Varga Csaba

A poszt-tudomÁny

1. A poszt-tudomány fogalmának általános történeti leírása

A poszt-tudomány: új tudomány. A poszt-tudomány fogalmának tartalma viszont egyszerre homályos és világos. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az új tudomány egyrészt visszatér a metafizikai törekvésekhez, igaz, új metafizikát szeretne teremteni, amely épít a poszt-normál tudományra, másrészt homályos, mert a tudomány hagyományos határait kutatja, sőt a hagyományos (normál) tudománnyal szemben a tudomány tárgyának tekinti a nem materiális valóságot.

Az új tudomány megjelenése nem új szellemi esemény. Elég többek között Teilhard de Chardin nevezetes könyvére (Benne élünk) hivatkozni, aki az anyag-lélek-Krisztus összekapcsolásával indította el az új gondolkodást. "A kifejtésre kerülő szemléletmódnak az adja meg vonzó és békét teremtő hatását, hogy belőle kiindulva végeláthatatlan és lénye legmélyén, simán és könnyedén kapcsolódik össze, rendeződik és kölcsönösen világítja meg a fizikai, erkölcsi, szociális és vallási Világ számtalan eleme. Egész 'apologetikám csak abból áll, hogy rámutatok erre a szilárd, természetes, teljes koherenciára."1A teljes koherencia az alapja a szintézisnek, az egyesített elméletnek.

Ez az új tudomány már nem írható le a hagyományos módon. Sem a metafizika, sem a határ-tudomány megnevezés nem pontos. A poszt-tudomány jellemezhető integrált fizikaként-metafizikaként, de lényegét tekintve generális tudomány, amelynek lényege a transzdiszciplinaritás.

Az utolsó ötven évben a hagyományos tudások, tudományok, elméletek ugyan egyrészt szétváltak, eltávolodtak egymás­tól, másrészt egy-egy tudástartományon belül is felgyorsult a tudásszeletelődés, a rész­felfogások önál­lósodása. Ez a kétszeres, vagy többszörös differenciálódás a huszadik században vagy annak végén jutott a tetőpontjára. Ezzel párhuzamosan viszont egy-egy tudományon belül és a tudományok között is ismét elindult a szintézisépítés. Ennek folytatása érdekében erősödtek meg az interdiszciplináris, majd a transzdiszciplináris kutatások.

A poszt-tudománnyal azonban nem ér véget a tudomány fejlődése. Most került napirendre (az eddigi három: normál, poszt-normál tudomány és poszt-tudomány után) a negyedik tudomány-modell: a metafilozófia, amely ugyanakkor egy új nyelv, új gondolkodás és az új mentalitás megteremtésével képes az összes tudományt/nemtudományt egyben látni.2 A metaelmélet és minden magasabb rendű szintje részben szükségképpen eleve erre törekszik, de a kardinális feladat nem csak az elméleti-szellemi szintézis létrehozása.

A poszt-tudomány vagy részben új metafizika egyszerre új megismerés és új gondolkodás, így egyszerre kutatja a valóságot és tudatot, az anyagot és a lelket, avagy a materiális és tudati valóságot. A poszt-tudomány (vagy új tudomány) kiindulópontja szükségképpen csak vízió vagy hipotézis lehet, s elfogadható indoklásához más megismerési eszközöket és módszereket is kereshetünk - és találhatunk. De ebből ugyanakkor nem következik, hogy az igazság megértésének lehetősége elveszett. Merthogy az igazság is eddig és ezután is egyszerre van/nincs.

Az elméletépítés minden nehézsége ellenére a poszt-tudomány mindenesetre több mozzanatot jelent: új érzékenységet, új megismerést, új logikát, új szellemet, új gondolati rendszert, avagy új valóságot/tudatot. Az új érzékenység, vagy az új érzékelés nélkül jobbára lehetetlen lenne az új megismerés, ami nélkül viszont önmagában kevés az új logika, de ez meg feltétele az új gondolati rendszernek. Az új szellemi kontroll pedig széleskörű, összetett ellenőrzési rendszert kíván, mert a megismerés minden eddigi eszköze sokkal több tévedést halmozott fel, mint ideiglenes vagy tartós eredményt. A poszt-tudomány szerint senki sem az igazság birtokosa, egyetlen megismerési módszer sem garantál igazságot, és a korszellem örök időkig egyetlen elméletet vagy hipotézist sem szentesít véglegesen. Mindebből szintén nem következik az, hogy a tudományos igazolás elvégzése vagy a hit általi információ megértése lehetetlen. Az új valóság/tudat azonban cáfolható vagy igazolható hipotézis; miközben jól felmérhető, hogy az új valóság/tudat után még n-alkalommal újabb valóság/tudat válik láthatóvá a tudományos ködgomolygásban.3

Az új tudományt művelő gondolkodók a két pólus (a megvilágosodás-elmélettől a mesterséges intelligencia-elméletekig, a nemfizikai valóság hipotézisektől a több dimenziós anyagelméletekig, stb.) között számos új tudományos hipotézist dolgoztak ki. A hit általi információ értelmezése születik meg például a megvilágosodás-tapasztalatokat összegző és értelmező megvilágosodás-elmélet révén. A "Szentek, bölcsek, mesterek és misztikusok" című válogatás szerkesztői4 így érvelnek: "A megvilágosodás tényleges tapasztalata teljességgel egyedi, noha bizonyos mértékig átszínezik az illető korábbi élményei, szellemi hagyománya és kultúrájának vérmérséklete. Összességében mégis úgy tűnik, hogy vannak bizonyos jellegzetességek, amelyek mindenkinél közösek, akik osztoznak a felébredés jelenségében." Az elemzés hat közös jellegzetességet (összekapcsolódás mindennel és az ego meghaladása, időtlenség és téresség, elfogadás, világosság, túl örömön és fájdalmon, az előre gyártott elképzelések darabokra törése) állapít meg.

Jellegzetes tudós a kvantum pszichológia híres szerzője, Robert Anton Wilson: "Állításom szerint, egy másik történelmi félreértésnek köszönhetően, az operacionalizmus és a koppenhágai értelmezés főként a fizikusok és más "nehéz tudományokban szakosodottak tulajdona" maradt, míg az egzisztencializmus és a fenomenológia nagyrészt az irodalmi humanisták között nyert elfogadást és csak kevésbé a társadalomtudósok között. Ez a könyv mindkét hagyományból merít, és inkább az őket egyesítő dolgokat tekintem bennük, mintsem az elválasztókat. E hagyományok és a buddhizmus között egy nagy egységet is feltételezek, de fokozatosan engedem kibontakozni az érvelésem folyamán.

.Könyvem nem ismeri el sem a materializmus, sem a miszticizmus dogmáit. Megpróbálok az egzisztencializmus, operacioanalizmus és ezek módszereit alkalmazó tudományok által felfedezett gyakorlati kérdések valós élet összefüggéseire szorítkozni."5 Wilson felfogásában a poszt-tudomány nemcsak transzdiszciplináris, hanem a tudományok és vallások között egységet feltételező felfogás.

A poszt-tudomány palettájának másik pólusán az új (poszt)természettudományok helyezkednek el. Az új tudomány - vagy az új típusú tudomány egyik alapműve Stehpen Wolfram munkája (A New Kind of Science). Sokan a huszonegyedik század Newtonjának tartják, aki a szűkebb értelemben vett tudomány mellett a generális emberi gondolkodást is forradalmasítja. Nagy visszhangot kiváltó művéből négy bekezdését idézünk:

"Háromszáz évvel ezelőtt a tudományt egy olyan drámaian új elgondolás alakította át, amely szerint a természetes világ leírható matematikai egyenlőségeken alapuló szabályokkal. Ezzel a könyvvel az a célom, hogy egy újabb, ehhez hasonló átalakítást kezdeményezzek és egy olyan új tudományt mutassak be, ami sokkal inkább általánosabb szabályokon alapul, semmint hogy egyszerű számítógépes programokkal kifejezhető lenne."

"Amennyiben az elméleti tudomány egyáltalán lehetséges, akkor a rendszerek egy bizonyos szintjén a tanulmányozásnak meghatározott szabályokat kell követniük. Így a múltban, az egzakt tudományokban, általában ezekről a szabályokról azt gondolták, hogy kizárólag a hagyományos matematikán alapulhatnak. A döntő felismerés, ami engem is arra sarkallt, hogy ebben a könyvben egy új tudományt fejlesszek ki a következő: valójában semmi okunk arra, hogy azt feltételezzük a természetben is előforduló rendszerekről, hogy kizárólag csak ilyen, hagyományos matematikai szabályokon alapulhatnak."

