt megcsinált "valósághoz".Te, mint egy csavarhúzó, mint egy fogyasztási pont, egy végrehajtó eszköz vagy, sose volt demokrácia. ahhoz egy tudati színvonal kellene. Ez nem annyira politikai kérdés. Inkább spirituális, amit a posztmodern mindinkább ki a kara küszöbölni Különben még felébrednél.

Megfigyelnek, lehallgatnak. Orwell nem fantázia, nincs múlt időben '56, a zsidó/ bárki üldöztetése, mert még most is üldözhetnek, maradt a lehallgatás -egész államfőkig eljutnak (pl. Andrea Merkel lehallgatása) van. Nem múlt el semmi, amiről azt hitetik el veled, hogy nincs már mitől félned. Szolgalelkűnek (minként zseninek is) születni kell, a született drónok (méhek, darazsak, hangyák) szolgálják a hatalmat, bár. ez nem így igaz. A drónok félelmei etetik azokat, akik majd... egyszer hatalmon lehetnek. Számukra nagyon fontos a kollektív hit, vélemény, a tömeg meggyőződése, majd annak irányítása. Hipnózis. A hit vakká tehet bennünket. Mint ahogy meg is gyógyíthat. A élénk elképzelés, behunyt szemmel, ugyanazon agyi régiókat (nyakszirti lebeny aktivitás) aktivizálják, mint a "realitás" megfigyelése. A médiumok birtoklása valóban hatalom lehet -azokon, akiknek nincs belső -jük, saját -juk, intus⁴⁷ -uk, akik a kint -ben élnek, s a közvélekedés foglyai.

A realitás programozása egyben megszabja a normákat, sokszor az egyedüli helyes utakat -iszlám, saríja, ítélet, bűn, betegség, normák, tolerancia, ideális, elvárt. A világ mindig azért versenyez, hogy megmondhassa, mi az egyedüli út, mi a normális, merre kell a hordának, a nyájnak mennie. A jól ismert jelszavak, fejlődés, magasabb rendű, helyes, nagyobb, több, növekedés.

Így oda jutunk, hogy a kezdetben irracionális jó, az erkölcs irracionális/ transzcendens eredete feledésbe megy. Az ősi tanítások (India, Kína, Mayák) szerint mintegy 20 000 éves kozmikus ciklus során a társadalmak is ciklusokon, (fejlődési fázisokon?) esnek keresztül. A mesékben, a lét középpontjától való távolodás arányában: arany-, ezüst-, vaskorként maradt ránk. A föld ún. precessziós mozgása, a hossztengelyének kis kört leíró mozgás, de a Napunk saját kozmikus mozgása adja ki a kb. 20-22 ezer éves ciklusokat, amik messze megszabnak fajok kihalását és rejtett fajok invazív szaporodását, hatalmas, talán kataklizmatikus változásokat. A társadalmi fejlődés illúzió, a technológiai ugrást és a termelékenységet nem követi a tudat változása, nem valósul meg az ahinszá, az erőszakmentes/ fájdalommentes/ szenvedést csökkentő élet: 200 millió dollárt lehet kaszálni egy slágerrel, miközben e sorokat olvasod, percenként három csecsemő, vagy gyerek hal éhen, gyógyszerhiányban. A társadalmat nem lehet megváltani, a megvilágosodás egyéni. Ám kisugárzásod, imáid, irgalmasságod, ha emberek között élsz, másokat is segít. Az egyéni út -s a többi segítése nem ellentmondásos. Csak egyéni tudatok hamarabb tudnak fejlődni, mikor már nem hat rájuk a tömegek anyagi mozgása és a kultúra hipnózisa, no és a propaganda.

A pénz monomániája már önmagában diagnosztikus értékű. Épp ezért került a "jövő politológiájába" a múlt, Buddha és Jézus (tanításai) alakjában. A sáska-étvágynál előbbre való az, ami minden emberekben közös: communis. Ez nem "az a kommunista kommunizmus", amit Magyarországon átéltünk. Ez a létezők közössége.