"A létező tudományban majdnem a teljes múlt század során arra fektették a hangsúlyt, hogy addig tördeljék szét a rendszereket, amíg az alap egységeket meg nem találják, majd megpróbálják minél részletesebben elemezni ezeket. Főleg a fizika területén, ez a megközelítés olyannyira eredményhez vezetett, hogy a hétköznapi rendszerek alkotórészei mára már teljesen ismertek. Ellenben azt, hogy ezek az alkotórészek hogyan működnek együtt, amíg az általunk is tapasztalt mindent átfogó viselkedés legnyilvánvalóbb jellemzőit létrehozzák, a múltban majdnem teljes homály fedte. A könyvben bemutatott új tudomány keretein belül azonban végre lehetőség adódik ilyen kérdések megválaszolására is."

Megjegyzés: az illúzió, hogy a hétköznapi rendszerek alkotórészei mára már teljesen ismertek.

"Az ilyen egyetemesség küszöbét általában olyan magasnak tartják, hogy csak körülményes és pontosan megtervezett rendszerekkel léphető át, mint a tipikus elektronikus számítógépek. A könyvben kifejtett egyik legmeglepőbb felfedezésem az, hogy valójában léteznek olyan rendszerek is, amelyek szabályai elég egyszerűek ahhoz, hogy akár egy mondatban leírhatóak és mindemellett még egyetemesek is. Ez természetesen azt feltételezi, hogy az egyetemesség jelensége sokkal hétköznapibb és fontosabb - mind az elvont tudományok, mind pedig a természet területén - mint azt valaha is feltételeztük."

Ebben a felfogásban nem csak annyi az új, hogy a matematika logikája helyett a sejt-automaták elméletét, az önszerveződő rendszerek vízióját, vagy a komplexitás-elméletet kínálja, hanem a négy új szabály-osztály létezésével új intellektuális struktúrát, új generális, egyetemes elveket fejt ki. Ez új valóságkép, új tudomány és új tudományos módszertan is, amelynek azonban nagy különböző modelljei vannak és lesznek.

Az új tudományépítés legnagyobb korláta változatlanul a tudomány állapota, még akkor is, ha saját kultúránk tudományát szükségképpen meghaladni kívánjuk. Annyit talán megkockáztathatunk hipotézisként: a legmagasabb szintű tudomány, különösen a nagy államok nem mindig egyetemi kutatóintézeteiben, eljutott a poszt-tudományig, ám érthetően a magyar tudomány többsége lassan lép át a poszt-normál tudomány gondolkodásmódjába is holott ez a feladat ma a globális tudástérben kimondva-kimondatlanul az egyik alternatív alapkövetelmény.

2. A poszt-tudomány fogalmának legfőbb jellegzetességei, s mindaz, ami a többi kapcsolódó fogalomtól megkülönbözteti

A poszt-tudomány tehát lényege szerint új tudomány, ami egyben új típusú tudomány. Ám a poszt-tudomány élesen elkülönül a nem-tudománytól. Miután ennek a gondolkodásmódnak a hagyományát metafizikának hívják, ezért a poszt-tudomány fogalom-előzeteseként részben helyes a metafizikai megközelítés. A poszt-tudomány - szellemi irányként - a metafizikára vezethető vissza, de egyúttal túllép is azon, avagy új metafizika, mert nem csak a fizikai, anyagi, vagy természeti valóság, hanem a teljes - nemcsak fizikai, posztfizikai és fizikai létezőket értelmező - valóság átfogó vagy minden valóságot/tudatot integráló tudományának tételezzük. De (és ez új mozzanat): a poszt-tudomány nem csak metafizika, nem izolált metafizika, hanem a klasszikus fizikán túli valóság/tudat tudománya, ezért önmaga részének tartja a poszt-normál tudományt, vagy szűkebben az ebbe az irányba mutató elme/tudat kutatásait.

Ha a metafizika kategória félrevezető, vagy félremagyarázható, akkor a poszt-tudomány nem más, mint a személyes és kollektív tudat (tudati valóság) tudománya, amibe beletartozik a szellemtudomány, vagy a transzcendens valóság tudománya. Tudomány és teológia, metafizika és poszt-normál tudomány: együtt, egységes gondolkodási rendszerként. A normál-tudomány korábban nem csak szembe fordult a metafizikával, hanem gyakran ki is átkozta, most viszont a poszt-tudomány újra szellemi hidat épít tudomány és metafizika között. Egyébként Teilhard de Chardin egyik korai (1924) művében már azt állítja, hogy a világba beköszönt majd az új tudomány korszaka, amelyet egyre jobban áthat a misztika, azért, hogy lelket öntsön beléje"6

Az új metafizika és tudatkutatás ma talán Magyarországon még nem divatos poszttudomány, ám ennek ellenére változatlanul semmilyen szellemi-erkölcsi védelemre nem szorul. A következő száz év megint nem kis (vagy teljes) mértékben a (kitágított) metafizika/posztmetafizika középpontba kerülése lesz, hiszen a poszt-normál tudomány paradigmaváltásai újra napirendre tűzték a metafizikai kérdéseket (a metafizikai valóságokat, tudatállapotokat). Minden fontos elméleti, filozófiai problematika addig metafizikai kérdésfelvetés (anyag7, valóság, tudat, élet, halál, Isten) marad, mindaddig, amíg el nem jutunk oda, hogy valamilyen posztmetafizikai keretében is világossá nem válik, hogy a nem metafizikai kérdések sem válaszolhatók meg metafizikai/tudatelméleti szemlélet nélkül.

A huszadik században látszólag könnyen lehetett legyinteni a metafizikára a modern természettudományos világképre hivatkozva, csakhogy közben a posztmodern természettudomány a legyintés elvi-tartalmi, sőt tudományos alapjait lerombolja. Ezzel ugyanakkor párhuzamosan az új természettudomány (tehát már poszt-normál tudomány) egyre több metafizikai kérdést emel be a tudományba, mert a vizsgálható tapasztalások köre és mélysége kibővül például a kvantumelméletek felfedezéseivel. Ezért az ezredforduló utáni tudomány egyre nagyobb hányada szép csendesen - egyébként a bölcselettudományok pozitivista-racionalista képviselőinek meglepetésére - visszatér a tudatközpontú metafizikához,8függetlenül attól, hogy esetleg egészen másképpen hívja, mint például a mindenség elméletének.9

A klasszikus metafizikát eredetileg és az utolsó száz évben is többféleképpen lehetett értelmezni: 1. Olyan filozófiai elmélet, ami a fizikán (tág értelemben véve: a természettudományon) túli valóságot (vagy: főként azt) tárgyalja; 2. A természetfelettinek jellemzett transzcendens valóság és Isten létének teológiai elmélete; 3. A metafizika általános, átfogó és integrált tudományos/poszttudományos elmélet vagy filozófia az Egészről;10sőt abban az értelemben, hogy az Egész maga a lét, s akkor abban minden beletartozik, kezdve a természetitől, a tudati valóságokig, és az isteniig.11 A poszt-tudomány tehát az egész tudománya, ezért vitathatatlanul egyesített elmélet, amely most már nem csak fizikai, vagy fizikai-biológiai egyesített elmélet, de inkább csak horizontális tudás-integrálás ez.

Ezen a ponton az is megmagyarázható, hogy a metaelmélet mivel több, mint a poszttudomány? A metaelmélet ugyan is nemcsak egymás mellett lévő tudomány/metafizika parcellákat egyesít, hanem a parcellák fölött új tudást, új valóságot, új tudatot hoz létre. A felsorolásban az utolsó metafizika meghatározásban a metafizika és a metaelmélet fogalma látszólag elég közel van egymáshoz, akár azonosítható is. Ám a metaelmélet egyfelől azzal, hogy a dolgokat megelőző vagy a dolgokban létező univerzálék helyett egységes metavalóságot és metatudatot tárgyal, meghaladja az eddigi valóság- és tudatszinteket, egyszerre láttat szakrális és nem szakrális valóságot/tudatot. Az önmagában már nagy újdonság, hogy - az individuum régi szubsztanciája helyett - a tudat12 kap központi helyett.13 Másfelől azzal a módszertani bővítéssel és mélyítéssel, hogy felülemelkedik a tudományos, posztnormál tudományos eljárásokon, a valláselméletet például érthetően egyenrangúnak tekinti a bizonyítékokra támaszkodó tudománnyal és így visszatér a metafizika eredeti értelméhez és a mai gondolkodást kinyitja az egységes metagondolkodás felé.

Minden metaelmélet új valóságot, új tudatot, vagy új embert, új gondolkodást érzékel és láttat szükségképpen magas, összetett absztrakciós és integrációs szinten.