Csak illúzió, hogy a földön kívül nincs élet, csak illúzió, hogy a bodobács, vagy a fecske nem él (biogép), csak egy descartesi elmejáték, hogy az ember élő gépezet volna, l' homme machine (egy gép nem tud belső döntéseket hozni és kételkedni). Az élet szentségéről elfelejtkezők miatt akadt el a bolygónk kozmikus kinyílása. A tudatlanság mohó vágya, a vágyteljesítésben való megragadtságunk, ill. a szűkölködők állandó sóvárgása kötőerő (fixáció, a buddhizmusban: szkanda, kötőerő, fék, beleragadtság).

Miért, hogy az igen régi tudást is beleveszem a mondandómba?

Nos, erősen elgondolkodtató, hogy a még a nagy Szókratész előttről is mennyi értelmes és értékes tudást őrzünk (preszokratikusok, az Arab filozófia, al-Farābi, Ibn Szína [Avicenna] jóval Buddha előtt a Hinduizmus, Dzsainizmus). Ez sajnos azt mutatja, mi csupán felejtünk, na igen, a szédületes technológiai fejlődés azt a látszatot (fenoména, ami tűnik valaminek, tünemény, māyā) hogy milyen okosak vagyunk, s fejlődünk. Nem. csak az emberi kapcsolatok minősége és az egyén fejlett spirituális tudata az igazi fejlődés. kedves olvasóm, ezt egy életre jegyezd meg!

Az "evolúció" túldimenzionálása illetve a biológusok általi privigelizálása azt az illúziót és közhitet kelti, állatok vagyunk. Mi sosem voltunk állatok. Az emberiség e történeti periódusában lettünk állatok, mert annak hisszük magunk./Hitetik el velünk. Nos, az evolúció: helyesebben a változás, a szabálytalan folytatás törvénye. Így minden változik, még a mennyei örömök is, de hál istennek a zsarnoki rendszerek is. A biológiai változásfolyamban megjelent az elme, ami a fejlett állatoknál is megvan. Nem gépek. Ösztöneik gépezetszerűen működnek, de az állatok tanulnak, döntenek, felülírják a gépies ösztönöket. Az elme feltűnése után a tudat is megjelent a természetben. Persze, ha csak homme machine -k vagyunk, nem látjuk a tudat megjelenésé magát. Csupán erősebb, jobb, uralkodó faj vagyunk, nem a tudat hordozói. Ma az evolucionizmus inkvizícióját éljük. -S mi jár ezzel? Hogy egy anyagi életed van, hogy boldog legyél. -Mitől is? Karriertől, státusztól, anyagi javaktól??Az evolucionizmus/ materializmus megfoszt téged a szellemi létező rangjától, ez a cél a titkos irányítók részéről. Ne keress mennyet, maradj a földön, a sárban és ösztöneid hálójában.

Az erkölcsnek ehhez köze van: a tudatlanságban az ösztönök, vagy a társadalmi hipnózis mozgat, a tudat azonban felülír mindent. Az értelem fényét fantáziának (phantasia) hívták -ennek legalább négy értelmezése van.

A mai világunk a ló túlsó oldala. A vallási kényszer (inkvizíció) után a felvilágosodás elhagyta a spiritualitást és a "szív intelligenciáját" s tudományos világnézetett honosított meg, ami ma: kényszeres. A tudomány egyoldalú, nem tud mindent, a módszere a logika. A "logika a ló lika" -írta egy kortárs költőnk. (A logika korlátolt érvényességű, csak a művész metaforikusan fogalmaz) A klasszikus, kétértékű 8igen/ nem) logika hamis. Van, ami egy logikai keretben nem is értelmezhető, én egész életemben azért tanítottam rendszerközien, interdiszciplinárisan, hogy az egy rendszer, egy logikai keret, egy értelmezési tartomány egyoldalúságát és szegénységét kikerüljem.