A kérdést akár úgy is feltehetjük, hogy a poszttudomány és a metaelmélet együttesen mivel több, mint a nagyon különböző értelmű metafizika "tudománya"? Meg­haladja a filozófiai (un. tudományos) metafizikát, ugyanígy a tradicionális teológiai metafizikát, s nem marad benne se a szubjektív, se az objektív idealizmusban, miközben egyúttal pótolni igyekszik a hiányzó moz­zanatokat, például metafizika mellett a metakémiát14 vagy a metabiológiát. És nem marad benne semmilyen objektív materializmusban, vagy racionalizmusban.

Ez a kiterjesztett poszt-normál tudomány valóságfelfogás ugyanakkor nem rostálja ki a hagyományos fizikai vagy szellemi valóságokat sem, éppen ellenkezőleg összefogja és integrálja azokat az új tudományban. Ez remélhetőleg meghaladja - mint jeleztük - a filozófiai metafizikát, sőt a tradicionális metafizikát is, avagy a tradicionális szemléletet nem csak a mágikus szolipszizmussal azonosítja, de ebből nem következik az, hogy kizárólag az objektív idealizmus mellett voksolna. Minden félreértést megelő­zendő, a poszt-tudomány nem tagadja a tudományt, mert az alapvetően része az emberi szellem rend­szerének, sőt alapvetően továbbgondolja, megerősíti, de eljut a poszttudományig is, s evvel párhuza­mosan magába integrálja a szűk értelmű metafizikát is, így nem tagadja a teológiát sem. Igaz, mindezt lehet úgy is felfogni, hogy a metafizikai eljárást részben tudományosítja, a tudományt viszont részben teologizálja, de ezzel a két magyarázattal nem értünk egyet.

Mindez egyébként a tényleges tudomány születését teszi lehetővé.

Tanulságos ebből a szempontból is Martin Heidegger felfogása,15aki először is tételesen kijelenti, hogy a filozófia teljesen más, mint a tudomány,16bár elrejtőzik a tudományban, és a tudomány külső formáját ölti magára. Másodszor azt mondja, hogy a metafizika - mint a filozófia - alaptörténés az emberi jelenvalólétben, s a metafizikai alapfogalmak sajátos jellegüknél fogva átfogó fogalmak. Har­madszor pedig oda jut el, hogy a metafizikai gondolkodásnak nem csak az a lényege, hogy az egészre irányul, hanem elválaszthatatlan a kérdezőtől és az egzisztenciát átható gondolkodás, avagy a filozófia és a filozófus elszakíthatatlan egymástól. Ezzel az utóbbi állítás ma párhuzamba hozható a modern fizika azon felismerésével, hogy a fizikai jelenségek észlelése, értelmezése lehetetlen az észlelőtől függetlenül.

Zárójelben is lehetne: ellenőrzött tudományon túli forrásokból tudjuk, hogy a posztmodern fizika sem fedezett még fel számos olyan atomi részecskét, amely megismerése és megértése a poszttudományt végleg hitelesíti majd.

A poszt-tudomány így nem hagyományos tudomány, vagy nemcsak új tudományos felfogás, hanem posztelmélet és posztteológia, ám nem törekszik arra, hogy a heideggeri felfogás szerinti filozófia legyen, vagy ezen a szellemi úton gyökeresen új filozófiát is teremtenünk kellene. Egyelőre óvatosan semmivel sem mondunk többet annál, mint amit Heidegger érzékeltet, hogy a metafizika "alaptörténés az emberi jelenvalólétben",17igaz azonban, hogy minden szükségképpeni filozófiai kétértelműség ellenére mást és másként látunk alaptörténésként és emberi jelenvalólétként is.

A poszt-tudomány szükségképpen eltér a tudomány megismerés elméletéltől és felfogásától. A poszttudomány így már számot vet a megismerés alapvető, minden eddigi és minden lehetséges módszerével:

  1. pretudományos, hétköznapi, közvetlen emberi és közösségi tapasztalat, hagyomány, él­mény,belső tapasztalat, stb.;
  2. tudományos megismerés, a normál és poszt-normál tudomány - a megfigyelő tudomány nézi-vizsgálja-értelmezi a megfigyelt természeti valóságot;
  3. tudományon túli megismerés, a határ tudományok, a tudományon túli tudások, misztikus vallások technikái, stb.;
  4. poszttudományos megismerés, új tudomány, amely a horizontját és az eszköz-készletét kitá­gítja, ideális esetben a sokoldalú interakcióban egyszerre tárul fel az összetett, sokszintű valóság;
  5. művészi megismerés, minden régi és új művészet, sőt posztművészet
  6. mesterséges intelligencia, a megfigyelő megismerési technikájának kibővítése;
  7. Istentapasztalat, ima, meditáció, sugalmazás, "csatornázás", stb. az öntudatosság magas szintű észlelé­se, a transzcendens nézőpont belsővé tétele; ide köthető a valódi tradíció újrafelfedezése is;
  8. hit általi megismerés, az emberi lélek, tudat hiten keresztüli tapasztalata
  9. megismerés korlátozott vagy akár lehetetlen, a tudományos-poszttudományos megismerés felületes, vagy korlátozott, sőt kizárt;
  10. a megismerési módszerek integrációja, avagy a módszerek együttes, egymást kiegészítő-kontrolláló, s a magasrendű módszerekig eljutó rendszerének haszná­lata (ez már a metatudományba való átlépés).

A tudományelőtti megismerés azért érdekes, mert például a közvetlen emberi és közösségi tapasz­talatok személyes értékelése gyakran egészen új külső-belső felismeréseket fogalmaz meg. Részben ide tartoznak a sokak által megfigyelt és leírt "misztikus-vallásos élmények" is. Az isten­tapasztalat nem egyszerűen vallási tapasztalat, hanem ennél időnként sokkal több, az istenközelség állapotából származó szakrális tudás. Az univerzális-globális tudástér áttekintése, értelmezése, az új információk (vagy szuperinformációk) előállítása, összegyűjtése már sokszor csak az új emberi eszközpark, a mes­terséges intelligencia segítségével történhet meg. Várhatóan sokan lesznek olyanok is, akik számára csak a tudományos, vagy esetleg a poszttudományos eljárás elfogadható, s minden más tudománytalan és kitagadandó, s feltehetően szintén sokak lesznek olyanok, akik számára csak az istentapasztalat és a hit adja az igazi tudást, s minden más hamis vagy hamisítás. Nekünk pillanatnyilaag nem különösebben dolgunk, hogy a két tábor között igazságot tegyünk, ami egyébként lehetetlen - vagy nem is lehetetlen? Mind­egyik nézetcsoport a másik álláspont kitagadásával megakadályozza annak megismerését és megérté­sét. Továbbá nekünk az sem nagyon dolgunk, hogy a két egymást gyengítő módszert valahogy háza­sítsuk, mert ez gyakran szintén lehetetlen és talán felesleges is, hiszen a két nézőpont más és más való­ság- és tudatállapotból ítélkezik, s más és más valóságot/tudatot tár fel.

A poszt-tudomány megismerés elmélete azonban nem azonos a metaelmélet megismerés filozófiájával. Az új metamódszertan csúcsmódszere (szupramódszere) ugyan is nem más, mint az összes eddigi megismerési mód - egymást is ellenőrző - alkalmazása és új logikai rendben való használata. Ez egyébként a klasszikus tudomány és például a teológia számára is hatalmas előnyökkel járhat. A metaelmélet tehát új megismerés és új logika, amely új logikai/posztlogikai teret teremt.

3. A poszt-tudomány változatai, alternatívái

A poszt-tudományt tehát a poszt-normál tudománnyal és ugyanígy a metelmélettel-metafilozófiával szemben is igyekeztünk definiálni. Egy magasabb nézőpontból vizsgálva a poszt-tudomány a tudományfejlődés egyik lépcsője. Ha négy lépcsőt nevezünk meg (alulról felfelé: normál-tudomány, poszt-normál tudomány, poszt-tudomány és metatudomány/metafilozófia), akkor a poszt-tudomány a harmadik lépcső. Ez a többi tudomány-lépcső kategóriához hasonlóan gyűjtő-fogalom, s már is számos hasonló, de egymástól is eltérő törekvést egyesíthet. Megjegyezendő, hogy a poszt-tudományba számos olyan irányzat, vagy emblematikus mű beletartozik, ami egyébként nem okvetlenül nevezi magát poszt-tudománynak.