Egy logikai rendszertől "elvárjuk", hogy (lehetőleg) ellentmondásos legyen, 2. teljes-e ez a rendszer? Tehát, van-e benne a világról igaz állítás, ami ebben a rendszerben levezethető?

A közgazdaság logikai terében (a mozgatók az ösztönök, a bírvágy, a szűkös források, a piac és a termelés törvényei.) nyilvánvalóan hiányzik az, ami a szociológia, sőt, a teológiai rendszerben adott, igaz. Ráadásul a közgazdaság nem tudomány (mert napról napra változnak vélt törvényei). Nem a piac törvényeit tanulod. Mert egy pletyka is romba dönti az egész tőzsdét (lélektan, kommunikáció, véletlen -neumanni játékelmélet, stb.). Az őrült, beteg és kegyetlen emberi társadalom tudatformái már önmagukban olyanok, mint egy pszichiátriai beteg gondolatai: csak az enyém, én vagyok a fontosabb, a minden, vagy semmi gondolkodás: minden a piac, sikerkényszer van!

Lúzer vagy, ha nem viszed valamire. Mi is: valamire vinni? Menni a nyájjal, a többivel, valamerre, akármerre? Az erkölcs (művészet, s vallás) a lét nagyvonalakban adott rendje = transzlogikus. Nem racionális az eredete. Saint Exupery írja a Kis Hercegben; "ami igazán fontos az a szemnek (anyagi világ és anyagias érdekek) láthatatlan." A szem: egy fajta szenzuális, biológiai logika + társadalmi megegyezés, mert a valóság nem csak érzékelt, hanem társadalmilag is alakított (torzított?) Jól csak a szívével (mások, elfogadás, élet-közösség, empátia, irgalom, vonzódás, támogatás) lát az ember. -Ja, hogy ez költői? Nem egzakt, nem konkrét -vélték bután az én (tárgyukban okos) természettudomány szakos egyetemi hallgatóim. Mert úgy nőttek fel, hogy nem beszélték a művészet nyelvét, csak a saját "inercia rendszerükben" tárgyalták a világot. S amit nem ismer, azt kizárja, tagadja, vagy, lélektani okból, annak jelentőségét kisebbíti (bagatellizáció, mint a 12 elhárító mechanizmus egyike).

Az erkölcs egy kozmikus rend újra-felismerése. De nem az érdeklogika mentén. Nem a biologizmus mentén: az anyaállat feláldozza életét az utódért. Még soha, senki nem tudta megmagyarázni az erkölcs "genetikai-biológiai-evolúciós alapját" -mert az nem abban a logikai keretben található. De a korszellem, az evolúciós biológiai tanszék tekintélye, holott ma sincs bizonyíték Darwin álmára. Az egyénné lett általános valami ("átlagember) először individualizálódik, elkülönül, önálló lesz, ego. Az erkölcs újra felfedezéséhez nézőpont (logika) váltás kell, ami létezett az "Aranykorban". (Atlantiszi idők⁴⁸) De még evilági pórázokon ráng, mert a tudatlanság az anyagi világ káoszához köti. Így a tudatosság majd, az erkölcsösség az önmegszabadítás útja. Ha csak egy kicsit igazságosabb társadalomban élnénk, sokkal több embertársunknak lenne lehetősége az ön-felszabadítási folyamat megindítására. "Csak" ezért jött ide minden tanító. Egy tudati fok után az elért ego, elkülönülés újra feloldódik: a nálunk nagyobb rendbe lépünk. Az önösség kísértése azonban sokáig megmarad. Korlátozni kellene, hogy nagyobb legyen a vagyoni különbség ember és ember között, mint 100 egység - egymillió egység. Még ez is túl nagy. De elindíthat egy (1) önkorlátozási "járványt", amiben rájönnek az emberek, (2) beleszocializálódnak, majd (3) belsővé teszik (interiorizáció) hogy kevesebb is elég. Logika: boldogulásom csak mások ellenében, vetélkedéssel valósulhat meg. Lélektan: egyedül vagyok, szövetséges kell, küzdenem , harcolnom kell a saját érdekeimért. Mások különböznek, "mindenki más" -holott mindenki egyforma, de nem azonos módon. A kevesebb vágy nagyobb elégedettséget eredményez. A nagyobb tudatosság: nagyobb önirányítást. Így volt ez, minden aszkézis⁴⁹ nélkül, a keresztény szerzetesrendben, vagy a buddhista közösségekben (szanga), a szabályzat (ordo, vinaja),

az egyénnek nem volt szabad a saját, egyéni szükségleténél többet felhalmoznia, a felhalmozás a közösség javára/ eladásra, tehát a közösség fenntartására szolgált.

Krisnamurti szerint is, a pszichológusok szerint is, az erény gyakorlása is még csak többre vágyás, ún. szublimáltan⁵⁰: én már jobb vagyok, "spirituálisabb" vagyok; tehát a többre vágyás átalakul. Ám ez nem baj. Ez csak egy fokozat. gyakorlás -majd nézőpontválás. a Végeredmény a szükségtudat megszűnése: nem akarok biztonságban lenni, jóllétben lenni, az univerzumban vagyok örök, és végtelen tág, mindennel összefüggésben.

Gyakorlott meditációban, sokkban, nagy veszteségben feloldódik az identitásod. Nem egy csoport tagja vagy, nem fiatal vagy öreg vagy, nem az vagy, amit megkeresel, vagy amit fogyasztott. a meditációban feltáruló tág-én, és feltétel nélküli boldogság azt mutatja, a boldogság nem a fogyasztásból jön. Itt, e földön minden feltételes és mulandó, még az is, ha multi-milliárdos vagy. E földi létmódban örökké kielégíthetetlen. Nnna, innen a spiritualitás.

Az enyém/ nekem kell, / több kell abból jön, hogy a tudat energia, energiából anyag, anyagból kezdeti elme, elme, majd fejlettebb tudat alakul. Az ego még nem tudja kivonni magát a dolgokból, nem tud a jelenségek, a külső és belső történések tanúja (száksi) lenni. Elhiszi, minden érte van, neki kell. -Tanú? Igen, csakhogy a mi átlag tudatunk minden szarral azonosul. Minden külsővel foglalkozik, csak a lényünk legbelsejével (szádhana, tudatossá emelni a belső nem-tudottat) nem. Tanúnak lenni: képesnek lenni a függetlenségre.

A fel nem ébredés oka az ellenállás = a tudattalan nem akar tudatossá válni, talán a tehetetlenség, talán a tudattalanban rejtőző fájdalom, a kultúra = a külvilágban (álomban) való fogva tartottság az ok (Yoga, Sri Aurobindo, Carl Gustav Jung, Assagioli). Csakhogy amíg a külvilág álmában vagyunk, csak elvevők lehetünk, jóllehet, maga a természet maga reciklál, meghagyó, gazdaságos, megújuló.

A belső tudatosság fényében már a szükségletek és a mérhetetlen birtoklási vágy, hamis szükségletek egyszerűen ellobbannak.

Korunk legnagyobb kihívása a belső tudatosság elérése. Kezdetben ez a via (út) vagy vita (élet) activa (cselekvő) és passiva (nem passzívnak fordítandó, inkább: szemlélődésnek). a spirituális tudatosság csak kezdetben meditáció (értsd: befelé figyelni napi 5-10- 3 percet).

Ezután, talán 1-2 év múlva az ember már minden tettében tudatos, mert nem azonosul a csak külső világgal, a csak ösztönimpulzusokkal. mechanikus napi cselekedetetekkel, nem gép többé. Tudatába belefér a TÖBBI létező is, az intus, a belvilág is.