A poszt-tudomány változatai - vagy alternatívái:

  1. pretudományos, pre-művészi alkotások, vallomások, stb.
  2. poszt-normál tudomány határain átlépő poszt-tudományos felfogások
  3. normál, poszt-normál és poszt-tudományos integrált elméletek
  4. határ-tudományok, a határ-tudományok kutatásai, eredményei
  5. személyes és kollektív elme/tudat kutatások és felfogások
  6. egyesített tudományos és metafizikai (tudományos és teológiai) felfogások, művek
  7. új metafizika, s vallások feletti teológiák
  8. transzcendens tapasztalatok tudományos/poszt-tudományos értelmezései
  9. mesterséges intelligencia és "szellemi termékei"
  10. egyesített tudomány és művészet teóriák
  11. a felsorolt poszt-tudományos törekvések egyesített elméletei (ez már metaelmélet)
  12. stb.

A poszt-tudomány változatai szűkíthetők úgy, hogy bizonyos törekvések (például a pre-tudomány, vagy a határ-tudomány, vagy az új művészetek) kizárandók, de érdemes felismerni, hogy még a poszt-tudomány határai is (bármi is legyen róla a véleményünk) számos új inspirációt adhatnak. Természetesen örök vita marad, hogy a poszt-tudomány a tudomány módszertana szerint mikor, meddig tudomány, ám az előítéletek vagy az elutasítások helyett korrektebb és hatékonyabb megoldás, ha minden eredményt - mint a normál, vagy a poszt-normál tudomány esetében - folyamatos kritika és dialógus tárgyává teszünk. (Nem lehet az ellenzőknek minden új poszt-tudományos eredményt áltudománynak minősíteni, s ugyanígy a poszt-tudománynak sem érdemes minden normál-tudományos eredményt kiselejtezni elavultsága miatt.)

A tudomány-háború folyamatosan tart, újra és újra fellángol. A legkiszolgáltatottabb helyzetben még sokáig a poszt-tudomány lesz.

A három tudományág népszerűsítői, elszánt agitátorai nehezen értik egymást, hiszen mindegyik tudományos oldal számos olyan tévedést tud felhozni a másik két tudományág történetéből, amely utólag nem védhető, ugyanakkor a normál-tudomány bástyáit védő kommunikátorok is szükségképpen sokat tévednek, mert például egy-egy új poszt-normál tudományos eredmény (hipotézis) értéke először nehezen eldönthető. Ha a tudomány-háború eldurvul, az elsősorban a tudománynak árt, de az emberi civilizáció és kultúra probléma-megoldó kapacitása is gyengül. Ha a tudomány-háborúban az dominál, hogy egy-egy tudományágat nem létezőnek tekintenek, akkor a tudományágak izolációja csak negatív következményekkel járhat. Ha a tudomány-háború inkább dialógussá válik, ha a felek nem eleve elutasítással közelednek egymással, az mindegyik tudományágnak inspirációt, kontrollt és társadalmi hitelt jelent. Egyelőre az viszont nem várható, hogy a tudományágak között tudományos- és egyúttal társadalmi megegyezés jöjjön létre.

A tudomány-háború lecsendesítése azért nehéz, mert sajnos igaza van Thomas S. Kuhnnak, amikor ezt írja: "A különböző elméletek hívei olyanok, mint a különböző nyelvi-kulturális közösségek tagjai".18 Ezért hosszú távon egyetlen magatartás választható minden tudomány típus képviselőjének: egyfelől ne tagadja meg saját elméleti vagy tudományos nézőpontját, másfelől viszont legyen készen más elméleti kiindulópontokat komolyan vételére, harmadrészt ne követeljen kizárólagosságot a saját nyelvi-kulturális közösségének sem, végül ne váljon izgatottá, ha olykor szükségképpen szembe kerül mindazokkal a nyelvi-kulturális tudáscsoportokkal, akik csak egyetlen tudomány-alternatíva mellett voksolnak.

4. A célfogalom tárgyalása, a poszt-tudomány a lélekről és a kapcsolódó fogalmakról (psziché, szellem, tudat, stb.)

A lélek vagy a tudat fogalma csak egy átfogó, diszciplináris, integrált ember-kategória keretében értelmezhető.

Ha legalább annyiban meg tudunk egyezni, hogy az ember belső, láthatatlan "valóságában" nagyjából azonos szereplők vannak, akkor ezeknek nevezzük meg például az Ént, az Egót, az Érzelmet, a Lelket, az Elmét, a Szellemet, vagy a Tudattalant (Tudatalattit), s definiáljuk pontosan - ami vitathatatlanul a kulcsszereplő - az Isteni Ént (ez nem azonos az előbbi Énnel), ami tartható Tudatnak, Legfelső Énnek, Üstengrinek (Ősistennek), vagy Önvalónak. Magam ezt az utóbbi elnevezést pártolom. A vallások nyelven szólítható Isteni Szikrának, vagy Szent Szellemnek, vagy a hinduizmus szerint ez Átman, vagy akár tarthatjuk Taónak, sőt figyelhetünk arra, hogy például a buddhizmus irányzatainak többsége tagadja az ember belső lényegét, vagy "csak" Ürességnek definiálja.

A poszt-tudomány a lélekről:

Függetlenül attól, hogy a lélek fogalmát honnan eredeztetjük, hogyan definiáljuk, különösebb indoklás nélkül belátható, hogy a lélek nemcsak, vagy egyáltalán nem materiális valóság. Ezért a lélek "valósága" - különböző szemléletű feltárása, megismerése, értelmezése alapján - nem, vagy csak részben tekinthető fizikai-anyagi valóságnak. Ezért a lélek komplex fogalmához szükség van a poszt-normál tudományra.

A lélek természetéről érdemes a misztikus kármelita szerzetest és teológust, Keresztes Szent Jánost olvasni: "Nem mintha a lélek olyan naggyá lenne, mint Isten, mert ez lehetetlenség, hanem azért, mert mindaz, ami a lélekben van, hasonlóvá lesz Istenhez, úgyhogy részesedés alapján Istennek fog neveztetni és az is lesz."19 Ebből az idézetből is következik, hogy a Lélek az az emberben, amellyel Istenhez hasonlóvá lesz.

A lélek-felfogások közül kiemelhető a jezsuita tudós Teilhard de Cardin-ét (1881-1955). 1924-ben publikált Világmindenségem20című munkájában így összegez: "A lélek által egy testbe csoportosított elemek számára, amelyeket már a csoportosítás ténye magasabb létfokra emel: 'plus esse est plus cum pluribus uníri': a többlét annyit jelent, hogy minél több elemmel minél jobban jut egységbe. A lélek számára pedig így fejezhető ki az egységelv: 'plus esse est plus plura unire' a többlét annyit jelent, hogy minél nagyobb számú elemet minél jobban egyesít. Mint a test elemei, mind pedig a lélek számára: befogadni vagy közölni az egységet, ez annyit jelent, hogy Isten teremtő hatása alatt állni, 'qui creat unindo', aki egyesítéssel teremt"21. Ez nem más, mint az Anyag-Lélek-Krisztus összekapcsolódása. Szerint ebből többek között az következik, hogy ".az a materialista filozófus, aki a Világegyetem szilárd elvét a lélek alatt keresi, csak port fog a kezébe, ami azután szétmorzsolódik ujjai között"22.

A magyar gondolkodástörténet egyik kulcskönyve az 1961-ben Washingtonban kiadott és aztán magyarra fordított Korunk Szellemi Körképe volt. Ebből idézek a lélek és a test egységéről szóló rövid részt: "Nem félő tehát, hogy ez a részek nélkül való és minden dolgot magában foglaló lélek valami vakondok-lyukba rejtőzködnék. Gondolkodj csak egy kicsit: ha lelked testben volt, nem gondolhatna a tested és más testek közötti távolságra."23

Összefoglalásként tekinthetjük Száz Ilma gondolatait: "Nagy utat tekintettünk át. Freud díványánál indult az ösvény. Először állati ösztöneink között kanyarodott, azután, ahogy a lélek egyre mélyebb és mélyebb tartományaiba vezetett, ismét derengeni, majd világosodni kezdett körülötte." "Ha elég mélyen hatolunk az emberi lélekben, akkor a szellemiség és az Abszolútum gyökeréig jutunk el. A modern pszichológia bizonyította, hogy nemcsak vallásos úton, hanem a pszichológia útján is ide érkezünk."24

Ezzel ismét a poszt-tudományt tapasztaljuk.

A poszt-tudomány az elméről:

Az Ember teljessége az Egység, ezen belül tehát létezik a Külső és Belső Ember. Az egységen belüli "részekben" található "belső szerveink". Most nem csak elmét határozzuk meg, hanem például az egót is, hogy az elme és az egó fogalma ne mosódjon össze.

A Külső Ember belső "szervei" közül néhány. A tudattalan a kollektív tudatalatti bevésődései, az előző életei keserű tapasztalata, a régi hajlamok őrzője, a jelenlegi élet elrejtett és feldolgozatlan fájdalmai; a félelmek, a szomorúságok, és többek között a reménytelenségek tárháza. A fájdalmak kiüríthetetlen raktára. (Minden félelem és fájdalom jobbára csak gondolat és elme-mintázat!)

Az elme az érzékelés és a gondolkodás együtt. Ez egyrészt a mindent észlelő, a színültig teli elme a szüntelenül gondolatokat termelő, a gondolatokhoz rögtön érzelmeket társító, a tudattalanból feltörő érzelmeket megjelenítő, s a végtelen változatú jövőképeket vetítő, másrészt a kiüresített elme önkéntelenül korrigáló, a transzcendens inspirációkat befogadó és megjelenítő, a külső és belső teremtéseket végző.

Az egó az embert ez vezeti ma az életben, erre hallgatunk, ez a hétköznapi cselekvő, ez tekinti az egyént testnek, s az elme hamis érzelmeire és gondolataira támaszkodik. Ha Egó dominanciában van valaki, kifelé él, folyton ítélkezik és eltéved, önzővé és szeretetre képtelenné tesz. Ez teremti a szenvedést és a szenvedéshez való kötöttséget, ugyanakkor a mindennapi életben az ember nélküle képtelen lennél tájékozódni és működni. Ez kormányoz a létforgatagban, ám egyben a káprázat világának igazolója. 

Ramana Maharsi, a 20. század nagy indiai Mestere így fogalmaz: "Az elme nem más, mint gondolatok. Minden egyes gondolat mögött megtalálható egy általános gondolat, amely az 'én', azaz tenmagad." "Minden gondolat közül az 'én'-gondolat a gyökér, ennélfogva az elme csupán az 'én"-gondolat."25

A poszt-tudomány az elmét szintén nem a testhez, nem a test megnyilvánulásaihoz köti és alapvetően meghaladandó belső "szervként" értékeli. Szemléletében a valóságsíkok és valóságlépcsők logikai és minőségi sorrendje így néz ki: anyag, test, elme, tudat és végül a Szellem/Isten26.

Ken Wilber (1949- ) pszichológus, filozófus (akit akár a metafilozófia gondolkodójaként, az egyesített elméletek jeleseként is számon tarthatunk) rendkívül gazdaság életművéből számtalan értelmezést idézhetnénk.

Érdemes a pontos fogalmazására figyelni: "Igen, az agy tényleg a természet része, viszont az elme nem az agy része. Az elme vagy a tudat a belső dimenzió, amelynek az objektíve érzékelhető agy a külső megfigyelője. Az elme 'én", az agy 'az'. Tehát, ahogy már korábban említettük, az agy, mint az empirikus természet része, megismerhető a monologikus tekintet, az empirikus-analitikus vizsgálódás által, ám az elme csakis önvizsgálat, kommunikáció és értelmezés útján ismerhető meg. Az agyba belenézhetsz, de az elmével beszélgetned kell, s ez nemcsak megfigyelést, hanem értelmezést is igényel.27 A poszt-tudomány tehát az elmét is kiemeli a természeti valóságból, ám az elme egyáltalán nem azonos a tudattal. Mi több: a tudat az elme megtagadása.

"Az embereknél a kentaurlét idejére a Tanú már levedlette a testtel és az elmével való azonosulás külsődleges burkát -, így most már mintegy kívülről látja őket, ezért mondhatjuk, hogy itt 'az elme és a test egyaránt az integrált én tapasztalatának a része.'28" "Láttuk már, hogyan tevődik át az identitástudat az anyagról a testre, onnan az elmére, a megelőző dimenzióval való azonosság megtagadása, illetve az én középpontjának az elmozdulása révén. A kentaurság idején a tudat pusztán ezt a folyamatot viszi tovább a magával az elmével való azonosság megtagadása által, ami lehetővé teszi, hogy kívülről lássa, tapasztalja meg az elmét. Az elme többé nem pusztán maga a szubjektum; lassanként objektummá válik. Méghozzá a megfigyelő Én, a Tanú objektumává. A misztikus, elmélkedő, illetve jógahagyományok tehát ott folytatják, ahol az elme megáll. Vagyis ahol a megfigyelő Én lassanként meghaladja az elmét - transzmentálissá, szupramentálissá, azaz elmén túlivá válik; meghaladja az értelmet, az egot, a perszonális világot.29"

A poszt-tudomány a tudatról:

A korábbi teoretikusok közül számosat idézhetünk. A természettudományos tudást és a keresztény hitet egyesítő Teilhard de Cardin 1924-ben publikált Világmindenségem30című munkájában első filozófiai alapelvként a tudat elsőségét fogalmazza meg. Ez nem más, mint az általa látott centrokomplexitás és a tudat azonossága. A magasabb tudatot a mindörökre tartó abszolút tökéletességként definiálja. Felfogása szerint a teremtő egyesülés rendszerében nem lehet durván szembeállítani szellemet és anyagot, tudatot és anyagot. "Mert bár a szellem állandóan húzza és fenntartja az Anyagnak a Tudat felé törő felemelkedését, viszonzásul az anyag lehetővé teszi, hogy fennmaradjon a szellem, mert szüntelenül talajt és táplálékot szolgáltat neki a cselekvésre31. "A tudat fokozatosan emelkedik egyre szélesebb és egyre magasabb rendű élő anyagpiramison: íme, e szavakkal fejezhetjük ki legtárgyilagosabban és leginkább kielégítő formában azt a Valóságot, amely olyan messzire terjed és olyan mély, amennyire csak elérhetjük érzékszerveinkkel"32.

Nem lesz meglepő ezért az, amit a világhírű - poszt-normál tudósnak tekinthető - fizikus, Roger Penrose elismer: "Mi a tudatosság? Igazság szerint nem tudom, hogyan definiáljam. Nem is gondolom, hogy eljött volna az ideje a tudatosság meghatározásának, mert nem értjük, mi az."33

Az új tudománynak viszont (egyik) központi fogalma a tudat. Önmagában nemcsak ez az új, hanem főként az, ahogy a tudatot definiálja. Az új paradigmát átfogóan bemutató "Mi a.(füttyöt) tudunk?" című kötetben olvasható: "A fizikus és író, Amit Goswami szerint: "Mindannyiunknak megvan az a szokása, hogy azt gondoljuk, minden, ami körülvesz minket az már egy hozzájárulásunk, választásunk nélkül létező dolog. Hogy hűek legyünk a kvantumfizika felfedezéseihez száműznünk kell ezt a fajta gondolkodást. Helyette meg kell értenünk, hogy még a minket körülvevő anyagi világ - székek, asztalok, szobák, szőnyegek, stb. - sem más, mint a tudat lehetséges javaslatai. És pillanatról pillanatra kiválasztunk egyet azok közül a javaslatok közül, hogy megnyilvánuljon, és ezáltal megtapasztaljuk.' Amit az ekként gondolkodó fizikusok és az új fizika úgy általában fejteget, az a dualizmus halála. A tudat nem úr az anyag felett, a tudat maga az anyag. Nem a tudat teremti meg a valóságot, a tudat maga a valóság.34

Ma ezért az egyesített metaelmélet az anyagot már a Teremtő tudata kivetítésének tartja. Ebbe azonban értsük bele ne csak a három, hanem a magasabb dimenziós anyagot is, nem beszélve arról, hogy egy normál atomban is feltehetően háromnál magasabb dimenziós részecskék is vannak. Ezen az úton majd érthetővé válik, ami ma még érthetetlen, hogy például miért van emlékezete egy-egy atomnak.

A poszt-tudomány, avagy az új tudomány így túllép a materializmuson, amely az anyag elsődlegességét hirdeti, a dualizmuson, amely szerint az anyag és a tudat egyaránt létező valóság, s az idealizmuson is, amely alapvető valóságnak egyedül a tudatot és a tudat kifejeződéseit tartja. Ha már Amit Goswami kvantumfizikus szóba került, egyik könyvének35 bevezetőjében azt fejtegeti, hogy az új, a tudatból kiinduló tudomány szerint szükségképpen a tudatnak van kulcsszerepe a világegyetem evolúciójában, beleértve ebbe a biológiai evolúciót is. ".miután csaknem egy évszázada igyekszünk megfejteni az anyag titkait a kvantumfizika segítségével, világossá vált, hogy az elmélet önmagában nem tökéletes; a megfigyelővel, a tudattal kell kiegészítenünk. ..Így feltárul a képzelet ablaka, a lehetőség, mint minden létezés okát, felismerve, hogy egy új tudományos paradigmának, a tudat tudományának metafizikai alapja lehet.36

A tudat forradalma37 című kötetben az angol Peter Rusell (1946- ), akit Ken Wilber ragyogó teoretikusnak jellemez, nemcsak annyit mond, hogy a tudományos érdeklődés megnőtt a tudat iránt: "Én úgy látom, hogy forradalom zajlik: valóságról alkotott képzeteink mély és szerteágazó forradalma. A régi, anyagelvű modellek lassan erejüket vesztik, és így fokozatosan összeállítjuk az új valóság mozaikképét. A haladás iránya azt sejteti, hogy az új modellnek része lesz az elme és a tudat, mint a valóság alapvető megjelenési formája.38 Később mér markánsabban fogalmaz: "Vannak, akik a kvantumfizikával próbálkoznak, mások az információelmélettel vagy a neuropszichológiával. De eddig még senki nem jutott messze ezeken a területeken. Ennek pedig az az oka, hogy a tudat mindnyájan a létező tér-idő-anyag paradigmán belül próbálják megmagyarázni. Az a tény, hogy eddig semmi felmutatható eredményt nem produkáltak, arra enged következtetni, hogy valamennyien rossz nyomon járnak. Teljesen új valóságmodellre van most szükségünk, olyanra, ami azt mondja, hogy a tudat a valóság alapvető tényezője, ugyanolyan alapvető tényező, mint a tér, az idő és az anyag - sőt, lehet, hogy rangsorban ezek előtt áll.39 Ez az utolsó mondat már megint majdnem ugyanazt mondja, hogy a tudat maga a valóság.