 

A mai kor el sem tudja képzelni, hogy mi az a befelé. Annyira megkopott e tudás. Annyira a tudomány hipnózisában élünk, mint valaha a mágia és a boszorkányüldözés világában. Egyszóval, eltévedtünk a "kint" világában. Elvakít az ezer dolog világa. Rángatnak ösztönök, hangulatok, pedig ha figyelünk, megjelenik bennünk aki figyel, s mégsem azonos vággyal, haraggal, undorral, egyszóval: a vágyakozás, és az utálkozás fölötti, belső állapotba kerülünk.

De nem a belső vágy/ kíváncsiság, hajtóerő, bánat, szenvedés elnyomásáról beszélek. Minden vágy, emóció megmozgat (movere), elindít. Csak mi megállunk a boldogságkeresésénél. A boldogság a boldogságon túl van. Buddha királyfinak született, Jézust meg akarták koronázni, de bizony ők nem egy állomást akart, ők a végállomást akarták. A vágy, a cél felébreszti az anyagi embert. Én a meghaladásról beszélek. a kérdésről: miért vagyunk itt? Mik volnánk, úgy értem, lényegileg?

Tényleg csak fogyasztó hernyók volnánk?

4013 Db i egy hallg

A háborúban a fehérek a feketéket küldik a sárgák ellen, hogy megvédjék azt a földet, amit a vörös bőrűektől a fehérek vettek el

30% több bezárt ágy

EU 10%

A magyar nagyon beteg és akkor minek a csok?

Mindenki egy szinttel lentebbi munkát végez szakképes és tudása alapján

Boldogság isten út közvetlenül nem lehet rá törekednei

B. istenben van -forrása van

Mt 16 Péter te vagy a Messiás - Boldog vagy Simona Jóna fia mert nem atest és a vér nyilatkoztatta ki hanem azz én atyám

lábmosás kölcsönös alázat, folyamatos megtisztulás, igaztalan ember nem kehet boldog (bűn, tudatlanság) fokozatosan tisztít és ébreszt reá a tisztátalanságra vezetés (B az egy út, nem megszerezni való

1 lélek szerint szgények (1) önmgamtól elégtelen vagyok üres

2 sírnak -tehetetlen, önmagában kevés -bűnbánat

3 szelídek alázatos szívűnem magasztalja fel magát, nem törtet

4 keresők (= éhezik-szomjazzák ) az igazságot kiüresedés, nincs tele önmagával

5 B. az irgalmasok isteni látás kezdete

6 tiszta szívűek isteni szemlélet végállapot, mély közép tiszta szív

7. B. a békességteremtők (Pál efez Az ember a harag gyermeke lett)

8 B. akik üldözést szenv az igazságért -az emb nem bírják az igazságot

Jegyzetek

¹ Krisztus előtt, a Buddhizmus előtt, az ún. Védák írásaiban megjelent ősi elv, előttünk 4000 évvel!

² semmi nincs önmagában. Semmi nem áll meg önmagában. A jog, a közgazdaság egy emberi network terméke és erre a csoportra, mint nagyon bonyolult hálózatra hat. Az üresség természete mutat rá: minden csak másvalamikkel összefüggésben létezik! Önálló léte nincs semminek.

³co, con = együtt, menza = tábla/ asztallap/ ebédlő -latin. Az azonos táplálékot fogyasztó állatok ökológiai egysége.

⁴ Ne Mózesre gondolj, ő csak egy, az archaikus törvényhozók sorában. A törvények (=világműködési alapelvek) a Védákban maradtak ránk, majd a Bhāgāvad Gitaban. Manu,[India], Minósz [Kréta], vagy az [egyiptomi] Míszi (Mises) sorra a hiánylény embert szimbolizálja, aki elvesztette mértékeit, törvényeit, a Lét hogyanját, -ezért kell a Törvényhozó.

⁵ Minister = szolga szolgál, elrendez, ez a miniszter szavunk eredeti jelentése. Vö.: ad + ministral.

⁶ Jelenkori, értsd a most, a jelenkor szükségletei, válságai, problémái.