A világhírű pszichológus, Stanislav Grof (Prága, 1931- ) újradefiniálta a spiritualizmus fogalmát és - többek között -a tudomány-spiritualizmus egysége mellett áll ki: "Akadémiai körökben az az általános nézet, hogy a tudomány a maga materialista monizmusával megdöntött, és egyszer s mindenkorra érvénytelenített mindent, ami spirituális vagy vallási, az egyszerű néphitektől kezdve egészen a nagy misztikus tradíciókig. Szerintem ez egyrészt azt mutatja, hogy alapjaiban félreértettük a tudomány mibenlétét és szerepét, másrészt azt, hogy összekeverjük a spiritualitást és a vallást.40 Grof ezt azért látja komoly problémának, mert amíg ezek a kérdések tisztázatlanok, addig nem békíthető össze tudomány és spiritualitás. Az utóbbit így értelmezi: "A spiritualitás az egyén és a világegyetem kapcsolatát tükröző személyes ügy.41

A tudat tehát a mindenség és a teljesség, mert bent és kint egyaránt létezik, az anyag és a nem-anyag, avagy végső soron minden (a holografikus) tudat. A Tudat az egyetlen szüntelenül létező valóság, amely örökkön örökké létezik. A tudat legmagasabb minősége a Teremtő, és ugyanakkor minden ember képes és alkalmas a teremtésre. Tudatban létezünk, tudatként élünk, és tudatként teremtünk. Az Önvalóban lét, tudat és üdvösség nem különül el. A tudat természete az üdvösség, a szeretet, az öröm, végül a tudatban nyugszik, mintha kosárban lenne, a Bölcsesség, az eredeti magunkkal hozott tudás.

A Bölcsesség forrása és az emberben való megjelenése a Szellem.

A poszt-tudomány a szellemről:

Tudat nincs Szellem nélkül, Szellem nélkül nincs Tudat; a valóság legfelső síkjain és dimenzióiban Tudat és Szellem egy.42

Az egészként felfogott Ember egyértelműen Lélek, ez az alapja belső létének. Ezt a lelket hívhatjuk Szellemnek (vagy Belső Szellemnek) is, ami azonban már egyúttal az Önvaló és a Bölcsesség is. Ez ugyanakkor a külső Én mögöttese, mintegy a igazi Én szelleme, amely már egybeolvad az Önvalóval és ezért észrevétlenül felvesz belőle impulzusokat. Mindig a jelenlegi élet legrejtettebb mintáinak és legtitkosabb vágyainak, igényeinek ötvözete is. Ez ugyanúgy elrejtett, mint az tudattalan mélye, holott a felszíni Én kulisszái mögött keményen meghatározó és a legnehezebben változtatható meg. Ez az egyéni Lélek, tehát több mint a kifelé irányuló Én, de nem teljesen az isteni Önvaló.

A magyar nyelvben aggályos a lélek fogalmának tisztázása is, mert gyakran a szellem kategóriája helyett használják. A problémák gyökere alapvetően abban van, hogy a klasszikus tudomány saját törvényei miatt nem tárgyalhatja az emberben a nem fizikai "szerveket", kezdve az elmétől a tudatig, az intellektustól a szellemig, a külső (vagy kis) éntől a belső (vagy nagy) Énig, amit ma egyre szélesebb körben Önvalónak neveznek. Erről mondja a transzcendens tudás, hogy az Önvaló a (személyes) emberben lévő (szükségképpen személytelen) Isten. A köznapi diskurzusokban viszont ezt az Önvalót nevezik homályosan Léleknek vagy Szellemnek.

A szellem ugyanakkor természetesen nem az ész vagy értelem. Az értelem az ismereteket gyűjtő és tároló belső "szerv", ugyanakkor ez rejti el a mindentudást. Az értelem persze a tudás a tudatosság lenyomatainak eredménye. Az elme ide küldi a gondolatokat és innen meríti a gondolati igazolásokat. Ez egyszerre az elfedett tudatlanság és mélyében minden bölcsesség helye. A személyes bölcsesség segíti, hogy elérjük az Önvalót. Ha az Önvalót felismerjük, akkor az intellektus, vagy értelem már az Önvaló eszköze.

A Szellem (vagy a külső, avagy a végső Szellem) fogalmát gyakran azonosítják a végső valósággal, az isteni minőséggel, Isten Bölcsességével, avagy a transzcendens valóság lényegével.

Ha a magasabb minőségű szellemi valóságról beszélünk, akkor ez mindjárt egy sok-pólusú felfogást jelent. Ekkor ugyan is nem egy valóságról, sőt nem pusztán fizikai valóságról, hanem sok valóságról és sok tudatról beszélünk. Ebből következik, hogy sok téridő, sok világegyetem, vagy az emberben több én és tudatminőség van. Ha a valóság és a nem-valóság egyszerre sok sík, dimenzió vagy vektor, akkor a jelen és a jövő valósága is ilyen, s akkor minden változás a síkok mátrix-rendszerében dől el.

Nem egyszerűen érdekesség az, ahogy Szent Ágoston jellemzi a bölcsességet. Jézusról mondja: "És ne hallgassunk azokra sem, akik szerint a szűztől született embert oly módon öltötte fel az örök Bölcsesség, ahogyan bölccsé tesz más, tökéletesen bölcs embereket is." "Ugyanis más dolog egyszerűen bölccsé válni Isten Bölcsessége által, és más dolog megszemélyesíteni az Isten Bölcsességét." "Ezért Isten Bölcsessége, az Ige, aki kezdetben volt, és aki által minden lett.."43

5. A poszttudománytól a metaelméletig

Az új tudománykoncepció a paradigmaváltás jegyében a (szellemi és egyben erkölcsi) választással látványosan tudatosítja, hogy sokszintes valóságban/tudatban létezünk, és ez alapvetően meghatározza gondolkodásmódunkat. Ha a valóság összetetten holografikus, ha a tudat szintén ilyen jellegű, akkor az egyesített elmélet vagy a metafilozófia egyaránt a holografikus valóság hologramja.

Az új világelmélet tehát nem egyszerűen transzdiszciplináris elmélet, ezért önmagában a tudományt (és a tudomány határait) is kénytelen újradefiniálni. Nem szólva arról, hogy a tudományok és teológiák mesterséges szétválasztását elutasítja és megkísérli az új szintézisek létrehozását.

Még minden magyarázat nélkül jelezhetjük, hogy az egyesített elmélet vagy az új valóság/tudat filozófia önmagában is új paradigma. Minden korábbi és mai tudomány, művészet és vallási gondolkodás számos alapvető eredményét integrálja és - talán ez a legfontosabb - az eddiginél magasabb szinten törekszik egyesíteni.

Az új világelméleti gondolkodás számára kidolgoztunk egy olyan elméleti/logikai modellt44, amely a legfontosabb elméleti-filozófiai összefüggéseket egy összetett ábrában igyekszik bemutatni. Ez nem más, mint az integrált tudat/valóság modell.

A modell jelképes címe: Möbius szalag csokor. Ha a valóság/tudat egyszerűsített szerkezete öt dimenziós, akkor különösebb okfejtés nélkül elfogadható, hogy a modell - az öt dimenziót megjelenítő - öt Möbius szalagból áll. Az ábrán belül a dimenziókat már egyrészt alapvetően holonnak45 nevezzük, amelyek egyúttal különböző téridő modellt képviselnek. Alapvetően azért Möbius szalag, mert minden dimenzió egyszerre tudat és valóság (vagy valóság és tudat), azaz lényege szerint olyan, mint a Möbius szalag.