⁷Magyar ünnepeink mélyek, történelmi valóságuk van. Ha amerikai ünnepeket honosítunk meg, pl. Halloween, vagy a Walentine's day formájában, egyszer csak megfertőződnek kulturális emlékeink.

⁸ Saulus üldözte Krisztust. A damaszkuszi úton megjelent neki a feltámadott Krisztus, megkérdezve Sault, miért üldözöl engem? (.) Saul a nevét is eldobta, így lett (latinosan) Saulusból: Paulus, aki immáron védte Krisztust.

⁹ Ez nem csupán személyiségpszichológiai kérdés, bár a nevelés, a tanulás (disputák) mód fejleszti ezt.

¹⁰A halál az élet szerves része, a sejthalál (apoptózisz) már eleve, genetikai szinten programozott.

¹¹Vö.: Aquinói Tamás

¹²Úgy mondtátok a folyosón: ledegradálás, pedig ez hülyeség -bocsi-. Azaz redundancia = fölösleges jelentés. A latin de már azt is jelenti, le. fosztó-, kicsinyítő képző is. "Le-le-degradál", nos ez annyit tesz, le-lelefelé-fokoz.

¹³A (nevelésben való) szépséggel párosult kiválóság, vagy az egészségességgel együtt járó erényesség (erkölcsösség) -ógörög [καλοκαγαθία]; a platóni-plótinoszi filozófia fogalma, a szépség [kalósz] és [κα] jóság [agathósz] egysége.

¹⁴ Órigenész, Plótinosz

¹⁵ Athén 20 hajóval segíttette a ión városokatàDareiosz vezérelte Perzsa-Görög háború, a Török 1520-ben megtámadott minket, állítólag "csak" azér', mert nem újítottuk meg a békeszerződésünket, 1914-ben a Szerb Fekete kezek által agymosott Gavrilo diák megöli Ferencz Ferdinándot à I. világháború, Pearl Harbournak [1941] nem volt közvetlen, jogos oka, à amerikai provokáció, a Japán érdekeltségek beszűkítéséről, elsüllyesztett Japán halászhajókról szó sem volt.

¹⁶ Az uszítás (mobilizáció) az agresszióra épül. Az ideológiák lényege nem a mítosz a történet igazsága [létezett-e Jézus, Csegevara tényleg forradalmár volt?] hanem, hogy mozgósítsanak egy cél (egy párt, egy eszme, egy politikai program) érdekében.

¹⁷ Akit mellesleg felesége, Gizella manipulált (idegen érdekeknek megfelelően)!

¹⁸Pl. pénzfeldobással, véletlenszerűen döntik el, melyik résztvevő, melyik csoportba tartozik. Itt szó sincs elvi egyetértésről, közös identitásról, vagy közös érdeklődésről -a kezdetben nincs: nem lehet: valódi kohézió.

¹⁹ "Ha van érték, amelynek van értéke, akkor ennek minden történésen és így-léten kívül kell helyet foglalnia. Mert minden történés és így-lét véletlenszerű [.] Ezért nem létezhetnek etikai kijelentések." Vö.: Buddhizmus: ítéletmentesség, semleges jóindulat, elfogadás.

²⁰ A latin locus, az indiai loka, de a sacralis - profán [laukika - világi] teret, sőt, a határon (szentföld, a város falának) túlra szorult [szorított?] profán -t, "barbarus-barbatus [nem civilizált: szakállas]", földműves -"alantas kaszt" jelentéseit involválja.

²¹ Mindig félnek a kaszástól, de az nem a halál, hanem a vég. A beért gabonát (a ciklus vége) sarlóval, kaszával aratják.

²² Átvitt értelemben: gőg. "Istent játszani", pl. felelőtlen teremtés, a varázslóinas, a Pinokkió meséje, Tantalosz története is.

²³ Bulémia, ökörétvágy. Nem bulimia, ami az evés utáni hánytatással jár, a beteg súlyos testkép (és önértékelési!) zavara okán állandóan fogyni akar (önbüntetés).

²⁴ Aiszthézis = érzékiség, de itt nem az esztétika műszava, hanem a vak testi kielégülés, a tudatlan vágy, tanhá -a Buddhimusban. A cshanda a lelki-spirituális jól-létre való vágy, a tanhá érzéki sóvárgás inkább.

²⁵ ez dinamikus, kölcsönös, sokszor a társak(birkák, farkasok, halak, méhek, hangyák [szociális gyomor, mi - tudat, stb.], stb.) adják az utódnak a biztonságot, ételt, búvóhelyet, így a társak egyben biztonságot jelentenek, ill. a biztonság eléréséhez segítő társak kellenek, a Maslow-i modell statikus.

²⁶ 1. levélhullás 2. ionos majd fehérjekötődéssel járó, irányított sejthalál.

²⁷ tudniillik, a statikus, mozdulatlan egyensúly lehetetlen: minden mozog, áramlik, folyik: pantha rei -Hérakleitosz. A mozgásban lévő egyensúly univerzális isteni találmány, a mozgás megengedi a változást, de az egyensúlyra törekvő ellenerők korlátozzák a változások korlátlan erejét-idejét-mértékét! Ezzel kapcsolatos minden társadalmi, gazdasági folyamat, de még az ősrobbanás(ok) is, vö.: leptonok/ a fény korszaka, az anyag (proton) ciklikus kialakulása (a periódusos rendszer maga = zenei szabályszerűségek) majdani elbomlása (~1035 év)

²⁸ Pl. Indiában: az Antilop-, Gazella-, Elefánt típusú ember, s primitív az, aki az ún. metaforákat, képies-szimbolikus beszédet primitívnek gondolja. az ógörög hagyományban: barios = nehéz(kes [anyagi érzéki-endomorf, piknikus etc. megfelelések!!]), leptosz = könnyű (leptoszóm, [ektomorf-neurotikus]), pszükhikosz-pneümathikosz (szellemi-spirituális)

²⁹ A lélektanban: amikor a gyermek megreked egy fejlődési szakaszban (anális, végbéltájéki, ürítés) orális (táplálkozás, ez a legkorábbi megrekedés) gentiális (nemi szervek, erogén zónák -Freud). Az anális tapadás az elengedni nem tudás, a kényszeresség, nem tudok pénzt adni valamiért, akár 200 Forintot sem!, nem tudom átrendezni a lakást, ebből kényszerbetegség is lehet, dolgok (pl. kézmosás) céltalan ismétlése

³⁰ Az indiai Védák, a Biblia óta tiltott, Kant ezt instrumentalizmusnak hívja: egy embert eszköznek használni anyagi célok eléréséhez, azaz őt: lealacsonyítani.

³¹ Az erkölcsi érzék teljes hiánya. nem csak szociális, motoros (sportolók mozgásos IQ-ja), téri, nyelvi, matematikai intelligencia van, de bizony morális intelligencia is.

³² Karasszon Dezső

³³ Wellford R. "Tackling Greed and Achieving Sustainable Development" in: Zsolnai László: Business within Limits, Oxford, Mélyökológia

³⁴Ejtsd : inszufficiencia = elégtelenség. Elégtelen működés, lett légyen az egészségügyi, vagy társadalmi probléma.

³⁵ Az ún. E számok, színezékek, állományjavítók, a tartósságot meghosszabbító, a sütést segítő stb. anyagok egyenként nem mérgeznek, de zavaróak a szervezetünk biokémiájára, mert a biológiai evolúciónk nagyon lassú a viharos gyorsasággal változó kémiai környezetünkhöz (vegyipar, műanyagok, gyógyszerek) képest!

³⁶ A pontos diagnosztikus kategóriák ugyan megvannak, de ki tud figyelni az ezredik unalmas órán, amikor a gyerek lényege az önmozgás, aktívan felfedezés?