Ez az alapvető, átfogó, egységteremtő Möbius-szalag csokor modell tehát a tényleges és szimbolikus metafilozófiai modell. A sokdimenziós ábra felső (vagy "északi") része, avagy a Möbius szalag egyik oldala az ember/egyén, az alsó (vagy "déli") része a kollektív dimenzió. És a két oldal egyben a személyes és a kollektív tudat dimenziója is.

A Möbius-szalagcsokor ábra értelmezéséhez először nézzük meg a holonokat.

Holon 1. Az ember belső valódi tudata/tudattalanja, isteni Éne, avagy az Önvaló (a belső "végtelen")

Holon 2. Az ember egyéni, külsővé vált, funkcionális Éne (a személyes, és társadalmi én vagy Self), és az ember fizikai teste, idegrendszere, elméje, stb.

Holon 3. A fizikai-anyagi, természeti valóság, és a társadalmi valóság, a kollektív tudat, stb.

Holon 4. A személyes és kollektív tudás, bölcsesség, tudástudat, stb.

Holon 5. A személyfeletti, kollektív feletti, transzcendens, vagy spirituális valóság/tudat, (a külső "végtelen" ) stb.

Mindegyik holon más valóság- és tudat-réteg, miközben együtt jelenítik meg az Égész mindenséget, az Egész-tudatot is.

Az öt holon természetesen együtt egy meta-holon, teljes holon rendszer, vagy a komplett holarchia. Mindegyik holon (Möbius-szalag) határán vannak a valóság/tudat váltások, transzformációk. Bármit kérdést kutatunk tehát, az mindegyik holonban vizsgálandó és a válaszok az egész modell alapján fogalmazhatók meg.

A Möbius szalag modell mindegyik holonjában más és más téridő van. A Holon 1-ben a belső hipertér, avagy sokdimenziós valóság, a Holon 2-ben a személyes, szubjektív téridő, a Holon 3-ban az univerzális - a párhuzamos világegyetemek létét is feltételező - téridő, a Holon 4-ben a szellemi, tehát nem fizikai téridő és a Holon 5-ben a spirituális "téridő", amely szintén hipertér, avagy sokdimenziós nemtér-nemidő. És az összes téridő típus és dimenzió "lebeg" a végtelen tudat (fizikailag leírhatatlan) térfeletti-időfeletti teljességében.

Ez az integrált tudat/valóság modell nem véletlenül gömbmodell. A gömbforma egyúttal az igazi primordiális forma: a tökéletes szellemi és tudati szimbólum. A szimbolikus gömbforma nem statikus, nem mozdulatlan, hanem sokdimenziós mozgó-forgó modell, amelyben minden egyes holon is - önmagában - Möbius szalag.

"A bibliai Földi Paradicsom, amely szintén a "világ centruma", olyan kör alakú terület, amely egyaránt a tojás alak és a szférikus forma horizontális metszeteként fogható fel. Tegyük hozzá, hogy valójában a két forma különbsége lényegileg abban áll, hogy a centrumától minden irányban egyenlőképpen kiterjedő gömbforma az igazi primordiális forma, míg a tojásé annak az állapotnak felel meg, amely már differenciált, és az előzőből egyfajta polarizáció vagy a centrum tagolódása révén származik.46 Sőt mi több, a polarizációról elmondható, hogy akkor meg végbe, amint a szféra egy meghatározott tengely körül körbefordult, hiszen ettől a pillanattól kezdve a tér irányai többé nem egyöntetűen ugyanazt a szerepet játsszák: és pontosan ez jelzi sorrendben a szféra és a tojás szimbolizálta kozmológiai folyamat eme két egymást követő fázisának egyikből a másikba való átmenetét.47." 48

Az új tudománytól is eljutottunk az integrált poszttudományig, a metaelméletig.

5. Szakirodalom felsorolása: szerző vezetékneve, szerző keresztnevének kezdőbetűje, mű címe, a mű megjelenésének városa, kiadó, megjelenés éve

[1] Altrichter, F. - Nyíri, K. - Pléh, Cs.- Vizi E., Sz. (szerk), Agy és tudat, Budapest, BIP, 2002

[2] Amoroso, R. L (editor).: Science and The Primacy of Consciousness, Noetic Press, 2001

[3] Arntz, V.- Chasse, B.- Vicente, Mark: What the Bleep Do We Know?, magyarul: Mi a.(füttyöt) tudunk?, EzVanKiadó, 2007

[4] Berger, Peter L. - Luckmann, Thomas: A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés, Jószöveg Műhely Kiadó, 1998

[5] Behe, Michael J.,: Darwin's Black Boksz: The Biochemical Challenge to Evolution, Simon & Schuster Inc., magyarul: Darwin fekete doboza, az evolucióelmélet biokémiai kihívása, Budapest, Harmat Kiadó, 2002

[6] Chalmers, David J.: Philosophy of Mind, Oxford University Press, 2002,

[6] Chardin, Teilhard de: Benne élünk, Szent István Társulás, 2005

[7] Derrida, J.: Hit és tudás, Pécs, Brambauer Kiadó

[8] Durkheim, É.: A társadalmi munkamegosztásról, Budapest: Osiris, 2001

[8] Hawking, S. W.: A mindenség elmélete, Budapest Kossuth Kiadó, 2005.

[9] Eccles, J.C.: Evolution of the Brain: Creation of the Self. New York, Roudledge, 1989

[10] Eccles, J.C. és Popper, K.: The Self and Its Brain - An argument for interactionism. Springer Verlag, Heidelberg, 1977

[11] Kiss, E. - Varga, Cs.: A legutolsó utolsó esély (Tudástársadalom Könyvek 1.) Nagykovácsi, Stratégiakutató Intézet, 2001

[12] Koestler A.: The Sleepwalkers, (Hutchinson). Magyarul: A. Koestler: Alvajárók, Budapest, Európa Könyvkiadó, 2007.

[13] Kuhn, T.: A tudományos forradalmak szerkezete, Budapest, Gondolat, 1984

[14] Laki, J.(szerk): Tudományfilozófia, Budapest, Osiris Kiadó, 1998

[15] László, E. (szerk): Grof S. -László, E. - Russel P.: The Consciusness Revolution Elf Rock, 2003; Magyarul: A tudat forradalma, Szentendre Új Paradigma Kiadó, 1999

[16] Linke, D.: Az agy, Budapest, Corvina, 2005

[17] Margenau, H.: Physics and Philosophy: Selected Essays. D. Reidel Co. 1978

[18] Maslow A.H. - Assagioli R.- Wilber K.: Bevezetés a transzperszonális pszichológiába, Ursus Libris, 2006

[19] Merleau-Ponty, M.: Éloge de la philosophie, Éditons Gallimard; magyarul: A filozófia dicsérete, Európa Könyvkiadó, 2005.

[20] Popper K.R.: Knowledge and the Body-Mind Problem. M.A. Notturno, Routledge, London, 1994

[21] Popper, K.R.: Test és elme (Typotex, Budapest),

[22] Sadar, Z. Thomas Kuhn and the Science Wars ,Icon Books, Ltd.; magyarul: Ziauddin Sardar: Thomas Kuhn és a tudomány-háborúk, Pécs, Alexandra, 2003

[23] Ratzsch, D,: Science & Its Limits: The Natural Sciences in Christian Perspective, Intervarsity Press,999; magyarul: Del Ratzsch: Miből lesz a tudomány?, Budapest, Harmat, 2002

[24] S. Székely Attila: A tudat-biopszichológia alapvonalai, Marosvásárhely, Appendix Könyvkiadó, 2005

[25] Ugrin, E. - Varga, Cs.: Új demokrácia- és államelmélet, Budapest, Századvég Kiadó, 2007

[26] Varga, Cs.: Új elmélethorizontok előtt, Budapest, Tertia Kiadó, 2003

[27] Varga, Cs. (szerk.),: Metaelmélet, metafilozófia, Nagykovácsi, Stratégiakutató Intézet, 2005

[28] Varga, Cs.: Egyesített elmélet, metafilozófia, előadás, 2007 (www.metaelmelet.hu; www.vargacsaba.hu )

[29] Varga, Cs.: Metaelmélet, metavízió, metademokrácia, előadás, 2007 (www.metaelmelet.hu; www.vargacsaba.hu )

[30] Varga, Cs.: Új paradigmák, új jövőalternatívák, előadás, 2009, (www.metaelmelet.hu; www.vargacsaba.hu )

[31] Varga, Cs.: A metafilozófia gyönyörűsége, Budapest, Kairosz Kiadó, 2008

[32] Garaczi, I. - Varga, Cs. (szerk.): Metaelméletek és új paradigmák, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2010

[33] Varga, Cs.: A társadalom felébredése az agóniából, Veszprém, 2011

[34] Varga Cs.: Kapuk és kapuképek, új elméleti kép a teljes valóságról/tudatról, Im: Varga. Cs.: Tanítások a Magasságostól, Budapest, Stratégiakutató Intézet, 2011

[35] Cs. Varga - I. Dienes - R.L. Amoroso: Unified Theories, The Noetic Press, USA, 2008

[36] Varga, Cs.: Az Ikerlény egyesített filozófiája, előadás, Budapest, 2013, (www.metaelmelet.hu; www.vargacsaba.hu )

[37] Wilber, K. 1996: A Brief Hostory of Everything (Shambhala Publications, Inc,), Magyarul: A Működő Szellem rövid története Budapest, Európa, 2003

[38] Wilson, Robert A.: Quantum Pszichology (1999); magyarul: Kvantum pszichológia (Mandala-Véda, Budakeszi, 2002)

[39] Wolfram, S.: A New Kind of Science (Wolfram Media, Inc. 2002)

6. A szócikk szerzőjének/szerzőinek neve, és tudományos vagy/és vallási címei

Varga Csaba, szociológus, c. egyetemi docens, a Stratégiakutató Intézet elnöke-ügyvezetője.

Jegyzetek

1 Teilhard de Chardin: Benne élünk, Szent István Társulat, 2005,177.o.

2 Érdemes idézni Del Ratzsch könyvének utolsó mondatát: "George Marsden szavait kissé átformálva: a nem hívő szeme is megláthatja a tudomány kottájának minden hangjegyét, de az istenhit kontextusának és perspektívájának híján mégsem fogja hallani a zenét." Del Ratzsch: Miből lesz tudomány? Budapest, Harmat, 2002.

3 A következő gondolatot akár magunk is írhattuk volna: "..ez a könyv elsődlegesen egy új elméleti rendszerről szól, amelyet saját magában kell megérteni, és amelyet nem lehet ésszerűen beilleszteni bármilyen más, már létező keretek közé." (Stephen Wolfram: A New Kind of Science (Wolfram Média Inc. 2002.)

4 Robert Ullman -

5 Wilson, R.A.: Kvantum pszichológia, Mandala-Véda Könyvkiadó, 2002, 23.o.

6 Teilhard de Chardin: Benne élünk, Szent István Társulat, Budapest, 2005. 231. o.

7 Sőt: ide tartozik a magasabb dimenziójú anyag, ami a harmadik dimenzióban nem tapasztalható.

8 Ruzsa, Ferenc így definiálja ma a metafizikát: "A metafizika a világnak és tudatunknak legalapvetőbb és legáltalánosabb entitásait és struktúráit, valamint ezek egymáshoz való viszonyát elemzi." Ruzsa Ferenc: A 'Meta-physica mívelésének hasznárúl.' Magyar Filozófiai Szemle, 2004/1-2, 3. . (Figyelemre méltóak Ruzsa Ferenc tanulmányai a Magyar Filozófiai Szemlében: 1999/6, 2001/1-2.)

9 Hawking, Stephen W.: A mindenség elmélete, Budapest, Kossuth Kiadó, 2005; Wilber, Ken: A Theory of Everything (Shambhala); www.kenwilber.com

10 A Mátrix filmről készített egyik kitűnő tanulmány (Jorge J. Gracia - Jonathan J. Sanford: A Mátrix metafizikája) a metafizikát ebben a harmadik értelemben definiálja. (William Irwin: Mátrix filozófia, Budapest, Bestline, 2004).

11 Éppen ezért félreérthető lehet az, még metaforikus értelemben is, ha valaki - mint Vass Csaba - a modernizációt a megvalósult - rossz értelemben vett - metafizika birodalmának nevezi. Az pedig külön vita tárgya lehet, hogy a modernizáció (tehát metafizikai valóság?) fölötti harmadiki valóság a globalizáció valósága. Ha a jó értelemben vett metafizika az Egészre vonatkozik, akkor nem érdemes a valóság egyik szintjét a metafizika birodalmának hívni. (Vass Csaba: Míg élők közt leszel élő, Budapest, Ökotáj Kiadó, 2000:136.)

12 Természetesen nem a klasszikus pszichológia tudat fogalmára gondolunk.

13 Az előbb idézett Fichte előadásban hangzott el: "A tudás definíciója nem más, mind a tudat definíciója." i.m: 325. .

14 Nem véletlen, hogy a kvantumfizika mellett megszületett a kvantumkémia fogalma. Héjjas, István: A valóság kvantumfizikai szintje.

15 Heidegger, Martin: A metafizika alapfogalmai, Osiris, 2004: 29-33.

16 Hasonlót mond Hamvas Béla is: "a filozófia nem tudomány. A tudománynak nincs stílusa, nincs is rá szüksége. Bizonyos tekintetben terhére is van. A tudomány ismeretekkel foglalkozik. A filozófiának ez kevés. Tudásra van szüksége. A tudás pedig csak személyes lehet." Hamvas Béla i.m: 399..

17 u.o.31.

18 Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete. Gondolat, 1984:270.

19 Keresztes Szent János Művei II. 1995, Győri Karmelita Rendház. 141. o.

20 Teilhard de Chardin: Benne élünk, Szent István Társulat, Budapest, 2005

21 im. 184-185.o.

22 im. 189. o.

23 Emile Chartier, dit Alain. Eléments de philosophie. Paris. Gallimard, 1941. Im: Korunk Szellemi Körképe, Occidental Press, 1961, 35-o-

24 Szász Ima: Az élő fény árnyéka, Köröspatak, 1997, 177-o-

25 Srí Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság, Filosz, Budapest, 2003. 140.o.

26 Wilber szerint: "Az örök filozófia szerint a valóság és tudat nagy holarchiája, ami az ami az anyagtól az életen és az elmén át a Szellemig terjed." 46. o.

27 i.m. 281. o.

28 Wilber, Ken: A Működő Szellem rövid története, Európa Könyvkiadó, 2003. 210. o.

29 i.m.210. o.

30 Teilhard de Chardin: Benne élünk, Szent István Társulat, Budapest, 2005

31 im. 190-191. o.

32 im. 185. o.

33 Roger Penrose, Stephen Hawking, Abner Shimony, Nancy Cartwright: A nagy, a kicsi és az emberi elme, Akkord Kiadó, 2003, 106. o.

34 "Mi a.(füttyöt) tudunk?", EzVanKiadó, 2007, 100.o.

35 Goswami, Amit, 2000: The Visionary Window, Quest Books,

36 i.m. 7-8.o.

37 László Ervin (szerk): A tudat forradalma, két nap beszélgetés Stanislav Grof, László Ervin és Peter Russell között, Új paradigma Kiadó, 1999

38 i.m.44.o.

39 i.m. 58-59. o-

40 i.m. 64. o.

41 i.m. 64. o.

42 Ramana Maharsi tőmondatai: "A tudatosság az Önvaló." "A tudatosság tiszta tudás." "Egyedül az Önvaló - mely tudatosság - valós, semmi egyéb." im. 76- o.

43 Szent Ágoston: Magyarázatok a Hitvalláshoz, Paulus Hungarus és Kairosz Kiadó, 2003, 77-78.o.

44 Varga Csaba: Möbius-szalag csokor modell, design: Nagy Márton; Megjelent Varga Csaba Tanítások a Magasságostól című (2011) könyvének borítóján.

45 A holonok elméletét Arthur Koestler dolgozta ki, amelyet tőle aztán átvette Ken Wilber. ".. a holon kifejezés Arthur Koestlertől származik, és olyan entitásokra utal, amelyek egészek, de egyben a másik egész részei." "Részegészek, vagyis holonok." Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története, Ursus Libris, 2009, 35.o.

46 Így a tiszta geometriában a kör egyetlen középpontja megosztódva létrehozza az ellipszis két fókuszát. Ugyanezt a szétválást ismétli igen világosan a távol-keleti jin-jang szimbólum is, amely maga is kapcsolatban áll a világtojással.

47 Ami a szférikus formát illeti, hadd mutassunk rá arra is, hogy az iszlám tradícióban a tiszta primordiális fény szférája a Rūh muhammadiyyah, amely szintén a "világ szíve"; és az egész kozmoszt e szféra, amely a par excellence barzakh "lüktetései" keltik életre (erről a témáról lásd Titus Burckhardt: Mirror of the Intellect, 193-199. o.).

48 René Guénon: A szív és a világtojás, http://terebess.hu/keletkultinfo/guenon3.html

impresszum
korábbi számok
partnerek
elérhetőségek
hang be/ki
impresszumkorábbi számokpartnerekelérhetőségekhang ki/be