³⁷ Freud korában: sem nem neurotikus, sem nem hallucináló skizofrén, tehát valami, ami határeseti. Ma nárcisztikus személyiségzavar/ egyik válfaja az érzelmileg labilis személyiségzavar. A lényeg, az instabil, kötődéseiben-kapcsolataiban megzavart fejlődés.

³⁸ Donald Woods Winnicott, Angol pszichoanalitikus iskola, szociológus, gyermekorvos-gyermekpszichiáter

³⁹ Csakhogy a Borderline-es társadalomban a nagykorú is kiskorú = nem tud még választani. Ki-tett, hatásoknak, bántalmaknak.

⁴⁰ instrument, instrumentum lat. = eszköz

⁴¹ Mai Pakisztán, de a hindi az csak gyűjtőnév. Az Indus folyó népe. Első lejegyzett bölcsességtáruk szintén költői, mitikus, mint bármely ősnép ősnyelvén írt (képi beszéd, metaforák). Első forrás az óperzsa ékírásokban előforduló hindu [ország].

⁴² A gör.: para: mellé, félreeső, nous, νους de ejtsd nusz: ész/ gondolat. Mellé gondolni, értsd: téveszme.

⁴³ Daniel Quinn Izmael c. könyvében használja e kifejezést, de ennek is van kulturális előképe, én tőle vettem át e rendkívül találó elnevezést.

⁴⁴ És a Véda-Védanta tudás által előírt vallási rituális cselekedetek is. Rituálé = emlékezés az eredetre. Pl. Visnu istenre, Krisnára (Visnu megtestesülése), Krisztusra (pl. utolsó vacsora), stb.

⁴⁵ Személytelen, de isvára, egyfajta személy, az "anyagi megnyilvánulások és tulajdonságok" előtti minőség

⁴⁶ tetra-hidro-cannabiol, a "fű" az indiai kender egyik hatóanyaga (Cannabis indica), gyulladás és szorongáscsökkentő, aszthma ellenes, izomlazító hatású alkaloidja

⁴⁷ Latin: inter, interior, internus, internal. belső, tér/ lelki belső is

⁴⁸ Ma restaurált a nézet, igenis volt egy sziget , talán mesterséges, ami szellemi értelemben is sziget volt (Platón: Az állam), s vagy lesüllyedt (Atlanti óceán: Atlanti hátság), vagy felszállt? -Idegen segítők földi jelenlétét sejtetve.

⁴⁹ Aszkeo = (gör.) gondozom magam, de nem a torzult formában, megvonok magamtól mindent, mazochisztikus vonással történő önsanyargatás.

⁵⁰ Egy ösztön, kerülő úton, vagy más, akár magasabb fokon való megjelenése-kielégülése. Az ösztönkésztetés kényszerítő ereje elpárolog -pl. sport. művészet, kézimunka, szolgált során.

⁵¹Felnövés, értsd; a pszicho-kulturális felnövés joga, felnőtt-lét, nem ismeret csupán, hanem képességek

⁵²szempont gazdagság, kompetenciák, egész-legesség

⁵³jog érvényesítés, fogyatékos ügy, "következmények nélküli Magyarország"

⁵⁴Amit régen úgy fogalmaztak, a Teremtés folyamatos. Nem a múltban volt valamikor, hanem minden pillanata valamilyen aktív megújítás, csak folyamatos jelen VAN. A dinamikai azt jelenti, ha a folyamatokat magukra hagyják, azok lassan leállnak, megmerevednek, az élet azonban tenyésző, burjánzó, sokféle -amíg ember nem zavarja meg.

⁵⁵A bélflóra baktériumi nem e miénk,", önálló lények, miként a sejtanyagcserét bonyolító ún. mitokondrium. Önálló RNS -ű lényecske, de már a Teremtés hajnala óta szimbiózisban élünk velük.

impresszum

korábbi számok

partnerek

elérhetőségek

hang be/ki